Idolok világában rekedve ✔︎

24.

|Yumiko sz.sz.|

A fürdőn történtek után, reggel csak egy kávét hagytam Jiminnek, mellette egy cetlivel: "Bocs a tegnapiért, nem voltam észnél".
Aztán írtam üzenetet barátnőmnek is, miszerint hazajöttem, mert minnél hamarabb meg szerettem volna látogatni orvosomat. Ez persze kamu volt, de részben igaz is. Ezek után kocsit béreltem és meg sem álltam Szöulig.
Teltek a napok és lassan közeledett az Újév. Havas, fagyos téli napra esett december utolsó napja. Előtte persze küldtem ajándékot Taehyungnak, akinek keserves harcok árán sikerült megszereznie Yeji bocsánatát.
Amint mondtam hideg volt, esett a hó, de nem igazán zavart. Egy kávéval, csokival, vastagon öltözve kuporogtam karosszékemben az ablak mellett, közben olvastam. A háttérben halkan szólt a Spring Day. Szinte már hányni lett volna kedvem a sok, megszokott karácsonyi dallamtól.
A ház se volt feldíszítve, fát sem vettem. Nem igazán fújtam fel ezt az ünnepet. Protestánsként elmentem templomba, de ennyi. Nem igazán foglalkoztatott ez a nap. Talán részben azért távolodtam el az ünnepektől, mert édesanyám imádta őket.
De mióta nincs, semmi sem ugyanaz a nagymamám szerint. Máshogy fúj a szél, megváltozott a levegő, mást suttog a hegyi patak, a megszokott dolgok is idegenek lettek. Megtörtek a hagyományok.
Már a nagyszüleim sem rendeznek nagy lakomát, és sok más apróságot is kihagynak, amit anyám tett hagyománnyá.
Meg tudom érteni, rohadtul fáj az emléke. A nagyi akkor kezd el sírni, ha meglátja a lánya egyik ruháját vagy más holmiját. Én már akkor bekönnyezek, ha tükörbe nézek, mert pont olyan vagyok, mint ő. A szemem, a szám, a fülem, a hangom, a járásom... Mintha egy klón lennék.
Keserü gondolataimra néhány könnycsepp volt a válasz, melyek mozdony módjára szánkóztak végig arcomon, a pille könnyen ringatózó hópihékkel ellentétben. A melankólikus hangulatot egy apró csipogás szakította félbe. Telefonom képernyőjét pásztázva, egy kisebb fáziskésés után realizáltam Eunwoo üzenetét.

Bubu🥺❤
Január 2-án érkezem. Találkozzunk este az étterembe. Boldog Újévet törpe.♡

Ufócsirke👽🐣
Boldog Újévet Woo!♡ Hiányzol.

