You're mine... ;[BEFEJEZETT]

13.

— A nővéredék? — pillantott ő is az ajtó felé, mire ledermedt.

— El kell innen tűnnünk — motyogtam alig hallhatóan, s megragadtam kezét.

Ámbár késő volt. Brie észrevett. Felénk közeledett. Azt hiszem egy tanfolyamot kellett volna tartanunk az ilyen esetre. Brie ha el kezd kiabálni, akkor az rosszabb, mint egy terrortámadás. Csak azt fogjuk hallani, hogy robban, és hogy szürke füst fog áradni a füléből, és a szájából; na meg, hogy paradicsom vörössé válik az arca. Egyszer volt ilyen ideges, akkor széttört egy méreg drága vázát, ami miatt apa nagyon dühös volt.

De most nincs itt apa. De méregdrága váza igen, ami egy kicsit probléma. Bementünk egy szobába Calummal. Pár perc múlva nyílt az ajtó, s belépett rajta nővérem. Arca dühösségről árulkodott, legszívesebben megfojtott volna egy kanál vízben. 

— M... miért mentél el? És.. és ő meg kicsoda? — mutatott rá. Hangja nem volt valami kedves, ám megértem őt. Legszívesebben megölte volna Calumot is, amiért eljöttem vele. Ám nem épp ez a teljes igazság.

— Ő... Ő... — s félve rá pillantottam. Szemeit lehunyta, kezét pedig vállamra helyezte. — Ő a barátom. És ho... hozzá költöztem. Elegem volt már belőletek; mindenki csak arról beszélt, hogy apa ilyen sikeres, te meg olyan tehetséges! Elegem volt már ebből! Új életet akartam kezdeni, amihez az kellett, hogy elköltözzek otthonról. Nem hoztam magammal ruhát, még csak az irataimat sem. Calumnak mindene megvolt, ami ahhoz kellett, hogy kibírjak egy-két hetet. Persze az egy-két hétből sokkal több lett, mivel hozzá költöztem. Új életet kezdtem, Brie. És eszem ágában sincs haza menni. 

Ismét Calumra pillantottam. Arca döbbent volt, bár nem vártam ennél többet. Sosem gondoltam volna, hogy azt mondom, inkább maradok vele, azzal aki megvett, minthogy haza menjek. De, nem akarok haza menni. Calummal jobban szeretek lenni. Ő sokkal másabb, mint az otthoniak. És nem csak az miatt, mert sokkal több érzelemet táplálok iránta, és azért sem, mert ő az, aki mindig is hiányzott az életemből. Hanem azért, mert mellette tényleg az lehetek, aki akarok. És, ő is másabb lett, mint volt. Illetve, ezt mondta a legjobb haverja. És azt akarom, hogy neki jó legyen. Mert.. mert szeretem. 

— Tényleg ezzel akarsz lenni? Vele inkább, mint velünk? Yv, rád sem ismerek! Ki vagy te, és mit csináltál a húgommal? — szörnyűlködött, majd leült a kanapéra. Dús loboncába túrt, majd minket kezdett vizslatni.

A mellettem lévő megszorította a kezem, majd egy puszit nyomott a nyakamra. 

— Igen, Ezzel akarok lenni. Hisz nem is ismered! És előre ítélkezel! Nem változol meg sosem, Brie. Mindig is le fogsz nézni mindenkit, akit kedvelek? Miért? Mit ártott neked Cal? Hm? Talán bántott? Vagy csak hozzád mert szólni? Brie... Miért nem hagyod, hogy az legyek, aki vagyok? Egy élő és érző ember vagyok, aki elmúlt, mondom ELMÚLT 18, és azt tehet, amit akar. És ha most épp Calummal akarok lenni, akkor Calummal akarok lenni. Neked már nincs beleszólásod az életembe — hajtottam le fejem, majd Cal felé fordultam. — Gyere. Menjünk haza. 

