Idolok világában rekedve ✔︎

10.

|Sakura szemszöge|

- Remélem sokat pihentél ebben a fél órában.- ugrottam barátnőm mellé, aki csak kérdő tekintettel meredt rám.- Gyere! Énekeljünk!
- Mi?! Nem! Sok sok idol előtt leégetni magam? Kizárt!- ellenkezett zonnal.
- De ne na~! Légyszi! Ígérem nem bánod meg.- vigyorogtam sejtelmesen.
- Mivel akarsz lefizetni?- vonta fel szemöldökét provokatívan.
- Nem is tuudoom... 22.-én BTS koncert, 2 VIP jegy.
- Most próbálod felébreszteni a fangirl énemet?
- Tudom, hogy már döntöttél!- fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Jól van, mire gondoltál?- egyezett bele.
- Bobbytól a U MAD.
- Bolond vagy? Én Nem vagyok rapper!
- Én se!- vontam vállat.- Már igent mondtál, szóval gyere.- vetettem be a kétségbeesett kiskutya szemeket.
- Nem gondolod, hogy már kinőttél az ilyesmiből?
- Nem tudsz ellenállni, vald be!- mutattam rá.
- Menjünk!- tápászkodott fel sóhajtva.
- Na, ezt megnézem!- dőlt hátra Suga, ajkaira pedig fölényes mosoly ült.
- Nem nevelnétek meg?- grimaszoltam a többiekre pillantva.

|Jimin szemszöge|

Amint Sujin megjelent, Sakura egy, részben, új oldalát mutatta. Visszatért a gondtalan, vidám, gyermekded énje. Hárpiából lett unikornis vagy mi. Nagyon aranyos volt, alapjáraton tényleg sok aegyoval rendelkezett, de most a szokottnál is sokkal cukibb volt. Muszáj volt elmosolyodnom a gondolatra, hisz egy jó fél órával ezelőtt még majd leharapta a fejemet, aztán most meg itt cukiskodott.
Ez a kettősség megőrjít!
Az a baj, hogy nem a rossz értelemben. De hiába akarnám nagyon, nagyon, nagyon ezt vele, nem lehet. Nincs az az Isten, aki engedné, hogy összejöjjek az egyik legnagyobb kiadó jövendőbeli igazgatójával.

A lányok fantasztikus előadást tartottak, mindenki állva tapsolt nekik. Nevetve és kifáradva jöttek vissza az asztalhoz.
- Ez most nagyon jól esett, de a koncerten még gondolkodnom kell.- huppant le elsőnek Sujin.
- Miért?- értetlenkedett Yumiko.
- Jön az ünnep és meg akarom látogatni nagyimat Daeguba.
- Ja, persze! Emlékszek, a kis alacsony nénike. Irigylem, csak 45 éves korában kezdett el őszülni.
- Csak nem Choi asszony unokája vagy?- szólalt fel hirtelen Suga.
- De igen, ismered?
- Persze, minden gyereket örökbe akart fogadni. Sokat segített nekem. Néha végeztem pár munkát neki a ház körül, amit meg is fizetett.
- Véletlenek nincsenek, csodák pedig vannak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ámen! Megcsókolhatod a menyasszonyt!- kántálta Sakura, valami papos duma lehetett. Yoongi először elvörösödött, ami kurvára ritka, majd összeszedte magát és morcosan nézett a vigyorgó lányra.
- Yumiko!- kiáltott rá Sujin is.
- Úgy hívnak!- felelte, majd felpattant és elfutott, Sujin persze uccu neki, utána ment. Mosolyogva néztem őket.
"Mint két óriás gyerek. Annyira édesek!
Éreztem, hogy muszáj csinálnom valamit. Ha nem is pont azt, amit szívem szerint tenni akarok, de valami apró gesztust vagy... Na, ezt is jól megfogalmaztam."
Nem tudom leírni ezt az érzést, de a vigyoromat nem lehetett letörölni.
"Mit tettél velem Sasaki Sakura?"
A fiúk lassan kezdtek kidőlni, így Suga javaslatára maszkot húztunk és elindultunk a dorm felé. Amint kiléptünk az étteremből, megpillantottam a szintén indulni készülő Sakurat oldalán Sujinnal.
- Máris mentek?- szólt oda a lány.
- Aha, a kicsik hullák.- morogta Yoongi.- Amúgy meg bocsánatkéréssel tartozom. Talán mégis lehet belőled valami... Persze csak akkor, ha nálam tanulsz.- kacsintott, majd otthagyta a döbbent lányt.
- Bocs, Suga az Suga. Találkozunk a koncerten.- hajoltam vészesen közel Sakurahoz.- Öltözzetek kényelmesen.- simítottam arcára, óvatosan érintve puha bőrét. S úgy, mint az előbb Yoongi, én is faképnél hagytam őket. Mondjuk az én kilépőm nem sikerült olyan jóra, mert nem is én lennék, ha nem botlottam volna meg egy nyavalyás kőben.

|Sujin szemszöge|

- Ez meg mi a jó büdös franc volt?- sokkolódtam le, még mindig a fiúk távolodó alakját figyelve.
- Am... izé...- krákogott zavartan barátnőm.- Szóval, azt hiszem a Karácsony miatt.
- Mi van?- röhögtem fel hangosan.- Flirty boyt kértél a Jézuskától?
- Nem! Dehogy!- nevetett Yumiko is velem.- Tudod, jön a Szent Este és ilyenkor Jimin szörnyen romantikus hangulatba kerül.- barátnőm zavartan tűrt el egy tincset vörösödő füle mögé.
"Na álljon meg a menet! A fülei max akkor vörösödnek, ha felmegy benne a pumpa. Ennyire zavarba jött volna Park Jimin miatt?... Mondjuk a vak is látja, hogy szikrázik köztük a levegő. Hm...Ideje Cupidót játszani."
- Te, Yumiko... Véletlenül nem érzel mégis valamit iránta?- kérdeztem hirtelen. Barátnőmön látszott a meglepődőtseg a semmiből jött kérdés miatt, de hamar rendezte vonásait.
- Ha éreznék is, nem lehet.- rázta meg szomorúan buksiját.
- Miért ne lehetne?
- Apám az SM igazgatója, szerinted engedné? Nem bízik bennem annyira, hogy az "ellenség" közelébe engedjen, mert hát ugye ki tudja, milyen belsős infókat adok ki a cégről.- forgatta meg éjsötét szemeit.
- Nem csak ez tart vissza, ugye?- fogtam vállára szintén komor arccal.
- Nincs semmi más.- ellenkezett.
- Ugyan már Yuyu! Ismerlek!- öleltem át szorosan oldalát.- Na! Mondd el! Lehet tudok segíteni.
- Meg tudod változtatni a génjeimet?- nevetett keserűen, elengedve egy kósza könnycseppet.
- Ezt, hogy érted?- faggattam tovább.
- Régen úgy tartották, a nő csak arra jó, hogy gyereket szüljön. És bár ez manapság már nem így van, mégis... Egyszer szóba jönne a gyerek téma, és akkor...- csuklott el teljesen hangja.
- Bocsáss meg, nem akartam. Menjünk haza. Otthon folytatjuk, rendben?- kérdésemre csak bólintott. Fogtunk egy taxit és haza kocsikáztunk.
Éjfélkor még nem aludtunk. Egy-egy vödör fagyival ültünk Yumiko ágyán, fejét ölembe hajtotta, míg én óvatosan simogattam buksiját. Teljesen bedepizett.