You're mine... ;[BEFEJEZETT]

14.

Reggel ismét egyedül keltem. Az ablakon felhúztam a redőnyt, s örömmel tapasztaltam, hogy kisütött a nap. Magamra kaptam egy farmert valamint egy kötött pulóvert, s a konyha felé vettem az irányt. Az asztalon ismét csak egy cetli fogadott, na meg egy boritek, rajta Calum monogramjával.

Menj, vásárolj be! C.

Apró mosoly kúszott az arcomra, s a borítékot, valamint a levelet beleraktam egy táskába. Készítettem magamnak rántottát, evés után pedig kibontottam eddigi szoros copfom, s hagytam, hogy hajam a vállamra omoljon. Magamra kaptam egy dzsekit és egy csizmát, majd elhagytam a házat. A kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem, s elindultam a bevásárlóközpont felé.

Megvettem a szükséges dolgokat, mint például kenyér, vaj, szalámi, majd a kasszához indultam.Odaadtam a kért pénzösszeget, majd minden megvett dolgot egy szatyorba helyeztem, s haza felé vettem az irányt.

A menün kattogott az agyam, amikor egy kéz, benne egy büdös ruhadarabbal, a számhoz tapadt, a körülöttem lévők pedig kezdtek homályossá válni.

***

Szemhéjam súlya megközelíti a 10 kg-ot, energiám negatív számnak felet meg. Becsukott szemmel tapogatózni kezdtem. A föld hideg volt, a kezem pedig meg volt kötve. Erős kötelek voltak, mivel több próbálkozás után sem tudtam kiszabadítani a kezem, aminek következtében kidörzsölődött a csuklóm. Ajtó nyitást hallottam, így minden energiámat abba préseltem, hogy kinyissam a szemem. Két pislogás után kezdett tisztulni a kép, s egy fiatal férfit láttam magam előtt. Kisebb vigyor telepedett arcára, amikor meglátott.

— Kiscica, tudod, innen szabadulni nem tudsz — ezzel leguggolt mellém, kezét pedig összekulcsolta.

_ Ki vagy te? — préseltem ki fogaim közül.

— A végzeted, szívi. Illetve a főnököd. De ha ennél is pontosabbak akarunk lenni, akkor Te, picinyem, a tulajdonom vagy, s ezután azt csinálod, amit én mondok — röhögte el magát, majd felállt.

— Ezt még maga sem gondolta komolyan — fröcsköltem oda neki. Fogalmam sincs, hogy honnan van ennyi bátorságom visszabeszélni neki.

— Ó, dehogynem, minden egyes apró részletet megfontoltam. És, remélem, nem várod azt, hogy a te Calumkád megmentsen. Mert nem fog. Soha. Egy-két nap múlva túltesz azon, hogy elszöktél tőle, s keres egy új barátnőt. Akit jobban fog szeretni — vonta meg vállát, majd nekidőlt a falnak.

— Akkor miért vagyok itt? Miért nem dobtál bele a folyóba? — vontam fel szemöldököm.

— Erre nemsokára rájössz. És, ha szökni próbálnál, akkor megkapunk. Megkötözünk. Majd Calumka elé vonszolunk, s elmondjuk neki, hogy hazudtál neki. Elmondom neki, hogy ismered őt régóta. Na meg azt is, hogy csak játszottál vele, s csak a pénzére mentél. Azt is elmondom, hogy minden meg volt rendezve, hogy az, aki elrabolt téged rávette őt, hogy megvegyen téged. Mivel összedolgoztatok. Minden meg volt tervezve.

— Honnan tudod? Honnan tudod, hogy ismertem őt? — hagytam figyelmen kívül a mondandója további részét.

— A többi miatt nem aggódsz? Nem aggódsz, hogy megszégyenülsz előtte, és, hogy soha többé nem fog veled szóba állni?

— Miért? Ez miatt sem állna szóba — sütöttem le szemeim. — Ki maga?

— Nem vagyok én vén, hogy magázz, picinyem — lépett felém annyira, hogy feje csupán pár centire volt az enyémtől.

— Carter. Carter Haydock. A... — de nem hagytam, hogy befejezze.

— A Haydock ingatlanos cég vezér igazgatója — motyogtam.

— Oh, szóval híres vagyok.

