Idolok világában rekedve ✔︎

5.

- Hellou!- vágódtam le az Astro és a BTS asztalához.
- Mi ez az erőltetett jókedv?- vizslatott szúrósan JinJin.
- Semmi, semmi... Csak sétálgattam és hirtelen egy Hwang Inyeop-ba botlottam...- meséltem ábrándos hangon.- Te hoztad ide?- kérdeztem Eunwootól.
- Hmm... Lehet, miért?- kérdezett vissza vigyorogva.
- Eunwoo, én megfolytalak!
- Most miért?
- Tudod jól, hogy a legutóbb felpofoztam szegényt...
- Pontosan! Szóval most itt az alkalom, hogy bocsánatot kérj tőle.
- Sok pasit és nem pasit pofoztam fel életemben és a legtöbb meg is érdemelte.- makacskodtam, míg a többiek csak pislogás nélkül figyelték kis vitánkat.
- Igen, de InYeopot én löktem meg és csak véletlenül nyúlt rossz helyre, mikor meg akart fogózni.- magyarázta barátom.
- Ja, és pont a seggemet nézte kapaszkodónak...
- Sakura!
- Jól van, na! De ezt még visszakapod.- otthagytam a fiúkat és komótosan vánszorogtam a színész felé.
Hatalmas szenvedések árán végül bocsánatot kértem a fiútól, pontosabban férfitól (hogy lehet ez az ember 30 éves??), majd távolról Eunwoora pillantottan, aki engem figyelt amolyan "mindig én győzök" mosollyal, mire hangtalanul formáltam ajkaimmal, hogy "utállak".
Az est folyamán nem igazán volt időm többet foglalkozni a fiúkkal, pedig akartam. 1 hónapos turné... Hiányozni fog ez a 6 tökkelütött.
Az utolsó előtti dalok előadása előtt még el akartam szaladni az öltözőbe ruhát váltani, de Sanha megállított.
- Várj Noona! Ezt nálunk hagytad a hétvégén, mikor vacsiztunk.- emelt fel egy láncot a fiú, melyre egy gyűrű volt fűzve. Egy sárga napocskát ábrázolt, közepében fekete kővel.
- K-köszönöm Sanha...- vettem át remegő kézzel az ékszert, majd óvatosan Jiminre pillantottam. Semmit nem tudtam leolvasni arcáról. "Talán már meg is feledkezett erről..."
- Az nem az a couple gyűrű, amit évekkel ezelőtt vettetek?- érdeklődött V.
"Hogy az a kerge marhás rántott hús vigye el! Miért ilyen jó a memóriád Tae?!"
- De igen... Tudom, hogy most hülyének fogsz nézni,- vettem egy mély levegőt- de nem volt szívem kidobni.- raktam vissza a nyakamba a láncot.
- Oh, szóv...- kezdte Taehyung, de Jimin belé folytotta a szót.
- Nem nagy ügy. Amúgy meg... Itt a párja.- húzta elő zsebéből sajátját.

- Ez, de romantikus!- kiáltott SeokJin.
- Utálom a romantikát.- fintorogtam előszeretettel.
- Ezért kellett pont valentin napon szakítanotok?
- Fogd be, Kook!- torkoltuk le egyszerre a maknaet volt pasimmal.
"Istenem már ez a szó is: pasim. Belegondolni is furcsa... Hisz annyi év eltelt azóta! Hogy lehet, hogy még most sem felejtek?" Gondolataim kavalkádjában elveszve ismét otthagytam őket, s folytattam utamat az öltöző felé, amilyen gyorsan csak tudtam.

|Eunwoo szemszöge|

- Khm! Ha lehet, egy ideig ne nagyon hánytorgatsuk fel a múltat Sakura előtt. Közeledik a december és mi is turnéra megyünk. Ilyenkor kész idegroncs, szóval kérnék egy szívességet. Ránéztek néha? Sok hülyeség megfordulhat a fejében, főleg december 8.-án.
- Miért pont december 8?- kapta fel fejét mondatomra Jungkook.
- Akkor van a szülinapja. Az anyja pedig a szülés után 3 nappal, 11-én meghalt.- felelt helyettem leaderem.- Mindenki tudja, hogy nem találja a helyét a világban. Ismeri a halál okát, mégis úgy tartja, hogy az anyja miatta halt meg.
- Miben halt meg valójában?- Namjoon kérdésére összenéztünk JinJin hyunggal, de minden mindegy alapon ezt is elmeséltük.
- Egy furcsa betegség megtámadta a méhét, amikor terhes lett. A betegség megöli a gazda testet, amint világra jön a baba. Ennek tetejében még az is lehetséges, hogy örökletes. Hál' Istennek eddig még ennek semmi jele nincs Sakura szervezetében.
- Lényegében nem lehet gyereke?- döbbent le Nam.
- Egyenlőre sajnos nem. Több vizsgálatra van szükség.
- És, ha mégis összejön véletlenül?
- Sakura kijelentette, ha mégis megtörténik, akkor inkább meghal, de megtartja a gyereket. Nem lehet lebeszélni róla, nem lenne képes megölni egy ártatlan csöppséget.
- Minden egyes nap magára ölti a gondtalan, vidám lány álarcát, még akkor is, ha belül épp darabokra hullik.- csóválta fejét Rocky.
- Bolond az, aki elengedi.- kortyoltam egyet italomból.