Alig vártam, hogy barátom hazaérjen. Ezek a turnék okozták mindig a halálom. Nagyon ragaszkodó típus vagyok, na meg hajlamos vagyok hülyeséget csinálni, ha sokáig egymagamban maradok. Igaz, igaz! Itt volt Sujin, de ő elvolt Yoongival. Nem hibáztatom, sok évet kell bepótolniuk. Gyerekkori szerelem vagy mi. Tiszta szerencse, hogy ennyire édesek, különben jókora patáliát csaptam volna. Nem hiába vártam éveket legjobb barátnőmre.
Nagy töprengések közepette eszembe jutott, hogy hogyan köthetném össze a kellemest a hasznossal. Mivel Eunwoo 2-án akar találkozni az étteremben, ezzel együtt megünnepelhetjük az újévet közösen a BTS-sel. Amúgyis le akarták foglalni egy estére a termet maguknak.
Azonnal le is tárgyaltam a főnökkel és Namjoonnal a részleteket, s még aznap bementem, hogy minden pikk-pakk legyen.
Évek óta nem volt ennyire jó kedvem december végén. Szinte hajnalig táncoltam, ami mégfelszabadultabb érzést adott.
Nem bírtam megállni, nem fáradtam, nem voltam éhes. Átadtam magam a művészetnek. Akkor és ott úgy éreztem, hogy megleltem a régóta áhított belső békét. Legalábbis akkor tényleg ezt éreztem, nem is sejtettem, hogy mennyi zűrt tartogat nekem az újév. Sosem gondoltam, hogy vissza fogom sírni az óévet.
Pedig fél évvel később ez történt. Sőt, sokkal hamarabb, már január 2-án este a pokolra kívántam az egész életet.
Míg a BTS nyugodtam vacsorázott Yejivel, Sujinnal, Namjoon feleségével, Minaval és gyerekével a terem egyik oldalán, addig én a másik oldalon gyakoroltam. Mikor meguntam, hogy a Dionysus koreója folyton ki akar cseszni velem, Sujin kérésére leültem melléjük az asztalhoz.
- Ya! Sakura, mi a baj?- nyújtott felém egy üres tányért Yeji, amit elutasítottam.
- Nem megy a koreográfia. Nem értem, mi a baj. Reggel még tökéletes volt. De most folyton elrontom ugyanazt a lépést.
- Ő az a Sakura?- szólt folytott hangon kicsi Joonie.
- Nem szívem. Ő egy igazi lány.
- Oho! Nem túl korai még az anime függőség?- nevettem.
- Túl okos a gyerek, nézi a Narutot, de japánul! Én meg így alig értek valamit!- magyarázta Tae felháborodottságot tettetve.
- Ana! Kérek szépen vizset.- nyújtott anyja felé egy műanyag poharat Namjoon kisfia.
- Mindjárt kérek.- nyugtatta meg szülője.- Vajon hol van a pincér?
- Bocsánat, az én vagyok.- áltam fel mosolyogva.- Sajnos az összes pincér szabadságon van, úgyhogy ma én vagyok a mindenes.
- A vacsorát is te készítetted?- hitetlenkedett Jin.
- Lehet, hogy ritkán kerülök konyha közelébe, de tudok egyet s mást.
- Akkor csókoltatom a szakácsot.- hallatszott egy hang a hátam mögül, én pedig lefagytam.
- Dongwook?- suttogtam.
- És Changwook.- lépett mellém vigyorogva egy másik alak.
- Meg Eunwoo és Hyungsik.- fejezte be barátom.
- Ti- ti mit... hogy?... És mi- mikor...- dadogtam össze vissza a négy férfi láttán.
- Egyszerűbb lenne, ha végre megölelnél.- forgatta szemeit Dongwook.
- Francokat, agyon kéne üsselek titeket! Ti ketten eltűntetek!- mutattam a két Wookra.- Te valamit titkolsz!
- Nem is!- tiltakozott Sik.
- Vörös a füled, ne hazudj! Tünés az öltözőbe mind a hárman, ezt nem itt fogjuk elintézni.- végül a vigyorgó Eunwoohoz fordultam.- Beszéltél már Sooval?
- Még nem...- hervadt le mosolya.
- Te is mehetsz a másik három jómadár után!
- Yumiko, várj. Mi Hobival és Jinnel indulunk, a fiúk leülhetnek a mi helyünkre.- mosolygott kedvesen Mina.
- De miattunk igazán nem kell...- próbáltam marasztalni.
- Nem miattatok. Joonienak aludnia kell, akkoris, ha nincs kedve!- nézett jelentőségteljesen fiára.
- De...
- Anyának igaza van. Aludnod kell, hogy nagyra nőj.- kapta fel Namjoon.
- De te mondtad, hogy ennek semmi köze a nővéshez.
- Egy tanács fiam, ne hallgass apára.- sóhajtott a leader, majd elköszöntek. Mosolyogva kikísértem őket, majd fapofával fordultam vissza az asztalhoz.
- Ki akar elsőnek meghalni?
- Yumiko, ne csináld már. Itt vagyunk mindannyian, élvezzük ezt ki.
- Eltűntetek...- csuklott el hangom.- Két éve egy kicseszett szót sem írtatok. Most pedig azt várod, hogy öleléssel köszöntselek? Nem a tékozló fiú példázatában vagyunk!
- Rendben. Igazad van, megérdemeljük. Elhagytunk, pedig számítottál ránk. Nem jöttünk, pedig szükséged volt ránk. Tudjuk és sajnáljuk. Jogosan haragszol, de semmi értelme tovább vesztegetni az időt. Itt van Hyungsik lakodalma is...
- Hyungsik milye?- kaptam fel könnyben ázó arcomat.
- Chang, még nem mondtam el neki.- motyogta Sik.
- Oh, bocs, akkor hajrá.
- Esetleg egy magyarázat?!- szóltam közbe.
- Nem pont így akartam szólni.- pillantott szúrósan a fütyörésző Wookra.- De szeretném, ha te lennél a tanúm az esküvőn.
- Szóval szétesik a csapat? Azt sem tudtam, hogy barátnőd van, de úgy látom másokat nem igazán lepett meg a tény.- morogtam bosszúsan.
- Nem akartam szólni, mert... Nézz körbe, lassan mindenkinek lesz párja, de akit te szeretsz... Nem akartam, hogy ennél is jobban fájjon a magány. Mikor Woo mondta, hogy sokat lógsz a srácokkal, nagyon őrültem, mert tudtam, hogy így nem válsz robottá, kicsit kiszakadsz a hétköznapokból. Tényleg sajnálom... Sajnáljuk! Csak nem akarjuk látni, hogy szenvedsz.
- Hirtelen jött, de gratulálok, remélem boldogok lesztek. És igen, vállalom a tanúságot.
- Ha már ilyen megbocsájtós kedvedben vagy...- kezdte óvatosan Dongwook.
- Hiányoztatok.- öleltem át mindkettőt.
- Elvesztettem a fonalat...- suttogta Yoongi, de mindenki hallotta.