Idolok világában rekedve ✔︎

14.

|Yumiko szemszöge|

- Istenem Sakura!- szólt ábrándos hangon Tao, miközben fejét támasztotta.- Felnőttel, igazi nővé váltál.
- Bizony, már nem az a rosszcsont kislány, aki a próbaterem sarkában gubbasztva, sunyiban összefirkált néhány elcsent iratot.- helyeselt Kris.
- Az nagyon rég volt.- hajtottam le fejem, így vörös arcomat hajam takarásába rejthettem.
- És arra emlékeztek, hogy mennyit szemtelenkedett az idősebbekkel?- mosolygott Suho.
- Meg amikor megfenyegette a fél SuperJuniort, hogy kirúgja őket, ha nem ülnek le vele teázni a megbeszélés közepén.- Xiumin mondatára mindannyian felröhögtek.
- Jól van na! Ne szivassatok már!- nevettem kínomba.
- Bocsánat, ha megzavartam valamit,- lépett az asztalunkhoz Yeji.- de a BTS épp indulna haza, és Jimin részeg. Azt mondja, hogy ő csak veled megy haza.
- Ebbe meg mi ütött?- fordult felém Sujin.- Múltkor még majdnem egymás torkának ugrottatok.
- Fogalmam sincs.- vontam vállat, ugyanolyan értetlen fejet vágva.- Hát fiúk, akkor nekem indulnom kell. Szóljatok, ha mégis nálam akartok maradni Kris. Jó mulatást. Sziasztok!- intettem nekik.
- Szia! Vigyázz magadra! Vezess óvatosan.- kiáltoztak utánam. Elmosolyodtam, majd magabiztosan sétáltam oda Jiminékhez.
- Hallom akadt egy kis probléma. Mi az szöszi, hiányoztam?- túrtam bele Chim kócos, zilált hajába.
- Wtf?! Ezt most... hogy? Mi?- értetlenkedett Hoseok.
- Úgysem fog rá emlékezni holnap.- vontam vállat.- Na, gyere babám! Hozzád vagy hozzám?- kuncogtam.
- Nem mindegy?- nyalta meg ajkait veszettül kekszin.
- Látom neked most az is mindegy, hogy szar mellett falni vagy fal mellett szarni. Bocsánat a szóhasználatért.- mosolyogtam a srácokra.
- Lépjünk már le.- morogta Jimin nyakamba, miután átölelt hátulról.
- Ki foglak nyírni holnap...- sóhajtottam kissé sokkosan.
Végül kissebb nehézségek árán, de sikerült taxiba szállni, majd egy fél órás út után megérkeztünk mini villámhoz, amit édesapám vett nekem. Ragaszkodott hozzá, mikor otthagytam a szülői házat, mert nem akarta, hogy az egy szem lánya (aki szakasztott úgy néz ki, mint a halott anyja) egy lyukban lakjon.
- Csinos családi fészek. Egyedül laksz itt?- nézett körbe Jimin.
- Igen Chim, még mindig egyedül vagyok.- masszíroztam orrnyergemet frusztráltan, mivel a drága vokalista már vagy a 100. értelmetlen kérdést tette fel. Míg vendégem körbejárta a földszintet, én főztem magamnak egy teát nyugtató energiát várva tőle. Épp elfordultam a tűzhelytől, hogy előkeressem a cukrot, de falba ütköztem. Ami, hát nem fal volt, hanem Jimin mellkasa.
- Bocs...- mormoltam égszínkék szemeibe pillantva, amelyeket most ellepett egy furcsa fátyol.
- Gyönyörű vagy, ugye tudod?- simított végig lágyan ajkaimon, majd ujjai tovább siklottak nyakamon át kulcscsontomra.
- J-Jiminie...- vettem egy mély levegőt.- Ideje aludni.- nyögtem ki bénán az első jónak tűnő ötletet.
- Oké!- húzott hirtelen magához derekamnál fogva.- Menjünk a hálóba, de én nem aludni akarok.- suttogta bőrömre, s beleharapott nyakamba. Nyálas puszit adott a kissé fájó területre, majd erősen megszívtam puha bőrömet. Kezeivel százszor végigsimított oldalamon, majd megállapodott csípőmön, amit engesztelő cirógatásokkal jutalmazott.
Nem voltam rest, az én kezeim is önkénytelenül megindultak, hogy belemarva izmos vállaiba préseljenek ki egy mély morgást a fiúból.
- Ezt nem kéne...- tiltakoztam erőtlenül, míg nyakamat ostromolta.
- Miért nem?- kérdezte két nyakra puszi között.
- Me-mert... ebből csak baj lesz. Nem akarom, hogy ezért téged büntessenek.- állánál fogva felemeltem fejét, s komoly ábrázattal álltam vágytól elködösült, perzselő tekintetét.
- Emiatt ne aggódj.- esett volna újra nekem, de ezúttal gyorsabb voltam. Megfogva egyik karját, háta mögé csavartam, így kényszerítve, hogy arra menjen, amerre én akarom.
- Tessék ágyba bújni, most azonnal!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, miközben belöktem a szobába.
- Jól van, akkor ne akarj engem.- váltott rögtön 5 éves üzemmódba és bedurcizva feküdt be az ágyba nekem háttal. Nagyot sóhajtva gyerekes viselkedése miatt, ránéztem az órára, ami 22:13-at mutatott. Mikor pedig tekintetemet visszavezettem Jiminre, ő már javában durmolt. Felkuncogtam édes mivoltán, s befekve mögé karoltam át izmos testét. Pár perccel később én is bealudtam a fiú egyenletes szuszogásának hála.
Reggelre viszont fordult a kocka, Jimin karjaiban ébredtem, tehát most ő volt a nagykifli. Hiába volt jó érzés, lassan kibontakoztam öleléséből s a fürdőbe vettem az irányt. Megállva a tükör előtt elképedtem. Ahogy sejtettem, Chim tegnapi akciójának nyoma maradt, de erre nem számítottam...