Idolok világában rekedve ✔︎

6.

|Yumiko szemszöge|

Fejfájásra ébredtem s mikor fel akartam ülni valami visszarántott. Morcosan löktem egyet azon a valamin s kómásan elbattyogtam a fürdőig. Ledobáltam a ruháimat a wc ülőkére és beálltam a zuhany alá.
Egy jó 10 perc után frissen és üdén léptem ki a kádból s már nyúltam volna a mosógépen levő tiszta ruháimért, de semmi nem volt ott, se ruha, se mosógép. Ekkor csapott fejbe a felismerés, hogy nem is az én fürdőmbe vagyok, hanem a Bangtan dormban, és az előbb Hoseok mellől keltem föl, s ő húzott vissza a földre. Nagyot sóhajtottam, miközben belefejeltem tenyerembe.

"Akkor vissza vesszük a tegnapi, alkohol szagú ruháinkat."
Aha, persze! Visszavettem volna, ha ott lettek volna, ahol hagytam őket. Felkutattam a teljes helyiséget, de a saját ruháimat nem találtam sehol. "MI A FRANC?!"
Közben meghallottam, hogy valaki csörömpöl a konyhában, gondoltam Jin az. Hirtelen ránéztem a kosárra, melyben frissen mosott, tiszta ruhák hevertek összehajtogatva. Nem volt más választásom, becsórtam egy tiszta alsót, meg egy óriás pólót a fiúktól, nadrág sajnos nem volt. Igaz, hogy a felsőt hatalmasra szabdák, de csak combközépig ért.
Óvatosan a konyha felé kezdtem el lépkedni, majd megálltam a fal takarásában és csak a fejem dugtam be az ajtón. Kicsit hezitáltam, ugyanis rosszul gondoltam, nem csak Jin volt a konyhában, hanem Namjoon, Suga és Hoseok is.
- Khm! Amm... Jó reggelt!- köszöntem halkan, de mindenki felém kapta tekintetét.
- Szia Sakura! Nem fáj a fejed? Kérsz gyógyszert?- vett elő egy pohár vizet Jin.
- Nem, jól vagyok, csak...
- Gyere be, nem harapunk. Készítek reggelit.
- Rendben, csak izé... Zuhanyoztam és a ruháim eltűntek... Ezért kölcsönvettem a kosárból egy felsőt és egy fehér neműt, nem baj?
- Nem, dehogy! Adjak egy nadrágot is?
- Az jó lenne, köszi!- mosolyogtam rá halványan.
- Mit keres rajtad a pólóm?!- szólalt fel hirtelen egy morcos hang mögöttem, aminek hatására ijedtemben kiugrottam a fal takarásából, s farkasszemet nézhettem egy álmos Jiminnel.
- Jó cickók Sakura!- szólt vidáman Tae is.

