Idolok világában rekedve ✔︎

3.

|Jimin szemszöge|

- Egy biliárd asztal fölött elvesztett fogadás vetett véget mindennek.- jelent meg mellettünk Sakura.- Tizenegyedikes koromban elmentünk a barátainkkal kicsit szórakozni, Jimin akkor tizenkettedikes volt. Piát ugyan nem kaptunk, de biliárdozni szerettünk. Az egyik barátnőm piszok jó is volt benne. Mivel többen voltunk, ketten kettő ellen játszottunk. Egyik sorsolás alkalmával én és Jimin egy csapatba kerültünk, egy jó barátnőm és Tae ellen jatszottunk. Nem meglepő, hogy vesztettünk. De a játéknak tétje is volt. A győztesek szabták ki a büntetést. S mi a legrosszabbat kaptuk. Két és fél hónapig egy igazi szerelmes párt kellett játszanunk, de úgy, hogy tényleg mindenkivel elhitessük, hogy együtt vagyunk.
- Mindenkinek a földön koppant az álla, mikor Jimin egy csokor rózsát adott Sakuranak egy délután, majd kézen fogva elsétáltak. Az üdvözlő csókra kapott reakciót pedig ne is említsük.- somolygott huncutul Tae.
- Hát igen... Továbbra is utáltuk egymást, de anyukád legalább tényleg kedvelt engem.- kuncogott halkan a mellettem ülő lány.
- Ja, meg az öcsém is...- mormogtam.
Ezer emlék jútott eszembe. 10... összesen ennyi randira vittem el Sakurat.
Egyik alkalommal filmezős estét tartottunk nálam. Fárasztó és sűrű napunk volt akkor. Mindkettőnknek volt egy-egy plusz történelem és kémia órája, és sokkal több időt kellett a táncteremben is töltenünk. Ezért nem lepődtem meg, mikor lenéztem és láttam, hogy az ágyamon fekvő lány elaludt. Végül csak kikapcsoltam a filmet és jól betakartam magunkat. Reggel pedig arra ébredtem, hogy Sakura a mellkasomon fekszik. Akkor aludtunk először együtt.
- Oké... Mindenre számítottam, de erre nem.- húzott vissza a valóságba Hobi hangja.
- És utána mi történt?- kérdezte Jin.
- Február 14.-én szakítottunk és utána nemhogy egy rossz szavunk, de egyetlen szavunk sem volt egymáshoz.- vont vállat nemtörődöm stílusban Sakura.
- Aigoo! Ne is említsd azt az időszakot!- fogta fejét V- akárhányszor véletlenül összefutottatok a folyóson megfagyott a levegő s mindenki arra várt, hogy mit reagáltok a másik jelenlétére...
- De mi csak elmentünk egymás mellett, mintha nem is tudtunk volna a másik létezéséről sem.- sóhajtottam.
- Ne fogd a fejed Tae! Ti szabtátok ki azt a büntetést. Arról nem tehetünk, hogy nem épp úgy sült el, ahogy akartátok.
- Azt hittük minimum összebarátkoztok vagy ilyesmi...
- Vajon Mimi ezt melyík pizsamájában álmodta? A szerelmet és a gyűlöletet nem egy hajszál választja el! Igaz szerelem pedig nem létezik... Vagy, ha létezett is, az ember megölte, kiirtotta ebből a világból. Minden rossz, minden hiba belénk van kódolva és ezen egy szendeszűz lány sem változtathat.
- Sakura...- érintettem meg óvatosan a szinte remegő lány vállát. Karjait összefonta a mellkasa előtt, ajkait összepréselte és üres tekintettel bámult az asztalon lévő boros pohárra.
- Felejtsétek el, amit mondtam.- rázta meg kobakját, amitől kissé hullámos fürtjei össze-vissza ugráltak.
- Megvan a szajré, Sasaki?- szólt hirtelen valaki mögöttünk. Vállam felett hátra nézve megpillantottam a GOT7 két rapperét.
- Előbb virítsd a lóvét, Tuan!- szólt vissza keményen Sakura.
- Szép estét!- lépkedett közelebb Mark.- Mi bajod kislány?- simított a lány vállára a rapper úgy, mint én az előbb.
- Ha elmondom, megoldódik?- hajtotta hátra fejét, hogy a fiú szemébe nézhessen, mire Mark csak keserű mosolyt villantott.
- Mi van Wang? Dobtak?- pattant fel Sakura.
- Valahogy úgy...- húzta el száját Jackson.
- Dobták, pedig még csak vallomást sem tett.- felelte sóhajtva Tuan.
- Jaj, te szegény! Menj, az öltözőbe van egy kis dugi pia a sporttáskámba.
- Kösz Yumiko!- mosolygott hálásan az idol.
- Yumiko?- vágtam értetlen fejet.
- Több nevem van: Kasumi, Sakura, Yumiko, Mai... Mindenki máshogy hív, de a kedvencem a Yumiko, nagymamám ragasztotta rám ezt a nevet, ezért különleges.
- Hozhatom a kardokat?- szólt közbe Mark.
- Aha!- bólogatott Sakura, vagy Yumiko, vagy mit tudom én már!

|Yumiko szemszöge|

- Ma mit tanulunk senpai?- kérdeztem vidáman.
- Vak önvédelmet. Fordulj meg!- utasított Mark, majd bekötötte szememet.- Jackson lesz most a szemed. Azt kell tenned, amit mond. Ha azt mondja: hajolj le, te lehajolsz, ha azt mondja: jobbra két aprót, akkor te jobbra lépsz kettőt aprózva, stb. Szólj, ha készen vagy.
- Mehet!- mondtam magabiztosan. Nem féltem, bíztam Tuan-ban. Ő sosem hagyott cserben.
Bár a látástól való megfosztatás először szörnyen félelmetes, s megmozdulni sem mersz, idővel enyhül a szörnyű érzés, főleg, ha olyan "pót szemed" van, mint Jackson.
Olyan egy óra gyakorlás után végre leültünk pihenni. Patakokban folyt rólunk a víz, de mosolyogtunk, mint két félőrült.
- Megcsináltad kislány!- adott egy pacsit tanárom, és rádőlt az asztalra.
- Hány tetkód van, Noona?- érdeklődött a maknae.
- Van egy farkas a nyakamon(1.), és egy mancs az alkaromon(2.). A másik alkaromon, a bal oldalon egy thai minta(3.) és mindkét csuklómon van egy-egy, a balon a Not today(4.) felirat, a jobbon egy pillangó(5.).- húztam arrébb felsőmet, hogy mindegyik tetkómat láthassák.