Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐧𝐡𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

A lány szemforgatva sarkon fordult és maga után becsapta az ajtót.

Számat húzva néztem vissza a fiúra, aki csak megrázva a fejét ledobta azt a karjaira.
- Bocsiii. Nem tudtam, hogy ekkora hárpia. – kaptam szám elé kezem mert nagyon kellett nevetnem. Csak felnézve rám elnevette magát én pedig kicsit körbenézve a szobában elkalandoztak a gondolataim. – Szerinted sikerü- akadtam el mert mikor visszafordultam csak annyit láttam, hogy Joshua néz engem, pislogás nélkül és le se veszi rólam a szemeit.
- Folytasd csak. – nézett tovább én meg zavaromban elkezdtem tördelni és az ujjaim és alig tudtam nekiesni a mondandómnak.
- Szerinted sikerülni fog a szerdai nap?
- Mindenképp. Tanárúr is megmondta, hogy jól harmonizálunk együtt, csak nem lehet akkor olyan vészes.
- Nehogy aztán majd fülkárosodást kapjanak. – nevettem fel és dőltem hátra kezemmel megtámaszkodva.
- Csak nem. – majd egy pillanatra lefagyott és nézett egy pontban.
- Jól vagy? – ültem fel egyből rendesen mert nem tudtam elképzelni mi baja van.
- Te is hallod ezt? – mutatta fel mutatóujját ezzel jelezve, hogy füleljek.
- Ezt? Ezt mi- majd berontott a szobába egy srác azt kiabálva: Gyertek srácok, kezdődik a tűzijáték!
Joshua- ra nézve csak értetlen fejet vágtam.
– Miért tűzijátékozunk?
- Szünet előtti hétvége. Ilyenkor mindig ezt csinálják. – nevetett fel megrázva a fejét és felém fordult. – Gyere. – nyújtotta kezét én meg gondolkodás nélkül belekapaszkodtam. Lesietve a lépcsőn a házban csak pár ide- oda libbenő embert lehetett látni, hiszen mindenki kisietett nehogy lemaradjanak a tűzijátékról.
- Várj, még el kell intéznem pár dolgot. Kint találkozunk. – állítottam meg és engedtem el a kezét. Hátatfordítva neki visszaszaladtam az emeletre és minden egyes szobába benyitottam.
- Hát itt vagy. – szóltaltam fel mikor megláttam Joaquint a teraszon ülve. Lenézve mellé a földre egy félig üres vodkás üveget vettem észre.
- Látom, nem vetted sietősre a dolgot, már vagy negyvenöt perce itt vagyok.
- Akartam jönni, de-
- Akartál, akartál Sofia.Akartál szólni Félix- nek, akartál jönni, állandóan csak akarod, de nem csinálod meg. – állt fel a székől majd felrúgva a lába mellett lévő üveget, amiből szépen lassan távozott a szeszes ital.
- De-
- Nincs de. – jött be a teraszról és kilépve a szobából becsapta maga után az ajtó. Csak néztem magam elé lesokkolódva és egyszerűen nem tudtam hova tenni az előbb elhangzottakat. Feleszmélve rápilllantottam az órára, alig egy perc éjfélig. Gyors tempóban lefutottam a lépcsőn és épp, hogy kiértem a többiek kiabálták, hogy "3,2,1!". Majd tapsáradat, füttyögés és a tűzijátékok már az eget színezték. Álltam ott elképedve és a színes csíkok varázsa egyszerűen magával ragadott. A hangok egyre tompábbak voltak körülöttem és a színek egyre inkább magukba szippantottak. Élveztem a pillanatot majd arra lettem figyelmes, hogy valaki nekem jött, aztán még valaki. Feleszmélve vettem csak észre, hogy mindenki vonul már vissza és az előbb felcsillant fények már eltűntek. Összecsapva tenyereim csak körbefordultam és egy árva lélek sem volt kint, mindenki vissza ment bulizni én meg nem tudtam mit kezdeni magammal ezért úgy voltam, hogy leülök megint a medence szélére és kicsit megáztatom a lábam.
Vízből visszatükröződő csillagokat figyelve azt se vettem észre, hogy valaki csatlakozott hozzám.
- Geronimooo! – és mire felfogtam a dolgokat a hajamról csöpögött le a víz, a ruhám is elég vizet kapott, a testem meg kezdte megérezni a hideg vizet. Remélem ez nem egy tüdőgyulladás lesz így október végén.
- Te állat! – tűrtem el az arcomra ragadt tincseket.
- Darren. De ez a név is tetszik. – úszott oda mellém és megtámaszkodott a medence szélén.
- Meg fogsz fagyni.
- Egy igazi bunda van a bőröm alatt. Szóval nem hinném. – nézett rám cselesen én meg csak nevetve megráztam a fejem. Hozzátenném életemben nem beszéltem ezzel a fiúval, évfolyamtársam, de hogy én őt valahogy mindig csak átsiklottam a szememmel. – Mit csinálsz itt kint egyedül? Miért nem a barátaiddal vagy?
- Azt se biztos, hogy vannak még barátaim. – nevettem fel keserűen és rápillantva a fiúra, ő csak szomorúan lereagálva csak visszament a vízbe. – És te miért úszkálsz egyedül a medencében?
- Hát... Nem rég szakítottam barátnőmmel, aztán haverok mondták, hogy sok hal van még a vízben. Gondoltam utána járok ennek a dolognak. Találtam is egyet. – feküdt fel a víz tetejére közben meg felém nevetett.
- Hát sajnálattal kell közölnöm, hogy ez a halnak jelenleg össze van törve a szíve, plusz még ő is összetört egy szívet. Úgyhogy ez elúszott.
- rafináltan mosolyogva csak megrázta a fejét.
– Tudom, tudok én mindenről, és nem is volt eszemben rádmászni csak kicsit szomorúnak tűntél, gondoltam felvidítalak. – locsolta felém a vizet.
- Sejtettem, vettem a poént nyugi. – locsoltam vissza rá a lábammal.
- Amúgy. – úszott vissza a medence széléhez. – Nem tudom emlékszel- e. De kilencedikben velem énekelted el a suli dalát.
- Nem mondod? – kerekedtek ki a szemeim.
- Deee.
- Nem én ezt nem hiszem el.