Jiminnel kicsit nagyon nehézkesen telt el a három nap, például az ilyen és hasonló helyzetek miatt:
- Chim, épp zuhanyzok!
- És akkor? Nem nézek oda.
- Akkor sem engedlek be!
- Akkor kénytelen leszek a mosogatódba pisilni!- hisztizett.
Vagy, amikor:
- Yuyu... baj van.
- Megint? Hajnali 4 óra van.- nyöszörögtem fáradtan.
- De ez nem várhat!
Esküszöm, egy két évesre is könnyebb vigyázni, mint Jiminre. Mégis élveztem közelséget... Bár a 18+ filmek iránt való rajongásával megőrjített.
- Nem!
- Akkor 365 nap?
- Nem!- vágtam rá automatikusan.
- A szobalány?
- Milliószor láttam.
- After?
- Ez egy határozott nem!
- Szürke...
- Elcsépelt.- vágtam szavába.
- Mi az, hogy elcsépelt?!- háborodott fel.
- Wattpaden egy Jikook story is erősebb.
- Rosszabb vagy, mint anyám.- szenvedett látványosan.
- Anyáddal szoktál ilyen filmeket nézni?!- prüszköltem a nevetéstől megállíthatatlanul, de ő csak duzzogott egy sort.
- Akkor válassz te...
- Gyűrűk ura!- vigyorogtam.
- Nee~!!!!
Valahogy így lehet leírni röviden a közösen eltöltött napokat. Egyik reggel, mikor az idol még békésen aludt, csengettek. Meglepett mosoly ült arcomra az ajtóban álldogálók láttán.
- Hello, zavarunk?
- Jó reggelt, nem zavartok, miért is zavarnátok. Gyertek be.- invitáltam be őket konyhámba.- Hogyhogy sikerült idetévedni?
- Felix sütött brownet, gondoltuk elhozzuk neked ide, mert az étteremben nem láttunk pár napja.- magyarázta Jeongin.
- Igen, volt egy kis...- kezdtem, de ekkor megjelent a kómás Jimin.
- Jó reggelt.- ült le mosolyogva mellénk az asztalhoz.
- Jó reggelt.
- Noona, nem mondtad, hogy vendéged van.- vetett rám néhány selytelmes pillantást Felix.
- Nem vendég, ideiglenes 'hausemate'.- indult kávét készíteni Chim.
- De csak holnapig.- szóltam gyorsan a két srác értetlen arcát látva, nehogy mégjobban félreértsék.- June visszajött.- sóhajtottam.- Az utcán futottunk össze vele. Ott volt Tae, Kook, Jimin, Suga, Sujin és Eunwooék is. Mikor próbáltunk meglógni, nekem támadt és Jimint sebezte meg, mert segíteni akart. Szóval ti is vigyázzatok. Nem tudom, mire készül.
- Még nem csukták le?- pánikolt a maknae.
- Voltunk az örsön, Donghyuné az ügy. De June eltűnt, ezért egy kicsit elhúzódik a dolog.
- Akkor se értem, hogy hyung miért van itt.- csóválta fejét Lixie.
- Ez az ember itt egy nagyra nőtt gyerek, nem képes magára vigyázni. Nem pihenne, szóval folyamatos megfigyelés alatt tartom.
- Mint mikor Taeyong ápolgatott téged, mert nem akartál orvoshoz menni?
- Valahogy úgy Lixie.
- Bocs Yumiko, de a kávé géped valószínűleg egy hater, nagyon nem szeret engem. Tegnap megsütötte az ujjamat, ma meg szerintem direkt elromlott.
- Mi a f...- pattantam fel.
- Segítsetek!- kiabált suttogva a hátam mögött a vokalista.- Fogva tart és meg fog ölni!
- Park Jimin! Én megfolytalak.- pillantottam rá szúrósan.
- Látjátok?!- mutatott rám megjátszott rettegéssel.
- Ne nyafogj! Itt én vagyok az egyetlen, akinek hisztire lenne oka. Amúgyis álmatlanok az éjszakáim, de te rosszabb vagy, mint egy folyton síró kisbaba, akit direkt azért fejlesztettek ki, hogy az embert 0-24-ben ébren tartsa. Szóval leülsz enni és elhallgatsz, mielőtt még leforrázlak kávéval, mint a levesbe készülő vasárnapi tyúkot, ha már amúgyis csibe a Representative Emoji-d!
- Igenis...- foglalt helyet ijedten, míg a két StrayKids tag sokkoltan bámulták minden heves mozdulatomat.
- Vegyél a sütiből.- tértem vissza az asztalhoz 4 kávéval.- Felix, három cukor, kicsi tej és Jeongin két cukor, sok tej, ugye?
- Igen Yumiko, köszönjük.
- Te pedig feketén iszod, nem?- tettem le Jimin elé is egy csészét. Válaszul csak bólintott.- Miért nem vettél a sütiből?- vontam kérdőre.
- Biztosra akarok menni, hogy nem vágod le az ujjaimat.
- Mégegy ilyen mondat és megfontolom az ötletet.- morogtam.
- A bal lábad tetted le előbb a földre ma reggel?- érdeklődött aranyosan Lixie.
- Nem babám, a seggem ért földet legelőször.- mondatomra Chim köhögni kezdett. Mosolyogva megpaskoltam hátát és két sütit helyeztem tányérjára, a többit betettem a hűtőbe.
- Köszönjük a kávét Noona. Mennünk kell, majd nézz be hozzánk, ha lesz időd. Játszhatnánk kicsit.- álltak fel vendégeim.
- Rendben, megyek, amint tudok. Tényleg vigyázzatok.- öleltem őket szorosan magamhoz.- Sziasztok!
