Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐮𝐬𝐳𝐨𝐧𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

– Szóval nem tudod Elijah mit akar. – töprengett hosszasan megfogva a ''lényeget".

- Mert tényleg az a legfontosabb, hogy az az idióta miket gondol mint, hogy Joshua- val megbeszéltük a dolgokat. – nevettem fel kínosan és hátára csaptam. – Jó agyad van.

- Jó, de... örülök nektek meg minden, de mégis érdekel az az eszement mit forgat a fejében. – fordult teljes testével felém.

- Lehet jobb is ha nem fogjuk megtudni. – suttogtam mert időközben bejött a tanár.

Hosszú nap, borzasztóan hosszú nap. Hét közepe van és ha a jövőheti bulira gondolok csak görcsbe rándul a gyomrom. Tisztára ideges vagyok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak arra, amit Elijah és Joshua mondott. Már szétszakad a fejem ezektől, kezdem elveszteni önmagamat. Utolsó óráról sétáltam ki egyedül ( Joaquin- nak lesz még egy órája brühü) és lehajtott fejjel battyogtam a folyosón. Néztem a körülöttem elsuhanó alsóbb éveseket, akik mosolyogva beszélték át a mai napot, tervezgették a hétvégéket és nem utoljára megakadt a szemem egy szerelmes páron. Boldognak tűntek, lehetett látni a fiún, hogy oda van a lányért, ahogy csak ránézett. Halványan elmosolyodtam őket nézve és gondolataim annyi zavarta meg,... hogy nekiütköztem egy mellkasnak. Fejemet fogva néztem fel az ''oszlopomra" és meleg kezeket éreztem derekam körül. Pimaszul elmosolyodott és lenézett ajkaimra. Szemei megcsillantak én pedig nevetve magamhoz húztam egy csókra.

- Pont téged kerestelek, de ahogy elnézem te amúgy is megtaláltál volna. – tartotta vissza nevetését én pedig mellkasára csaptam.

- De nem, hogy megállítottál volna. Nem, te végig nézed, hogy agyrázkódásom lesz.

- Áááh, így élvezetesebb volt. – nevetett fel és én még mindig komoran néztem rá. – Apropó, ma megyünk vásárolni. – hozta fel és most nekem csillantak fel a szemeim.

- Vásárolniiii? – éljeneztem.

- Igen, de ne örülj annyira, csak a jövőheti bulira megyünk jelmezeket venni. – mondta én pedig még mindig a kicsattantam a boldogságtól. Nem érdekel, hogy csak szörnyű halottas jelmezeket veszünk, lényeg, hogy lesz egy közös programunk.

Hazakísért engem és megbeszéltük, hogy gyorsan hazaugrik a kocsijáért. Bő fél óra alatt itt is volt. Egy fekete autó gurult elém, hátul sötétített ablakokkal. Felugrottam a lépcsőről és kiszaladtam a kapun, beugrottam az autóba és ellazultam a puha bőr ülésen, élveztem a meleget, amit a kocsi adott át. Leszaggattam magamról a kabátot és a hátsó ülésre dobtam, kissé rosszul éreztem magam, hogy másodszor ülök ebben a járműben és már úgy viselkedek, mint aki milliószor ült benne.

- Azért nem kell vetkőzni. – nézett végig rajtam.

- Hülye... - dőltem az ülésnek és keresztbe fontam magam előtt a karom. Elöntött a pír az előző megjegyzésétől és rögtön beugrott a tegnap este.

- Azért kapok egy puszit? – nézett rám bociszemmel. Nemlegesen megráztam a fejem, amitől egyik kezét az én ülésemre támasztotta, a másikkal pedig a kormányt szorongatta. – Kérek puszit! – hisztizett tovább, én pedig továbbra is nemlegesen bólogattam. Úgyis tudja, hogy fog kapni, de szeretem idegesíteni.

- Ne húzd az időt, induljunk! -szórtam rá erélyesen.

- Valamit valamiért. – húzta mosolyra ajkait én pedig csak megforgattam kék szemeimet. Odaakartam hajolni hozzá, de ő előbb cselekedett és óvatosan megfogva nyakamnál magához húzott. Ajkai, mint mindig most is finoman tapadtak az én számra, keze pedig gyengéden pihent a nyakamon. Már hagyta volna abba én viszont állánál foga visszahúztam egy hosszabb csókra. Meglepődve vált el tőlem és letörölve szájáról egy apró nyál foltot visszafordult a kormányhoz. – Ravasz. – mondta én pedig csak felnevettem.

Beérve a város központjába rengetegen voltak, parkolót keresve magunknak néztem ki az ablakon és az élettel teli tinédzsereket vizslattam. Megtaláltuk a tökéletes helyet, kiszálltunk az autóból, és a szél rögtön belekapott a hajamba. Összehúzva a kis kabátom kicsit beljebb húztam a nyakam mert a hideg szél beszökött a kabátom nyakánál és megcsípte a nyakamat. Joshua mellém csapódott és látta, ahogyan nyakam teljesen be van húzva, közelebb hajolt és pár forró csókot nyomott oda.

- Jobb már? – húzta oldalas mosolyra a száját.

Megforgattam kék íriszeim és hihetetlenkedve mosolyogtam rá.
– Sokkal. - rákulcsolta ujjait az enyémre és a pláza felé vettük az irányt. A tömegen átverekedtük magunkat és beérve a nagy épületbe megcsapott a melegség. Megborzolva kicsit a testem felegyenesedtem és elém tárult rengeteg kisebb üzlet.

- Eszedbe se jusson a többi bolton gondolkodni, csak a ruhakölcsönzőbe megyünk, utána pedig haza. – lépett elém ezzel megszakítva a tekintetem a többi boltról. Nevetve bólogattam és elkezdtem húzni az említett üzlet felé.

Hosszas keresgélések után megtaláltuk az igazit. Egy páros jelmez, Joshua- nak Joker, nekem meg Harley Quinn. Összenézve csak magabiztosan bólogattunk, gyorsan elindultunk öltözőt keresni, de mind tömve volt egyet leszámítva. Joshua lenézett rám felhúzott szemöldökkel és mosolyogva, megragadta a kezem majd behúzott abba az egy fülkébe. Legutolsó volt, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy ez tágasabb volt, mint a többi, sőt függöny helyett harmónika stílusú elhúzható ajtó. Felakasztottam a jelmezem az egyik fogasra, levettem a kabátom és ráhajtottam a szék támlájára. Elkezdtem gombolni a nadrágomat mikor a tekintetem ráemeltem a fiúra. Csak mosolyogva nézett és visszarázva magát a valóságba ő is hasonlóan cselekedett, mint én.

Ott álltam fehérneműben a felakasztott jelmezemmel szembe és azon tanakodtam, hogy ezt hogyan is kéne felvennem. Lehet, hogy ez hülyén hangzott, de borzasztóan sok lyuk volt rajta, és képtelen voltam rájönni, hogy hogyan induljak neki. Joshua mellettem szintén fehérneműben csak röhögve levette az én ruhám, megmutatta, hogy ez két részes mire én homlokomra csapva elvettem tőle az alsó részt. Gyorsan belebújtam, aztán újra megakadtam. Nem volt már semmi gond a ruha felvételével, csak a felső hátul cipzáros volt...

Hűha! Több mint 400 megtekintés, pedig nem rég lett meg a 300! Hihetetlenek vagytok,köszönöm! <3