- INDULUNK FÜRÖDNI!
Ezzel a mondattal ébresztett reggel egy teljesen bepörgött golden maknae. Ezért kénytelen voltam bevásárló körútra indulni Sujinnal és gyantázni. Nagymamám sokszor, akár tízszer is elmondta egy nap, hogy 'a szépségért meg kell szenvedni'. Egyetértek, az életben semmi sincs ingyen, de ez a mértékű szenvedés, ami a női élettel jár, na ez már azért túlzás. Ott van a havi átok, gyantázás, 9 hónap alkohol és koffein nélkül, helyette marad a rosszullét, és derék fájdalom, majd a legborzasztóbb, a szülés. Nem tagadom, szeretnék gyereket, nem is keveset, nagyon családcentrikus vagyok, de az a sok szenvedés és fájdalom... Miért a nők? Csak úgy miért?
Hosszadalmas gondolatmenetemet a női élet nehézségeiről, és a férfiak életével járó előnyökről, barátnőm szakította félbe, mert talált nekem egy (pontosabban 15) tökéletes bikinit. Szuper... Áh, nem! Kicsit sem néztek furán az eladók.
Olyan 11 óra körül mindennel végeztünk és sikeresen autóba pattantunk. Suga vezetett, mellette Sujin ült, ki más? Középen én, Jimin és Namjoon, leghátul pedig Hobi, Jin és Kook.
- Miért vagy durci baba?- dőlt vállamra Chim.
- Ha nem akarod, hogy minden szőrszáladat kitépjem úgy, ahogy a gyantacsík nekem, akkor ne piszkálj baba.- morogtam.
- Ilyenkor hisztis. Inkább ne firtasd.- tanácsolta barátnőm.
- Mi a baj a gyantával?- értetlenkedett tovább.|Sujin sz.sz.|
- Isten nyugtasson Chim, jó ember voltál.- pillantottam barátnőm idegtől vörös arcáról Jiminre.
- Mi-Miért?
- Én Istenem, jó Istenem! Add, hogy ez az ember megtapasztalja milyen nehéz a nőknek!!- 'imádkozott' fennhangon Yumiko.- Fejbeevághatom egy kiba$#ott nagy kereszttel?- kérlelt engem.
- Amm... Nem. Ezt már megbeszéltük. Senkit sem ütünk agyon egy 3 méteres Jézus kereszttel. Hát fájni fog neki.- mentem bele a játékba.
- Utyállak!- dőlt hátra, keresztbe font karokkal a kis pukkancs.
- Majd én helyrehozom.- mosolygott Jimin a lányhoz fordulva.
- Sípcsonton rúglak Park!- puffogta. Az út további részében nem igazán beszéltünk. Viszont mikor megérkeztünk, szinte mindenkinél hangosabbak voltunk. Az egész csapat hiperaktívvá vált, még Yoongi is izgatottan várta a programot, de szerintem csak a fürdőruha miatt. Fizettünk, kaptunk egy egy karszalagot, amivel bárhová bemehetünk, majd átöltöztünk és, mint a kisgyerekek, rohamoztuk meg a medencéket és egyebeket.|Yumiko sz.sz.|
Kissé meguntam a szaunát, meg amúgyse bírom a meleget, ezért szóltam Sujinnak, hogy kéne valamit inni is. Barátnőm készségesen követett, neki sem lett kedvence a forró gőzzel és párával teli levegő. A medencék felé vettük az irányt, ahol a bárpult is volt. Félszemből láttam, hogy valaki közeledik, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. De mikor már az illető alig fél méterre volt, rá vezettem tekintetemet. Időm sem volt rendesen megnézni, máris felkapott és gyors léptekkel cipelt valamerre, amit én egy 'Jimin, te állat!' kiáltással díjaztam. Hiába volt minden szó, minden kapálózás, a fiú megállíthatatlanul haladt a hideg vizű medence felé. Végül feladtam, s összeszorított szemekkel vártam a kínok kínját. Igazam lett, felhevült bőrömnek nem tetszett a medence csupán 10°C-os vize. Mintha minden oldalról késsel szurkáltak volna. E mellett az érzés mellett Jimin ölelő karjai, s puha érintése teljesen elveszett. Egy örökkévalóság után tüdőm végre oxigénhez júthatott, mikor a felszínre értünk. Úgy kapkodtam az izzadság szagú, szappan illattal megspékelt levegőt, mintha nem lenne holnap. Fülemből és szememből is lassan távozott a folyadék s már tisztán hallhattam a többiek nevetését és az engem tartó fiú suttogását:
- Mi a baj baba? Nem tetszett?- csipkelődött.
- Megölle...- fenyegető mondatom viszont köhögésbe torkollott.
- Ugyan már, annyira nem volt rossz.- csókolt bele nyakamba. Forró ajkaival feledtetve az előbbi kis incidenst.
- Még mindig utállak...- morogtam morcosan, míg ő csak kacagva kimászott velem a vízből és letett egy nyugágyra, majd gondosan egy kendőbe csavart és mellém telepedett.
- Hozok neked egy mangós pepsit.- simított homlokomra édesen mosolyogva. Félelmetes, hogy még ezt is tudja.
JE LEEST
Idolok világában rekedve ✔︎
FanfictieAzt mondják, hogy: Amiről nem tudsz, az nem fáj... Amit nem ismersz, az nem hiányzik... De vajon ez tényleg így is van? 》● • ♡ • ●《 ■-A nevem Sasaki Sakura, az SM Entertainment igazgatójának egy szem lánya.- hajoltam meg kissé. - Én tudtam!- mondta...