Idolok világában rekedve ✔︎

19.

|Yumiko sz.sz.|

- Boszorkányos vagy.- vigyorgott Jimin miután letette a telefont.
- Miért?- kérdeztem, bár tudtam a választ.
- Hívott Yoongi. És tényleg nem nyírták ki egymást. De!- emelte fel mutatóujját.- Vigyázz, együttesen készülnek kinyírni téged.- csatolta be az övét, s keze a kormányon állapodott meg.
- Szerintem nincs okom félni. Igaz, holnap után már mindannyian Busanban lesznek, de a szüleid előtt nem fognak megölni, meg te majd úgyis megvédesz.- vetettem be legédesebb mosolyomat.
- Ne reménykedj.- indította be a motort, hogy elhagyhassuk Szöult.
- Hej!!- méltatlankodtam, bár tényleg nem érdemeltem meg védelmét. Kialakult apró vitánkat a fiú telefonja szakította félbe.
- Felvennéd és kihangosítanád?- kivettem a hangos készüléket zsebéből és tettem amire kért.
- Szia anyu, mi a baj? Épp vezetek.- mondta a szőke.
- Szia, csak tudni akartam, hogy elindultál e.- felelt Mrs. Park. Imádom ezt a nőt!
- Áh, szóval nincs semmi hátsó szándékod?- vonta fel szemöldökét Chim.
- Igazából tudni akartam, hogy a barátnőd is jön e?- kérdezte vidáman az asszony. Ajkamról eltűnt a görbület és Jimin tekintetébe fúrtam az enyémet.
- I-igen... Itt van velem. Anya, én most leteszem. Nem akarom, hogy elcsípjen egy zsaru, majd hívlak, ha a közelben leszünk.
- Rendben, vezess óvatosan. Várunk!
- Rendben, szia.- ezzel bomlott a hívás.
- Ne haragudj.- sóhajtott Jimin.- Anya olyan boldog lett, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk, és nem akartam elrontani a kedvét. Tudom, hogy sokat kérek, de nem lehe...
- Rendben. Szerencséd, hogy nekem jó szívem van!- utaltam előbbi vitánkra.- Meg amúgyis beleegyeztem már.
- Akkor szent a béke?
- Fegyverszünet újévig?- ajánlottam.
- Megegyeztünk.- bólintott vigyorogva.- Aludj kicsit, 5 óra az út.- javasolta.
- Persze, elalszom, majd te is elálmosodsz, aztán felébredünk a pokolban, vagy a kórházban.- dramatizáltam.
- Ne félj, démonként is feleségül vennélek.
- Mi?!
- Szép kis hárpia asszony lennél.
- Ha nem vezetnél most megcsípnélek.- durcáztam.
- Gonosz vaagy!- biggyesztette le ajkait.
- Ez van, ezt kell szeretni.- vontam vállat, s végül megfogadva tanácsát, kényelembe helyeztem magam. Próbáltam elaludni, de nem igazán ment. Az agyam folyton kattogott.
"Mi lesz, ha majd meg kell csókolnom Jimint, vagy átölelni, hozzábújni?... Hogy fogom egyáltalán túlélni ezt anélkül, hogy teljesen felfedném az érzéseimet és lebuktatnám magam? Miket beszélek, Jézusom?! Nem szeretem Park Jimint, ez csak egy átmeneti valami, el fog múlni... Remélem."
Sokáig rágódtam minden hülyeségen és egy szemernyit sem aludtam. Az ablaknak támasztva fejem fél szemmel pislogtam a nagyvilágra. Néztem a szállingózó hópelyheket, az utcai lámpák által megvilágított szerelmes párokat, akik egymásba feledkezve álltak minden sarkon. A sarokról aztán eszembe jutott egy rossz vicc, és valamiért muszáj volt kuncognom egyet, amire Jimin is felfigyelt.
- Mi olyan vicces?- pislogott rám álmosan.
- Biztos akarod hallani?
- Nincs más választásom.
- Én figyelmeztettelek. Szóval... eszembejútott egy vicc: Azt mondják, hogy a szerelem ott van minden sarkon, de akkor az én életem egy kicseszett kör.
- Mintha Jint hallanám.- nevetett.
- Cseréljünk?- mosolyogtam az álmoskás fiúra.
- Mit?- értetlenkedett.
- Alsóneműt! Na, vajon mit? Húzódj félre, innen én vezetek.
- De...
- Ne ellenkezz folyton!
- Igenis anyuci.- forgatta szemeit kuncogva.

|Jimin sz.sz.|

Miután Yumiko konkrétan kitúrt a volán mögül, úgy döntöttem, alszom egyet. Nagyon fáradt voltam. Hiába kaptunk szünetet, folytattam a próbákat. Mostanába nem igazán sikerült semmi, emiatt nagyon stresszes lettem és, ha én stresszes vagyok, akkor eszek, így felszedtem 2-3 kilót. Másokat nem zavarná ez a kis plusz, de én idol vagyok. A többiek nem igazán szerették nézni, ahogy tönkreteszem magam, ezért megtiltották, hogy a megadottnál többet dolgozzak. Ennek ellenére a súlyommal soha nem békültem ki s ez a fölösleg jó ok volt az edzések újrakezdéséhez. S ennek hála a hát és váll fájdalmaim is visszatértek. Tehát ez az oka annak, hogy eltorzult arccal hanyatlottam hátra az ülésen.
Viszonylag hamar mély álomba zuhantam, s csak az út végén ébredtem fel.
- Hol vagyunk?- egyenesedtem ki kómásan, félig csukott szemmel vizslatva a sötét utcát, ahol parkoltunk.
- Megérkeztünk.- nyújtott felém egy üveg vizet a lány.
- Mióta állunk itt?
- Úgy fél órája.- pillantott karórájára.- Mélyen aludtál, nem akartalak felkelteni.
- Kösz.- dörzsöltem meg szemem.- Anyával beszéltél?
- Igen, nemrég volt kint. Kapásból kaptam vagy húsz kérdést.- nevetett halkan.
- Jaj, anyu...- nyöszörögtem.
- No problem, chill van. De ki kéne találni a tökéletes kamu love storyt, mert drága anyósom mindent tudni akar.
- Bízd rám.- legyintettem, majd elkezdtem kimászni a kocsiból.