You're mine... ;[BEFEJEZETT]

20

Az ajtóhoz lépkedtem, majd kinyitottam azt. Luke állt előttem, teljes pingvin jelmezben. Haja ziláltan állt fején, néhány szőke tincse a homlokára tapadt. 

— Hát te? — kérdésem számára egy invitáció volt, mivel azonnal bejött a lakásba. 

— Yv, fogalmam sincs, hogy mivel érdemelted ki ezt a lepukkadt lakást, de most igyekeznünk kell. Szedj elő valami normális cuccot, mivel utazunk, cica!

— Luke. Értem én, hogy szeretsz rejtvényekben kommunikálni a körülötted lévőkkel, én viszont utálom. Hova megyünk, miért, és mikor? 

— Most. Calumhoz. Mivel egyedül van otthon, és így tudnál vele beszélni. Négyszemközt. Pia nélkül. Kivéve ha már le nem részegedett — vont vállat, majd az ágyon lévő táskához lépett, s kifelé dobigálta a ruhákat. 

— Luke, ne csináld már! Én is ki tudom választani a saját ruháimat! — löktem odébb, aminek következőben ráesett a kis asztalra, ami... ami apró darabokba tört. 

Döbbenten meredt maga elé, kék íriszei kikerekedtek, s egy pillanatról a másikra felugrott, leporolta a hátsófelét, majd bűntudatos arc kifejezéssel tekintetem kereste. Hemmings, ezt te most megbánod!

— Luke, tudod te, hogy mennyire drága volt ez a lebújt lakás? Tudod te, hogy odaadtam a nálam lévő pénz háromnegyedét? Tudod, hogy alig van pénzem? — igen, eddig bírtam.

Mosolyra húztam ajkaim, majd hangos nevetésben törtem ki. Luke még érthetetlenebb arcot vágott- már ha van annál is érthetetlenebb, mint amellyel az előbb engem vizslatott . 

— Luke, alig volt néhány dollár. Az előbb összetörtem a polcot, s azon csodálkozom, hogy az ágy meg az ajtó még egyben van — pillantottam rá.

Halk sóhaj hagyta el a száját, majd megforgatta szemeit. 

— Igyekeznünk kéne, és nem játszani — vette komolyra a szót. — Vagy nem szeretnél találkozni Vele? — vonta fel szemöldökét.

— Már hogyne szeretnék találkozni vele! — förmedtem rá, ám arcvonásaim hamar kiegyenesedtek. — De ezt nem hagyhattam ki. 

— Jól van Humor Herold, vicces voltál. Most már öltözz, és gyere.

Ruhám egyszerű volt: egy sötétkék farmer, s egy kötött szürke póló. Hajamat kibontottam, s hagytam, hogy vállamra omoljon. A blúzra fújtam egy kevés parfümöt, amelyet otthonról hoztam, majd felvettem a csizmám.

— Kész vagyok — álltam meg Luke előtt.

Alaposan végigmért, majd bólintott. Megragadta kezem, és kifelé húzott. Bezártam az ajtót, ezután pedig meg sem álltunk az autójáig. 

Beültem az anyós ülésre, majd bekötöttem magam. Pár másodperc után Luke foglalt mellettem helyet, s miután ő is úgy tett, ahogy én, a slusszkulcsot a helyére rakta, ezzel pedig elindította az autót. Percekig köröztünk a városban, rengeteg autó volt előttünk, ami miatt alig haladtunk. Luke szitkozódva boxolt bele a kormányba, türelme pedig kezdett elfogyni.

— Oké Luke, nyugi van. Semmi baj. Csak egy kis dugó — motyogtam, megpróbálva lenyugtatni őt, kevés sikerrel.

— Nem, Yv, ez nem egy kis dugó. Brutálisan nagy! Mindent megpróbáltam, hogy újra össze jöjjetek, mert két napja azt hallgatom, hogy Ú, bazdmeg, lőj le! és hasonlók. Elegem van belőle. Meg, te is úgy nézel ki, mint egy mosottrongy. És, általában, a nők azok, akik összeboronálják a két szerelmes félt, ha nincsenek együtt, ám most magamra vállalom ezt a baszot feladatot, és összehozlak titeket. Mert már elegem van abból, hogy ennyire ostobák vagytok! — kijelentésére megindultak az előttünk álló autók.