"Ja, nem fehér pólót kellett volna elcsórnom."
Mielőtt a másik 4 tag is többet láthatott volna, Jimin gyorsan kapcsolt és magához húzva eltakart.
- Nem illik bámulni, neveletlen banda! Gyere, adok egy nadrágot, aztán megkeressük a te ruháidat.- mielőtt eljutott volna tudatomig, mit mondott, már a lépcsőn haladtunk felfelé.
- Köszi!- foglaltam helyet ágyán, hogy felhúzzam a zoknit is, amit adott, bár elég nagy volt rám.
- Brutál kicsi a lábad!- röhögött.
- Aha! Képzeld el, egy cipő vásárlás alatt, mikor megadom a magassarkú csizma méretét, mindig furán néznek rám, hogy gyereknek vásárolok ilyen cipőt?- meséltem nevetve, mire ő is felröhögött szerencsétlenségemen.
Ez után visszatértünk a konyhába, ahol meghallottuk Kook ideges hangját.
- Ez most komoly, fiúk?! Ki rakott egy melltartót a párnám alá?
- Az az enyém!- kaptam ki kezéből a piros csipkés anyagot.
- Hupszi...- nevetett fel kínosan Hobi.- Tehát akkor tényleg nem Jimin volt a fürdőben a reggel...
- Mi?!
- Azt hittem, hogy Jimin zuhanyzik, ezért beosontam, hogy ellopjam a ruháit, mert ő is ezt csinálta a múltkor.- mesélte úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Nem tűnt fel, hogy ott van egy női fehérnemű?- vontam kérdőre a mi reményünket enyhén tátott szájjal.
- Álmos voltam na!- méltatlankodott.
- De legalább megvannak a ruháid.- nevetett Suga.
- Megyek és átöltözöm.- indultam volna, de Jin rámszólt.
- Hagyjad már, üljetek le enni. Jimin sem bánja, ha kicsit kölcsönveszed azokat a rongyokat, ugye? A te ruháidat pedig hagyd nyugodtan itt, majd én kimosom.
- Nem, deehoogy... végülis az a rongy csak a kedvenc pólóm...- motyogta halkan az említett, amin felnevettünk.
- Köszönöm Jin!
Végre aztán mind asztalhoz ültünk, hogy megehessük a legidősebb finom főztjét. Mikor a lekvárért nyúltam, megcsapott egy ismerős illat, amit megmosolyogtam.
- Neked nem mondták, hogy bűn boldognak lenni másnaposan?- vonta fel szemöldökét Kook.
- Csak eszembe jútott valami.- mosolyogtam tovább.
- Szabad tudni, hogy mi?
- Hát... Csak hihetetlen, hogy Jimin 8 év után is ugyanazt a dior parfümöt használja és, hogy én erre még mindig emlékszek.
- Van, ami nem változik.- vont vállat szintén mosolyogva Chim.
- Mondjuk azt azért elárulhatnátok, hogy miért vagytok ilyen kedvesek egymáshoz. Múltkor, mikor Sakura először leült mellénk az asztalhoz, szemmel öltétek egymást.- tette le pálcikáit a leader.
- Annyi év után először szóltunk egymáshoz újra, normális, hogy feljött néhány keserű emlék. Most viszont én elég nosztalgikus hangulatban vagyok, ugyanis 2013. január (talán) 26-án ugyanígy elmentünk bulizni. A 11. és a 12. osztály. Volt néhány egyetemista barátunk, akik szereztek nekünk alkoholt és egy weekend házat, ahol nem zavarnak. Kemény egy este volt. Akkor ittam valami nagyon erőset és reggel semmire sem emlékeztem. Pedig én az a fajta részeg vagyok, aki hamar józanodik és mindenre emlékszik. És tegnap este Kookkal szomjasak voltunk, de lusták voltunk ahoz, hogy kijöjjünk a konyhába piáért. Ezért elcsentük Suga üvegét. Nem tudom mi volt benne, de nagyon nagyot ütött, mert semmire nem emlékszek.
- A telefonok majd mesélnek.- legyintett Namjoon.
A reggeli (pontosabban ebéd) után feltakarítottuk az este nyomait, aztán Jin ránkszólt, hogy üljünk le.
- Ajándék bontás, mert tegnap belecsaptunk a közepébe.- foglalt helyet ő is.
Mily' meglepő, Jin mindenkitől valami rózsaszínt kapott, tőlem például egy rózsaszín, Gucci felsőt és egy Namjoon álló, rózsaszín serpenyőt, aminek nagyon örült, mert az előző is a leader áldozatául esett.
- Oh! Milyen hasznos fegyver!- bontotta ki a serpenyőt.

- Ezzel nyugodtan lecsaphatod a tagokat, miközben azt kiabálod, hogy: Itt a szeretetem ereje! Ja, és egy jó tanács, csak a fejükre célozz, nehogy lesántuljanak.- erre Jinnel egymásra vigyorogtunk, mint két pszichopata, míg a többiek csak nagyokat pislogtak, hogy mi járhat a fejünkben.
Miután az ajándékokat is kivégeztük, mindenki elhullott valahol, s én is készültem lelépni, de Jin könyörgésére ottmaradtam segíteni, gatyába rázni a másnapos társaságot.
- Hol van a telefon töltőm Jin?- masírozott be a konyhába a maknae.
- Honnan tudjam?
- Ne mááár hyuuung!
- Jiiin!! Kimostad a pizsómat?- étkezett meg Hoseok is.
- Hyuuung!!! Hol a távirányító?- szólt Suga a nappaliból.
- Ki rakta el a konzolokat? Játszani akartunk.- csatlakozott Tae is.
Szegény Jin majd' felrobbant. Én akkor végeztem a mosogatással.
- Elég, csendet!- szóltam rájuk.- Először is, Kook a töltő ott van, ahol hagytad, vagyis a wc-n. Másodszor, egy kek pizsót most teregettem ki. Harmadszor, Suga, ha olyan lusta vagy, hogy idáig nem tudsz eljönni, akkor elárulom, hogy a távirányító a fejed alatti párna kupac közepén van. És negyedszer, Tae, a konzolokat Jimin rakta el Namjoon szekrényébe. Egyéb kérdés?- pásztáztam végig a döbbent társaságot.
- Jó annak, akinek fotografikus memóriája van.- vont vállat egy elégedett mosoly kíséretében Jimin, miközben egy sexi mozdulat kíséretében ellökte magát az ajtófélfától, aminek eddig támaszkodott.