Párizsi Kalandok

December 26., friday

Tegnap:

Este olyan hat körül landoltam a párizsi reptéren, majd fogtam egy taxit és hazajöttem. Itthon természetesen nem volt semmi ehető, így a kipakolást későbbre hagytam és az alattunk lévő pékségbe lementem, hogy vegyek pogácsát, egy szelet pizzát és egy kakaós csigát. Fent a lakásban, még mielőtt leültem volna kajálni előkerestem a laptopom és felhívtam Cortezt videóhívással.

- Szia Szerelmem! Minden rendben volt? Hogy telt a repülőút?

- Szia Cortez, igen, minden rendben volt és az út elég unalmas volt, de zenét hallgattam és naplót írtam. Vacsoráztál már? - kérdeztem tőle, mire nemlegesen megrázta fejét.

- Akkor együnk együtt!

- Jó, ez nem rossz ötlet... Várj, hozok kaját. - hosszabb időre csend lett, szóval én is kitettem egy tányérra a pizzám és a pogácsám, mellé egy pohár kakaót töltve.

Cortez nem sokára visszatért két szelet olyan hússal és krumplipürével, amit ebédre ettünk náluk, plusz az elmaradhatatlan kólájával. Mosolyogtam egyet, majd jó étvágyat kívánva elkezdünk enni.

Közben mindenféléről beszélgettünk, aztán amikor befejeztük, elköszöntünk egymástól, majd leraktuk. Én elmentem lefürödni, majd a kedvenc samponommal hajat is mostam, nem sokkal később pedig törölközővel a fejemen, pizsamában hagytam el a kis helyiséget.

Gyorsan megszárítottam a hajam, aztán egy gyors fogmosás után lefeküdtem aludni és egész gyorsan álomba merültem.

Ma:

Rendkívül fura volt, hogy Cortez nem volt mellettem, amikor felkeltem reggel. Unalmas napnak nézünk elébe, hisz a előtte sem volt izgalmas életem, így ez az érzés visszatért. Nem hiszem el, hogy képes voltam ott hagyni Magyarországon, és hagyni szenvedni magunkat, még legalább újévig...

Felkeltem, megmostam az arcom, majd a konyhába lépdeltem, ahol egy pohár tejet öntöttem magamnak és kitettem egy tányérra kakaós csigát (amit még tegnap vettem), ezeket pedig egy tálcára. Leültem a kanapéra elfogyasztani a reggelim, miközben épp az időjárás jelentés ment.

Miután végeztem, a tányért és a poharat elmosogattam, majd elkezdődött a végeláthatatlan tanulás. (Ez volt reggel 9 körül, most este 10 van és még mindig előttem vannak a tételek.)

Akkor eszméltem fel, amikor a laptopon bejövő hívás jött Corteztől. Felvettem, majd felnevettem elkerekedett szemein, ahogy meglátta a lap és könyvkupacokat előttem.

- Szia Szerelmem! - köszöntem neki.

- Rosszkor hívlak? - nevetett ő is.

- Te sosem. Azt sem tudom hány óra, annyira belemerültem. - ezt a hasam is jelezte, ugyanis akkorát kordult, hogy szerintem még Ausztráliában is hallották.

- Hát egy óra múlt, szóval nem csoda, ha éhes vagy. Én már ettem, de ha gondolod, hozz valami kaját és egyél, közben meg beszélgessünk. - nem tartottam rossz ötletnek, így letettem a pultra a laptopot és a konyhában csináltam magamnak két szendvicset. A beszélgetésünk tárgya karácsony másnapja volt, valamint, hogy mit tervez még mára Cortez, hiszen az én dolgom adott volt: tanulás, tanulás és egy kis tanulás...

Másfél óra után úgy tettük le, hogy én bepánikolva magyaráztam Corteznek, hogy a vizsgáim biztos, hogy nem fognak sikerülni, meg hogy mennyi felesleges időt pazarlok el dolgokra, miközben tanulhatnék is. 

- Reni! Nézz rám! - szólt, mire én így is tettem. - Most letesszük, te visszamész tanulni, én összefutok Ricsivel, majd este felhívlak, hogy egyél valamit, jó? - szívmelengető, hogy amikor én ilyen hisztis vagyok, ő akkor is figyel rám, kedves marad és nem kapja fel a vizet.

- Jó. - a lelkemig hatoló nézésétől megnyugodtam, majd enyhén nyálasan elköszöntünk, én pedig mentem vissza tanulni. (Nem igazán részletezném, azt ahogy tanulok, mivel elég unalmas lenne olvasni.)

Fél hét körül ismét bejövő hívásom jött, ám ezúttal Virágtól. 

- Sziooo Reni! - integetett a kamerába barátnőm. 

- Szia Virág! Hogy vagy? Annyira sajnálom, hogy így alakult az ünnep.... Én sem így terveztem, nagyon szerettem volna mégegyszer találkozni veletek, mielőtt visszajövök, de hirtelen felindulás volt! - szabasódkoztam azonnal.

- Jajj, semmi baj, majd egyszer talán kimegyünk hozzátok. 

- Oo, mit tudsz? - érdeklődtem, hiszen tagadhatatlanul jobban ki volt virulva, mint máskor.

- Hááát...

- Mond Virág! Nem bírom kivárni!

- Sziasztok, csak nem kihagytok valamiből? - érkezett meg Kinga is, és bár nem tudom honnan tudta, hogy hívásozunk, örültem neki nagyon.

- Nem Kinga, nem hagyunk ki semmib - Ne hazudj Renáta! - kezdett vörösödni a feje, mire én segítségkérően néztem Virágra. 

- EGY RAJZVERSENY DÖNTŐJÉRE MEGYEK KI PÁRIZSBAAA!! - hirtelen lesokkoltam, hisz ez azt jelenti, hogy FOGUNK TALÁLKOZNI JANUÁRBAAN! 

- Dehát Virág, ez zseniális! 

- Igen, nagyon örülünk neked, csak ne visíts könyörgöm!

Nyolcig a lányokkal beszélgettünk mindeféle lányos dologról, majd letettem őket, mert Corteztől jött bejövő hívásom. Együtt megvacsoráztunk, utána pedig gyorsan elmesélte a napját, én pedig a jó hírt. Letettük, én pedig egy kis időre folytattam a tanulást, most pedig naplót írok, szóval... Jó éjszakát!

(Ui.: Most kaptam Corteztől egy üzenetet, amiben jó éjszakát kíván.:) De tényleg megyek.)

|VIRÁG JÖN PÁRIZSBAA 5/5: Nagyon boldog vagyok, hogy végre együtt is lehetünk itt, lassan kezdhetem tervezgetni, hogy mit mutatunk meg nekik.
|Tanulás egész nap 1/5: Legalább okosabb leszek...
|Cortez 5/5: IMÁDOOM!

Sziaszok, itt is vagyok az ujabb resszel, ami remelem, hogy tetszik nektek. Viszonylag hamar hoztam, gondolom nem banjatok... 💞

A kovetkezo resz kb januar vege lesz, amikor mar Reni levizsgazott mindenbol, hiszen akik egyetemre jarnak es vizsgaidoszak van, nem sok idejuk van massal foglalkozni, csak a tanulas es a tanulas... (nem vagyok egyetemista)