Idolok világában rekedve ✔︎

20.

|Jimin sz.sz.|

Egy tálcával, ügyetlenül nyitottam be szobámba, ahol Yumiko még bőven aludt. Anya parancsolt rám, hogy lehetnék egy kicsit romantikusabb is, a lány, akit szeretek igazán megérdemli, stb. Szóval a reggeli kávét az éjjelire raktam és csak pislogtam a szuszogó barátnőmre. Megráztam kobakomat s óvatosan fölé másztam, hogy egy csókot leheljek homlokára. Legalább ezt már engedi.
- Jagi, kelj fel.- suttogtam fülébe.- Jagi...- nem folytathattam, mert Yumiko megébredt és szó szerint a földhöz vágott.
- Jézusom, Jimin! Miért suttogsz fölöttem, mint egy filmbeli pszichopata gyilkos?!- ijedezett, de én csak fájó testrészeimet simogatva motyogtam.
- Ennyit a romantikáról Choi Sihyung...
(Write or Dance-ből)- mondatomra a lány csak felnevetett.
- Bocs, feküdjek vissza és játszuk el mégegyszer?- már szinte sírt a röhögéstől.
- Jól van, na! Abba lehet hagyni!- fordultam el duzzogva. Ez után csend lett.
- Tudod...- tette állát vállamra Yumiko.- ha romantikát akarsz, nem kell feltétlenül leteperni a másikat.- bökte meg oldalamat, a csikis érzés hatására eldőltem, mint egy darab fa, ő pedig fölém mászott, lefogva kezeimet. Apró puszit nyomott orromra, ezzel nem kicsit meglepve engem. Épp elhúzódott tőlem, mikor kinyílt az ajtó. Felnéztem és apámat pillantottam meg. Nem szólt, csak döbbenten állt egy helyben.
- Bocsánat a zavarásért.- készült távozni és hiába kiabáltunk utána, hogy ez félreértés és mi nem készültünk semmit sem csinálni, csak hülyéskedtünk.
- Soha többé nem leszek képes apád szemébe nézni.- gördült le rólam Yumiko, s most rajtam volt a sor, hogy jól kiröhögjem őt.
- Ne aggódj szivi, apa tudja, hogy soha nem hagynám, hogy fölém kerekedjenek.- vigyorogtam önelégülten.
- Szívtad, mert mindig én irányítok.- kacsintott.
- Ne, komolyan? Jó puhány pasiid lehettek akkor eddig.- keltem fel nevetve.
- Igazából egyetlen egy sem tartott egy éjszakánál tovább amióta szakítottunk.- motyogta, leseperve a port a nadrágjáról.
- Komoly?
- Nem tudtam és nem is akartam többé úgy megbízni a férfiakban. A legtöbbnek a nő csak játék. Ha megunták, kidobják, mint egy használt rongyot. A nagymamám is mindig mondogatta, a cigit elszívják és elnyomják, de a drogért az életüket is eladják, csak tőle függnek. Rajtam áll, hogy melyík akarok lenni. Én pedig a második opciót választottam.- ecsetelte.
- Nem hiányzik?- suttogtam lehajtott fejjel.
- Micsoda?
- Egy kapcsolat, egy társ... Valaki, aki elfogad, este meleg étellel vár, elmondhatsz neki mindent, támogat, te is támogatod.
- Néha... Vannak olyan pillanatok és utálom ezt az érzést, olyan, mint egy...
- Egy tátongó seb, amit nem fed el semmi.- fejeztem be.
- Pontosan.- bólintott. Pár percig némán néztük egymást, de benyitott valaki.
- Jó reggelt! Anya kéri, hogy gyertek le enni.- lépett be Yuna egyik kezében a kilinccsel, a másikban egy plüss macival, amit a földön húzott maga után.
- Szia hercegnő!- kaptam fel ölembe a kislányt.- Azonnal megyünk.- nyomtam egy puszit pirospozsgás arcára.
- Rendben.- leengedtem a földre, ő pedig kitotyogott a szobából.
- Menjünk!- invitáltam Yumikot s reflexből fogtam rá csuklójára. Közelebb húztam magamhoz, s összefontam ujjainkat, majd kiléptem a folyosóra felvéve a [nem] kamu boyfriend szerepet.
- Hello fiatalok!- kezdett el hadarni anyám.- Megvan terítve, kaja a tűzhelyen, Yunat elviszem a barátnőjéhez, én el kell menjek a rokonokért, mert elakadtak úton ide, apád pedig elmegy az öcséddel a szomszéd városba az új bútorokért, amiket november végén rendeltünk. Csak a tiétek a ház, délután 4-re itthon leszünk. Legyetek jók!- rohant ki az ajtón.
- Szi...a...- köszöntem, de túl későn, a falap hangos csattanással jelezte szülőm távozását.
- Csak én érzem úgy, hogy ez egy kicsit gyanús?- pillantott rám sokkosan Yumiko.
- Szerintem is bűzlik itt valami.- bólogattam.
Végül hagytuk az egészet és leültünk reggelizni. Csórtunk apa dugi sütijéből egy keveset, majd a zsákmánnyal leültünk a tévé elé.
- Mit csináljunk délutánig?- kérdezte a lány fejét combomon pihentetve.
"Olyan dejavu-m van..."
- Van néhány videojátékom még gimiből és talán öcsi szobájába is vannak ujjabbak. Azt hiszem a felső polcra rakta egy kosárba.
- Akkor nem fogunk unatkozni.- jegyezte meg egy sokat sejtető mosoly kíséretében.
- Porig foglak alázni.- vigyorogtam.
- Majd meglátjuk.