Time skip
|Yumiko szemszöge|

A gyűrűs incidens után nem találkoztam Jininékkel, ami egy részt jó volt. Valamiért nem vagyok képes tisztán gondolkozni, mikor Jimin is a közelben van. Másrészt valahányszor Yeji előadás előtt elsorolta a bandákat, és mindannyiszor a BTS nem szerepelt köztük, furcsa érzés támadt a gyomromban.
Ma azonban beszéltem Namjoonnal, hogy s mint legyen Jin szülinapjával. Azért kérdezgettem pár dolgot még pluszba, hisz fogalmam sem volt, hogy mit vehetnék egy gazdag idolnak, aki bármit megkaphat. De végül mégiscsak sikerült pár ötletet gyűjtenem.
A délben vásárolt, becsomagolt ajándékok egy hátizsákba pakolva várták, hogy a próbaperemből a motorommal elvigyem őket a banda dormjába. Mivel természetes nem tudom, hol laknak a fiúk, így abban is megegyeztünk, hogy majd az egyik tag beugrik az étterembe hozzám, mikor lejár a műszakom és együtt megyünk.
Az öltözőnk melletti fürdőben vettem egy gyors zuhanyt a műsor után, átöltöztem és indulásra készen vártam az idolt a hátsó ajtónál. Motoromnak dőlve épp a körmöm feletti bőrt piszkáltam, mikor egy alak tűnt fel a sikátor végén.
"Az ott Jimin?... Tuti ő, felismerem a járását! A fiúk direkt csinálják ezt velünk?!"
- Szia!- köszönt, amint közelebb ért.
- Szia, mehetünk?
- Persze! Vezetsz te?
- A drágaságomat csak én vezetem.- simítottam végig fekete "csodaparipámon".- De a hátizsákom át tudod venni? Nem tudsz majd rendesen kapaszkodni tőle, ha rajtam lesz.
- Szóval egy táskányi távolság se legyen köztünk? Nem azért, csak féltem bizonyos végtagomat, ha netalán félreértenél egy mozdulatomat.- kuncogott aprót. Tudja jól, hogy utálom, ha fogdosnak.
- Ma este szemet húnyok felette.- mosolyogtam rá.
Sisakot húztunk és elindultunk. Időnként a fülembe kiáltotta a helyes irányt vagy sikkantott egyett, ha túl gyorsan mentem. Az élesebb kanyaroknál Jimin görcsösen szorongatta derekamat és buksiját nyakhajlatomba fúrta. Ezzel nem lett volna semmi bajom, csakhogy rohadtul elvette a figyelmemet a vezetésről.
Nagy nehezen megérkeztünk s bár már leparkoltunk, de a srác még mindig szorosan ölelt.
- Jimin!- löktem egyet vállamon.- Megjöttünk, eressz el.
- Oké!- kászálódott le mögülem remegve. Átvettem tőle a táskát és hagytam, hogy bevezessen a házba, ahol egy felpörgött Hobi és Kook szaladt elénk, akik kérdésékkel bombázták míg a nappaliba értünk.
- Láttuk, ahogy összebujva ültetek a motoron!- mesélte izgatottan Hoseok.
- Remek és én most ettől hová szarj...
- Ne légy már köcsög!- szakított félbe Hobi.
- Szóval? Mi van köztetek?- folytatta a maknae.
- Semmi!!- tiltakoztunk egyszerre a vokalistával.
- Pontosan!- bólogatott Suga nagy komolyan s lélekben felengedtem, hogy legalább Yoongi józanul gondolkozik, de egy ördögi vigyorral folytatta- Nincs semmi köztük, még levegő sem!
Erre a fiúk mindannyian felröhögtek, mi pedig Chimmel hirtelen ugrottunk egymástól arrébb.
- Mostantól meg kell tartsuk a 2 méter távolságot.- szóltam oda halkan JimJumnak.
- Szerintem is!- helyeselt, miközben csendben tűrtük, hogy a többiek eltervezzék az esküvőnket és a teljes jövőnket a közös sírunkig.
"Mire vállalkoztam én?"