Idolok világában rekedve ✔︎

18.

|Yumiko sz.sz.|

- Megbökdöshetem őket?- hallottam Kook hangját.
- Nem! Nézd milyen cukik. Hagyd őket békén.- állította le a leader a maknaet.
- Na?- érkezett meg nagy zajjal Jin.
- Shh!!- pisszegett Nam.
- Még nem keltek fel?- értetlenkedett az idősebb.
- Hát látod, hogy alszanak!- kiáltott ezúttal magából kikelve Namjoon.
- Oké, kifele mindenki!- zavarta ki a társaságot Hoseok. Lépteket hallottam, majd ajtó csukódást és újra Hobi hangját.
- Kinyithatod a szemed. Elmentek.
- Honnan tudtad?- ültem fel vigyorogva.
- Tippeltem.- vont vállat mosolyogva.- Jól aludtatok?
- Aludtunk?- nyomtam meg a toldalékot. Hope sejtelmes mosolyát látva, követtem tekintetét s megpillantottam mellettem a békésen szunyókáló Jimint.
- Jézusom!- sikkantottam halkan.- Mit csináltunk?- kérdeztem inkább magamtól, de a csapat reménye erre is tudta a választ.
- Szerintem csak aludtatok, de ki tudja? Kérdezd majd meg tőle.- azzal sarkon fordult és elhagyta a szobát. Kihasználva, hogy egyedül maradtam, részben, felkeltem, hogy átöltözzek. Először leellenőriztem, hogy Jimin biztos alszik e, majd benéztem a szekrénybe. Itteni ruhatáram sajnos csak néhány farmerból, rövid ujjúból és egy BTS lógós, hatalmas, kapucnis felsőből állt.

Vállat vonva kivettem.
"Majd máskor jobban figyelek."
Elkezdtem levedleni tegnapi, alkoholtól bűzlő ruháimat, s felvettem egy csipkés alsónemű szettet, és a kiválasztott darabokat. Mikor kész lettem, a komódhoz léptem, hogy felvegyem bőr karkötőimet és nyakláncomat.
- Hmm... Szeretem a csipkét, főleg rajtad.- szólt egy morgós hang. Felpillantottam, s Jimin nézett vissza rám huncut mosollyal ajkain.
- T-te... te... végig...- dadogtam össze vissza zavaromban.
- Igen, mindent láttam.- könyökölt fel, hogy megtámassza fejét. Én csak tágra nyílt szemekkel bámultam rá pár percig, majd felocsúdva kergetni kezdtem körbe a szobába, aztán le a lépcsőn és keresztül az egész házon. A végén pedig mindketten kinyúltunk a konyhaasztalon.
- Nem vagy te egy kicsit túl agresszív?- kuncogott.
- Nem, csak tudod... ez egy allergiás reakció. Hirtelen kiújult a Park Mochi allergiám.- villantottam rá egy győztes vigyort.
- Tényleg? Azt mondják, hogy a tökéletes gyógyszer erre az, ha beleülsz az allergiát okozó mochi ölébe, de kizárólag piros csipkében.- pimasz mosolya majdnem körbeérte a fejét, míg én lefagytam, majd újra futásnak eredtünk.
- Megöllek!!!- ordítottam elhaladva Jin és Tae mellett.
- Mi folyik itt?- döbbent le az idősebb.
- Hyung, segíts!- visítozott Jimin, miközben Jin mögé bújt, élő pajzsnak használva őt.- Én csak meg akartam gyógyítani, de nem tetszett neki a tanácsom és most ki akar csinálni. Állítsd meg őt hyung! Kérlek! Nem törhetem össze millió lány szívét egy ilyen csúf halállal.- játszotta el Chim a haldokló kisfiú drámáját.
- Meggyógyítani, mi?- hüledeztem eszelősen mosolyogva.- Nem tudom, hogy melyikünknek kedvezne az, ha belemásznék az öledbe egy falatnyi, piros csipkés rongyban.- ironizáltam.
- Nekem az Ádám kosztüm is megfelel.- kacsintott. Szemeiben huncut fény csillant, mintha már el is képzelt volna "Ádám kosztümben", azaz meztelenül.
- Jin!! Szólj rá!- kiáltottam kínomban, s éreztem, hogy arcom lassan kigyullad.
- Nem vagytok normálisak... Kora reggel kezditek ezt a macska-egér játékot.- sóhajtott a legidősebb.
- Menjetek szobára.- szólt ránk Hoseok kótyagosan, biztos fájt a feje az esti alkohol mennyiség miatt.
- Hova kerültem Istenem?- tettem össze két kezem, mintha imádkoznék.- Hol van Sujin?
- Az egyik szobába alszanak.- ásított Hobi.
- Kivel?- tettem fel az újabb kérdést.
- Szerinted? ... Mr. "Sosem lesz barátnőm, pedofil cukorka maradok" valószínűleg megb*$z...
- Jeon Jungkook!- vetett az említettre egy szigorú pillantást Namjoon.
- Az nem lehet...- hitetlenkedtem s az emeletre siettem. Végig száguldva a folyóson, sorra benyitottam minden szobába, míg végül meg nem leltem a gerle párt. De csak Yoongi volt ébren. Barátnőm mellett feküdt és nézte a fehérneműben alvó lányt.
- Ugye nem?- nyögtem ki bénán, kérlelő szemekkel. Suga rám kapta tekintetét s ijedten figyelte zilált külsőmet.
Pár perccel később újra a folyóson álltam és vártam, hogy a rapper felöltözzön. Nyílt az ajtó s Yoongi lépett ki rajta lehajtott fejjel, majd halkan bezárta a falapot.
- Nem az történt, amire gondolsz.- kezdte azonnal.- Vagyis... nem egészen. Én tényleg nem akartam, hogy olyasmi történjen, amit bármelyikünk megbánhat... Csak egyszerűen elment az eszem... és az a másik is be...
- Láttad a True beauty-t végig?- kérdeztem, félbeszakítva kis depis monológját.
- Igen, de...
- Van egy rész, amiben Hwang Inyeop azt mondja feldúltam, hogy: "Szerelmesnek lenni nem bűn!" És igaza van, ez nem olyan dolog, amit szégyellni, rejtegetni vagy bánni kell. Ez egy csodás ajándék is lehet, ha hadjuk kibontakozni.- paskoltam meg vállát.
- Menj már vissza hozzá.- szóltam rá mosolyogva a ledermedt fiúra.
- J-jó...- köszörülte meg torkát.- De te se hagyd sokáig lógva Jimint. És ne játsz vele!- fenyegetett meg vigyorogva.
- Te se Sujinnal!- mutattam rá fenyegetően, majd visszaindultam a földszintre.