- De ez csalás!- sikított Yumiko, ujjaimtól szenvedve.
- Te is csaltál, én miért lennék jobb?- kontráztam.
- De Jimin... Hagyd... abba!- ellenkezett, teljesen kifulladva. Abbahagytam kínzását, s csak néztem szaporán emelkedő mellkasát, zilált haját.
- Na?! Meztelenek?!- hallottuk meg kintről Jin hyung hangját. Yumikoval egyszerre fordultunk a nappali bejárata felé, ahol egy sokkos Suga és Hoseok állt.
- Mit ácsorogtok ott annyit?- léptek hangja közeledett.- Hát ti meg? Azt hittük mást csináltok...- döbbent le Jin, elvéve kezét szemei elől.
- Mi csak videojátékoztunk...- vágott értetlen fejet az alattam fekvő lány, amin felnevettem.
- Ti komolyan azt hittétek, hogy mi... szóval épp...- próbálta kinyögni a kérdést teljesen elpirulva Yumiko pár perccel később, mikor már mindenkit beinvitáltunk.
- Hogy huncudkodtok.- segítette ki Tae.- És amúgy igen, még örültünk is, hogy legalább most nem azért fogjátok karmolni, harapdálni, meg tépni egymást, mert összevesztetek.
- Amúgyse fogunk veszekedni, meg ellenkezni újévig.- pillantottam sokatmondón a lányra.
- Bezony!- dőlt hátra.- Úgyhogy nem panaszkodhattok.- emelte fel mutatóujját morcos képet vágva.
- Ezeknek átmosták az agyukat!- pattant fel hisztisen Sujin a fotelból.- Nem veszekednek, másodjára játsszák el, hogy együtt vannak, együtt alszanak, romantikáznak, és továbbra se jönnek össze!!
- Őrjítő páros, nemde?- vigyorgott elégedetten barátnőm, majd lepacsiztunk.
- Titeket. Nem. Lehet. Követni.- fújta ki frusztráltan a levegőt Hoseok.
- Hagyjd, majd eljön mindennek az ideje.- legyintett Jin.
- Nem kell siettetni. Előbb vagy utóbb egymásra találnak azok, akiket egymásnak szántak az égiek.- tódította Kook.
- Látom ti is szépen egymásra találtatok.- motyogtam a maknae és a legidősebb összefonódó ujjait pásztázva.
- Namjin is not real? Really? And what about TaeKook, JiKook, Vmin? Adios!- dramatizált Yumiko.- De örülök nektek és gratulálok, sok szerencsét.- mosolyodott ek lágyan a végére.
- Köszi.- jelent meg egy szégyenlős görbület hyungom ajkain.
- Namjoon amúgy hol van?- értetlenkedett Yumiko.
- Ő később jön.- felelt kurtán Suga, míg a többiekkel összenéztünk.
- Van itt valami, amiről csak én nem tudok, ugye?- vonta fel szemöldökét a lány.
- Mindenki szereti a családjával tölteni az ünnepeket. Namjoon is szerette volna legalább Szent este több időt tölteni velük.- öleltem át fél kézzel, hogy megnyugodjon.
- Mondjuk érthető, hogy szeretne többet lenni a szüleivel.- bólogatott.
- Nem a szüleivel van.- nyögte ki Hobi.
- Hoseok!!- szóltak rá többen.
- Ha most igaz a pletyka, miszerint Namjoon házas és van vagy három gyereke, én úszom egyet a jeges tengerben.- villantott egy féloldalas mosolyt Yumiko.
- Hát, egyenlőre csak egy van...- kezdte Tae.
- De mindjárt megvan a három.- vágott közbe Suga.
- Stop, I'm confused... I-ikrek?- maradt tátva barátnőm szája.

×Hellou×
Késtem, mint mindig, tudom és sajnálom. Igyekszem, hogy minnél hamarabb kész legyen a következő rész, mert jövőhéten tábor, 23-án indulok Bulgáriába egy hétre, aztán augusztus elején gólyatábor(1 éves késéssel khm).
Szóval nem tudom, hogy mennyire sűrűn lesz rész, de igyekszem. A többi könyvhöz is próbálok ihletet meríteni.
Ti, hogy vagytok? Mik a terveitek a nyári vakáció második felére?