You're mine... ;[BEFEJEZETT]

EPILÓGUS {ELSŐ ÉVAD BEFEJEZŐ RÉSZE}

Calum a lány után akart kapni, de mire észbe kapott, Yv már eltűnt. Szomorúan baktatott be a házba, ahol is szembe találta magát a legujjabb éttermének társtulajdonosával. Szőke lobonca vállára volt omolva, testét  csupán egy törülköző fedte. Fantáziája beindult, ám teste képtelen volt mozdulni. Valami azt súgta, hogy menjen a lány után. Hisz, mégis csak őt szereti. Ám egyet nem tudott neki megbocsájtani. Eddig is sejtette, hogy a lány nem az, akinek gondolja, de sosem hitte volna, hogy ő Yv. Az Ő Yv-e. Ha tudta volna a legelején, hogy ő az, akkor sokkal de sokkal jobban megbecsüli őt. De nem mondta el neki, amit sehova sem tudott tenni.

A levél.

Lehet, hogy azt választ ad mindenre.

— Menj fel, nemsokára én is megyek! — nézett a lányra, csupán néhány másodpercig. Tekintete ismét a levélre keveredett. Honnan olyan ismerős neki?

— Calum, ne várass meg. Tudod, hogy nem szeretem — pillantott a fiúra kacéran, majd felment a lépcsőn. 

Calum leült a székre, majd alaposabban megvizsgálta a borítékot. Megfordította, s ekkor szembe találta magát a saját kézírásával. Hisz... Hisz ez az a boritek, amit ő küldött neki utoljára. Leges legutoljára. 

A boríték nem volt leragasztva, így kivette a levelet. Elsőnek a saját levelével találta szembe magát, s csak utána vette észre a másik levelet. Szétnyitotta a gondosan négybe hajtott papirlapot, majd elkezdte olvasni azt.

Kedves Calum!

Mielőtt még azt kérdeznéd magadtól, hogy miért is olvasod ezt, akkor el kell hogy mondjam, hogy azért, mert ha a közeledben vagyok egy (rohadt) árva szó sem jön ki a torkomon. Tudom... Tudom, hogy mit is hiszel rólam. Egy olcsó kurva. Eltaláltam?

Ideje elmondanom, hogy mi is történt valójában. Ám azt is tudom, hogy nem hiszel nekem. 

Bő tizenöt éve elköltöztünk tőletek, s én nap mint nap megkérdeztem anyától, hogy van valami hír felőled, vagy sem. Akkor még nem volt, hisz nem tudtál írni. Ám anya öt év múlva meghalt. S te voltál a temetésen, igaz? Igaz. Ezt csak akkor nap tudtam meg, amikor visszatértem New Yorkba. Brie ekkor szólt a levelekről is. Eddig azt sem tudtam, hogy kerestél. Hogy érdeklődtél irántam. Brie elmondta, hogy rengeteg levelet küldtél, amit apa visszaküldetett. Én ezt... sajnálom. Van erre jobb szó? Mert szerintem nincs. Sajnálom, hogy nem tudtam. Jó, ez így úgy hangzik, mintha nem is én lennék a hibás, mivel én is ugyanúgy küldhettem volna leveleket, ahogy te. De nem tettem. Mert a tieidre vártam. 

Összepakoltam, és elköltöztem. Jelenleg is egy poros lakásban tartózkodom, és ezt a levelet körmölöm neked, bár tudom, hogy sosem kapod meg, mivel nem leszek annyira bátor, hogy odaadhassam. 

Tudod, Cal, én már az első nap el akartam mondani. Emlékszel arra, amikor az első napokban zabpelyhet ettünk? Le-hercegnőztél. Én pedig azt motyogtam, hogy régen máshogy neveztél el. A motyogást hallottad, ámbár pontosan nem értetted, hogy mit is mondtam. De, értette. De azt hitte, hogy rosszul hall. Hisz az a lány New Yorkban kellett volna legyen, és nem mellette. Irreálisnak tartotta azt, hogy az Ő Yvonne-ja mellette van. Biztos csak név rokonok. Ezt gondolta. Tévesen.

Amikor anyukád meghívott hozzá vacsorázni, és fent aludtunk a régi szobádban, a sirógörcs kerülgetett. Megláttam a képet az asztalon, és akkor döbbentem rá, hogy neked tényleg fontos voltam. Ha csak egy kicsit is, de az voltam. Akkor este hamarabb elaludtál, mint én. És, elmondtam neked az igazságot. Mindezt azért akkor, mert tudtam, hogy nem hallod. Ha ébren lettél volna, nem mondtam volna el. Mert nem mertem volna. Most sem merném. Épp ezért leírom. Mert az egyszerűbb. Tudta, hogy azok a hangok, amelyeket álmában hall, nem a képzelete szüleménye. Ám elkönyvelte magában úgy, hogy csak álmodott. Ezek szerint mégsem. Yvonne beszélt hozzá, nagyon is fontos dolgokat. 

Írnom kéne még, nem igaz? Hisz te is írtál, nagyon is sokat. Bár, mi értelme lenne? Hisz téged úgy sem érdekel. Azt mondtad, hogy nem akarsz látni soha. Ebből arra következtetek, hogy tudni sem akarsz rólam semmit. 

Így, búcsúzok. Talán örökre, talán nem.

Vigyázz magadra, Cal. Ígérd meg, hogy olyan leszel, mint amilyen eddig voltál. Önfejű, de boldog.

A te Zabpehely lányod. 

Calum gyomrában egy furcsa gumó keletkezett, amely egyre csak nőtt és nőtt. Nem értette, hogy mi váltotta ki ezt az érzést belőle. Hihet a lánynak? Tényleg el akarta mondani neki? Ezek szerint Carter hazudott neki. De miért? Ám, nem is ez a lényeg. Csak Yvonne. Akit  elüldözött. Elüldözte magától. Ekkora barmot, mint ő, senki sem látott.  Újra érezni akarta a lányt. Az ajkait. Az érintését. A jelenlétét. A szerelmét. 

Mikor Yvonne azt írta, hogy Így, búcsúzok. Talán örökre, talán nem. ; akkor nem is gondolta, hogy úgy fognak találkozni, ahogy az egy hónap múlva megtörtént. 

___

Második évad: I'll never been good enough for you

Harmadik évad: Baby on board