Kifelé indultunk. Reménykedtem benne, hogy utánunk jön, és bevallja, hogy most az egyszer ő a hibás. De nem tette. Túl nagy volt a büszkesége, ami nem engedte meg ezt neki. 

Lassan sétáltunk át Calum házáig. Kinyitotta kulcsával az ajtót, majd kinyitotta előttem. 

Miután bementünk felkapcsoltam a villanyt, s levettem magamról kabátom, amit aztán a fogasra akasztottam. Calum keze pihent az enyémen, majd egész teste az enyémnek nyomódott. Ajkaival két kisebb csókot lehelt vállamra, ami miatt oda kaptam fejem. 

— Tényleg komolyan gondoltad? — morogta fülembe. — Esélyed lett volna hazamenni, engem pedig elfelejteni. Miért nem tetted? Miért nem mentél haza a nővéreddel? Sőt. Miért hazudtál neki, Yv? — miután mindezt kiejtette felé fordultam.

— Mert... — fontam nyaka köré kezem. — Mert nem akarok. Itt akarok maradni, Veled, Calum  — s apró csókot nyomtam ajkaira. Majd még egyet. 

____________________________________

A következő nap reggelén arra ébredtem, hogy Calum mellkasán fekszem. Egyenletesen emelkedett fel, majd süppedett mellkasa, ami egy kisebb megnyugvást adott számomra. Arcát vizslattam, s próbáltam elhessegetni minden egyes gondolatot, amely egyéb helyről jött, s csak arra koncentráltam, hogy most minden tökéletes legyen. Most nem érdekelt a nővérem, sem az apám, csak az, hogy boldog lehessek. Itt van Ő. Bármilyen mocskos, és fájdalmas dolgot csinálhatott volna velem eddig, hisz gyakorlatilag a tulajdona vagyok. Mégsem tette.

Lassan felálltam az ágyból, s magam köré csavartam egy kisebb takarót. Felvettem a földről az összeszórt ruhadarabokat, amelyeket aztán a fürdőben lévő szennyes kosárba dobtam. Ezután magamra kaptam Cal egyik sötétkék ingét, s egyik alsóneműmet, majd lementem a konyhába.

Elővettem a hűtőből a tejet, valamint a tojást; a szekrényből a lisztet és az olajat valamint a sót, s egy doboz kakaót. Ezekből pedig összedobtam egy kevés palacsintát.

Már az utolsó palacsintánál jártam, amikor ajtó csapásra lettem figyelmes, majd hangos szitkozódásra. Calum néha megrémiszt...

Épp telefonon beszélt, valószínű, hogy valamelyik gorillájával.

— Nem tudom, hogy hogyan történhetett.... nem, nincs itt. Igen, kezdjék el keresni — ezzel kinyomta.
Kíváncsian vizslattam a fiút, aki időközben leért az emeletről, s idegesen csapkodott.

— Ki tűnt el? — kérdésemtől össze rezzent, majd felém fordult. 

Lendületet vett magán, majd felém rohant, és szorosan magánhoz ölelt. Pár másodperc múlva én is átöleltem, mire  a fülemhez hajolt.

— Azt hittem, hogy elmentél. Hogy itt hagytál! Yv, ilyet többet ne csinálj — mormolta. 

Szóval rólam beszélt a telefonban. Azt hitte, hogy elszöktem.

— Ígérd meg, hogy sosem hagysz el! Sosem hagysz cserben. Hogy mindig itt maradsz velem!

Cal, ha tudnád, hogy egyszer te fogsz engem elküldeni innen a pokolba...

— Ígérem — haraptam ajkaimba, majd apró csókkal jutalmaztam a kétségbe esett Calt. 

____________________________________________________

Igen, tudom, nincs mentség rá, hogy ilyen rövid lett ez a rész. Nos, azt akarom mondani, hogy csatlakozzatok a csoporthoz, mivel egy bejelentenivalóm van.

https://www.facebook.com/groups/365698323596043/?ref=bookmarks

Kellemes estét ^^