- Jó szórakozást!- bökött fejével Jiminre IN az ajtóban, majd elmentek.
- Ugye tudod, hogy nem direkt löktelek le?- bújt hozzám Jimin ugyanúgy, mint pár nappal ezelőtt.
- Nem haragszom. Én is ugyanazzal az álommal küzdök már hét éve.- fordultam meg ölelésében, s nyakhajlatába bújtam. Szorosan húztam magamhoz, hogy minnél többet kapjak illatából. Pár centire eltávolodtam, s kulcscsontjával kerültem szembe. Lassan pólója alá vezettem hideg ujjaim, óvatosan érintve a kötést az oldalán.
- Menjünk a nappaliba. Lecserélem a kötést.- szakadtam el tőle, ezzel megtörve a 'furcsa varázst', ami elbűvölt és csapdába ejtett. Mint egy szerelmes tini, Istenem...
A délelőtt folyamán fantáziám eléggé sűrűn elszabadult, de valahogy mégis sikerült visszafognom magam. Nem is csodálkoztam, mikor a délutáni mosogatás alatt Jimin kifakadt.
- Yuyu, mi van veled?
- Se-semmi, mi lenne?- remegett meg hangom hirtelen reakciója miatt.
- Egész nap húztad az agyam. Az én türelmem is véges.- lépdelt közelebb, míg végül a pult és maga közé nem préselt. Kezeivel csípőm mellett támaszkodott, elzárva a menekülőutakat.- Ha tényleg nem akarsz tőlem semmit, akkor inkább hagyjuk békén egymást, de ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne.- egy ideig csak bámultuk egymást, forogtak az agytekervényeim, míg ő várakozva fürkészte arcomat. - Nem tudsz dönteni... Nem tudod, hogy ellökj e magadtól vagy marasztalj.- pillantott le kezeimre, amikkel felsőjét szorongattam görcsösen. Valóban képtelen voltam ellökni, pedig megtehettem volna, de magam mellett sem tarthattam. Lemondóan sóhajtva fogott rá kezeimre s otthagyott.
- Ma beszéltem Namjoonnal, hazamegyek. Készülnünk kell a turnéra. Két nap múlva indulunk. Köszönök minden.- kapta fel táskáját s már csak az ajtó hangos csattanását hallottam.
Ismerős az érzés, mikor egész tested megremeg, ajkaid szólásra nyitod, de hang nem jön ki rajta, s csak azt érzékeled, hogy legördül az első könnycsepp arcodon, amit minden egyes pislogás után több ezer követ? Látásod homályos lesz, füled cseng, a lábaidból érzed, elszáll az erő, s erőtlenül hullasz a földre. Végül csak a sötétség marad s egy éles, pillantnyi fájdalom. Aztán csak lebegsz, mindaddig, míg el nem kezdesz zuhanni. S innen már csupán a véletlenen múlik, hogy az Őrangyalod vagy a Démonod karjaiba hullasz.
Nem, nem haltam meg, biztos nem. Mégsem tudtam megmozdulni. A szemem is csak nehézkesen nyílt ki. Ahogy kitisztult a látásom, a hallásom is kezdett helyreállni, ekkor jutott el agyamig Sujin hangja.
- Ébredezik! Yumiko, jól vagy?- simogatta homlokomat aggodalmas arccal.
- Jól vagyok, csak...- tornáztam magam ülő helyzetbe a kanapén.
- Mit csináltál? Rosszul érzed magad? Beteg vagy?- bombázott.
- Jimin elment és nem tudom... Biztos csak megszédültem vagy valami.- legyintettem.
- Biztos jól vagy?- szemem barátnőmről Sugara vándorolt, aki az ajtó mellett állt, aztán tekintetem tovább siklott az ágy másik végén gubbasztó fiúra.
- Igen, biztos. Neked pakolnod kéne a turnéra, nem?
- Az most mindegy!- csattant fel, bosszús tekintetével ajándékozva.
- Én elleszek, de neked ez lesz az első turnéd. Menjetek, és készülődjetek. Beveszek egy gyógyszert és jobb lesz, ne aggódj.
- Ugye tudod, hogy nem szívesen hagylak itt?- ölelt át az ajtóban.
- Tudom, tudom. De vigyázok magamra, ne félj.
- Rendben.- fújt ki egy nagyobb adag levegőt.- Holnap még találkozunk.
- Rendben.- bólintottam, s sorban kimasíroztak. Jimin maradt utoljára. Kicsit haboztam, de végül megragadtam csuklóját és visszarántottam.
- Nem beszélhetnénk?- néztem rá, megint könnyes szemeimmel. Érdekes módon mostanában sokat sírok.
- Pihenj!- fogta két kezébe arcomat és adott homlokomra egy apró puszit. Aztán ő is távozott. Halkan bezártam utána az ajtót s hátamat a falapnak vetve lecsúsztam a földre.
×Hellou×Nem a legizgalmasabb és nem is a legtartalmasabb rész, de ígérem, hogy mostmár tényleg telni fog a könyvben is az idő és lassan utolérem magunkat.
Sok sikert és kitartást mindenkinek a sulihoz! Nekem is kezdődik majd jövőhéten.💕😪
ESTÁS LEYENDO
Idolok világában rekedve ✔︎
FanficAzt mondják, hogy: Amiről nem tudsz, az nem fáj... Amit nem ismersz, az nem hiányzik... De vajon ez tényleg így is van? 》● • ♡ • ●《 ■-A nevem Sasaki Sakura, az SM Entertainment igazgatójának egy szem lánya.- hajoltam meg kissé. - Én tudtam!- mondta...