Nem szóltam ezután semmit. Reménykedtem benne, hogy igaza van, és, hogy minden sikerülni fog ma. 

Két óra múlva megérkeztünk New Orleans-be, ami miatt görcsbe rándult a hasam. Ujjaimat tördelni kezdtem, percenként sóhajtottam fel.

Luke többször is rám nézett, néha résnyire szétnyitotta ajkait, s mondani akart valamit, ám végül nem szólalt meg. Csak az útra figyelt. 

Nemsokára bekanyarodtunk az ismerős utcába. Az autó pedig megállt. Biztatóan rám nézett, majd megszorította a kezem.

— Minden rendben lesz. Menj már! — lököt kicsit oldalba, ami után kiszálltam.

Remegve lépkedtem fel a lépcsőn, majd megálltam az ajtó előtt. Ujjaimat a csengőre helyeztem, ám nem nyomtam meg. Hezitáltam. ujjaim remegtek. Meg merem én ezt tenni? 

Már csak azt veszem észre, hogy cseng a fülem. Ja, nem. A csengő cseng. Ezek szerint lenyomtam a csengőt. 

Halk szitkozódást hallottam, majd az ajtóban fordult a kulcs, majd Calum döbbent tekintetével találtam szembe magam. 

— Mit keresel itt? — nyögte ki pár másodperc után.

— B... Beszélni akarok veled — suttogtam alig hallhatóan, tekintetem pedig a földön állapodott meg. 

— Eleget beszélgettünk, szerintem. 

— Igen. Szerinted. A te verziódat meghallgattam. De te az enyémet nem. Szóval örülnék, ha megtisztelnél azzal, hogy meghallgatsz. Végül is, én megtettem. Annyi jár nekem, hogy te is megteszed mindezt — válaszoltam neki, kicsit sem kedvesen. 

— Hallgatlak — fonta kezét össze a mellkasánál, s nekidőlt az ajtófélfának.

— Jó... Carter nem mondott neked igazat.

— Mindjárt gondoltam — röhögött fel gúnyosan.

— Ne szólj közbe, jó? — förmedtem rá, majd kicsit nyugodtabban folytattam. — Azt mondta, hogy a pénzed miatt voltam veled. Ellenérvek: apám az egyik legmenőbb ügyvéd egész New Yorkban. Mi okom lenne arra, hogy a pénzed kelljen? A másik pedig az, hogy amikor a ruhákat is nekem, pontosabban a legelsőt, akkor is azt mondtam, hogy túl drága. Nem emlékszel? — néztem bele szemeibe. 

Kabátom zsebébe nyomtam kezem, s a levelet kezdtem el tapogatni, amelyet még este írtam. Amikor még épek voltak a gondolataim. Mert most minden össze-vissza cikázik a fejemben, és alig tudok értelmesen beszélni.

— Tudod, hogy ennek semmi értelme nincs, Yvonne  — mondta kelletlenül. 

— Miért nincs?

Ám a válasz nem tőle jött. Hanem egy nőtől.

— Calum, merre vagy? — magas hangja miatt kirázott a hideg, s egyszeriből könnyek gyűltek a szemembe.

— Mindjárt megyek! — szólt vissza neki, majd felém pillantott. 

— Úgy... úgy látszik, zavarok —  sütöttem le szemem. Megfogtam a levelet, s a kezébe nyomtam. A kis  kék boritek Cal kezében pihent, én pedig azonnal elrohantam.

Bevágódtam az autóba, s ekkor előtörtek belőlem a könnyek... 

Nem akarok rágondolni
Nem akarok beszélni róla
Elegem van ebből az egészből
Nem tudom elhinni, hogy így lesz vége
Teljesen összezavart
Annyira elszomorít
Nélküled nem tudom tovább csinálni
Szerinted ez igazságos?

utáltok

de

lesz

második

évad

és

iródik

az

epilógus 

is

luvyááá

Poli kellenek a pólók.