— Te vagy Calum legjobb haverja, egyben legjobb ügyfele és tanácsadója is. Mire jó ez neked? Mire kellek neked?

_ Tönkre akarom tenni őt. Porrá zúzni az érzéseit, az életét. És te az ő életében kulcsfontosságú ember vagy — pár másodperces szünet után vett egy mély levegőt, majd folytatta. — Nagyjából fél óra múlva Emily segítségével táncolni fogsz tanulni — indult meg kifelé.

— Ez is a terved része? — vágtam oda neki.

— A legfontosabb része — nevetett fel, majd kiment, becsukva maga mögött az ajtót.

— Remek — motyogtam magamban.

Felmerült bennem az az ötlet, hogy ordibálok. Viszont, ha a sejtésem nem csal, egy pincében vagyok, amelyet feltehetőleg őriznek. Így semmi esély arra, hogy kiszabaduljak.

Agyamon végigfutott az elmúlt négy hónap eseményei. Brie esküvője, majd az elrablás. Az az egy hét volt a legszörnyűbb mind közül. A lábam még mindig beleremeg, ha arra gondolok, hogy mi lett volna, ha több időt töltök ott. Több sebek, ez már biztos. Utána pedig Calum. Az ott töltött első hét volt az, amikor féltem. Féltem attól, hogy agresszív is lehet velem. Ennek ellenére épp az ellentéte volt. Ami tetszett. Ő volt az az ember, aki jelentette számomra a nyugalmat, a szerelmet, és a családot. Mert már családom sem volt. Egyedül ő. Most pedig itt vagyok, ebben a koszos, szutykos pincében, átfagyva, éhesen, szomjasan, tehetetlenül. Ez.... fantasztikus.

Nemsokára nyitódott az ajtó, s belépett rajta egy, nagyjából 170 magasságú, barna hajú lány. Gúnyos mosoly telepedett az arcára, majd mellém lépett, s kibontotta a kötelet. Megragadta a karom, felállított, s kifelé vettük az irányt. Minden egyes sarkon egy gorilla méretű ember állt, fekete öltönyben. A menekülési esélyeim egy a milliárdhoz. Ennél jobb tényleg nem lehet semmi.

S ekkor még nem is gondoltam arra, hogy mik a terveik velem kapcsolatban.

Egy kissé füstös, sötét teremhez értünk, melynek egyik végében egy színpad volt. A bordó volt az uralkodó szín, a kárpit, a kanapé is abban a színben festett. Néhány dagadt emberke foglalt helyet a kanapén, látható volt rajtuk, hogy nem kevés pénzzel rendelkeznek.

— Táncolni fogunk — jelentette ki Emily

— Fantasztikus — motyogtam alig hallhatóan, s reménykedtem, hogy nem hallja meg.

— Szóltál valamit? — fordult felém, s felhúzta szemöldökét.

— Nem — motyogtam, majd felmentünk a színpadra.

— Látod ott, azt a lányt? Ő Charlotte, a legjobb és legkeresettebb táncosunk. Ha azt szeretnéd, hogy olyan jó, tehetséges és keresett táncos legyél, mint ő, akkor rengeteget kell tanulnod. Ha táncolsz valakinek, akkor pénzt kapsz. Ha elég pénzt gyűjtesz össze, akkor saját szobád lesz, és nem kell abban a lebújt pincében aludnod. Kezdjük! — csapta össze tenyerét. — Tudsz táncolni? — vonta fel szemöldökét.

— Balettezni jártam öt évig — hunytam le szemeim, s vártam a megsemmisítést.

— Egyéb?

— Semmi.

_ Akkor most lesz! — csapta össze tenyerét, majd elővette telefonját, s beindította a TPD - Buttons cimű számát. ( The Pussycat Dolls)

A videóklipp a fejemben cikázott, hisz Nicole az egyik kedvenc énekesnőm. Magam előtt látom a vékony alakját, ahogy egy falatnyi ruhában táncol, egy szék kiséretében.

Miután kinyitottam a szemem Emily-t láttam magam előtt, ahogy táncol. Fantasztikus volt. Látszott rajta, hogy nem most kezdte ezt az egészet.

Ekkor gondoltam bele, hogy nemsokára én is igy kell rázzam a hátsóm ezeknek a dagadt emberkéknek. Ez nem a legkedvezőbb számomra. S még azt sem tudom, hogy mit tervez Carter.