June 3, wednesday

360 10 3
                                    

A hajnali hármas kelés miatt hulla fáradt voltam amikor elköszöntünk anyáéktól és Cortez nagyszüleitől, amikor taxit hívtunk és amikor a repülőtéren vártuk a többieket. Kingán persze nem ez látszott, ő teljesen fitt volt, sminkje tökéletes és lófarka szoros volt, mint mindig. Örömmel (illetve idegesen) persztrálta a társaságot, bár ennyire korán senkinek sem volt kedve és ereje hülyéskedni. Ricsiék kishíján lekésték a gépet, amiért Kinga egész úton oktatta őket, valamennyire jogosan. Hihetetlen, hogy csak 3 átszállással lehet eljutni erre a szigetre és ez több, mint 7 és fél órát vesz igénybe, pedig nincs is annyira messze Magyarországtól.

A társaságunk nagy része végigaludta az utat vagy a nagy részében szundikált. Dél körül már az apartmanban voltunk, amit kibéreltünk. Természetesen ezeket a szervezéseket Dave intézte, bár nyilvánvalóan Kingának is benne van azért a keze. Szóval a házban mindenki elvonult a szobájába és átvette a fürdőruháját, amiben aztán az ajtó előtt találkoztunk, majd együtt mentünk le a partra, nehogy valaki eltévedjen.

Mi, lányok persze először a napra feküdtünk ki, ellenben a fiúkkal, akik egyenesen a vízbe rohantak. Andris és Robi egyből elkezdtek vízicsatázni, Jaques és Gábor labdáztak, Zsolti, Ricsi és Cortez pedig csak úgy hülyéskedtek. Dave és Macu filmeztek mindent és biztos vagyok benne, hogy perceken belül kint is volt a közösségi hálón.:)

Túlságosan elmerültünk a beszélgetésben, miközben a hátunkat süttettük, mert arra lettünk figyelmesek, hogy két-két vizes kéz felkap minket.

– Dave! Azonnal tegyél le! – kezdte Kinga fenyegető hangsúllyal, azonban a barátja továbbra is szaladt vele a tenger felé. – Ha ledobsz, nem állok jót magamért! – és potty, Kinga beleesett a tengerbe, őt pedig mi követtük. Annyira gyorsan történt minden, reagálni sem tudtam, így aztán Cortez nyakába kapaszkodni sem. Azt hiszem, ma nem mellettük alszanak a fiúk...

Kinga még ebéd előtt megkergetts Dave-et, aztán együtt elindultunk vissza az apartmanba, majd onnan (immáron letusolva, felöltözve, félig vizes hajjal) egy étterembe. Helyi különlegességek volt a menü, így azt ettük és nagyon ízletes volt. Desszertnek majdnem mindenki gesztenyepürét kért, aki nem, az gyümölcssalit csoki öntettel.

A nap további részében egy kicsit várost néztünk, aztán pedig visszamentünk a partra. Este 10-ig ott voltunk, végül pedig otthon összedobtunk egy kis könnyű vacsorát.

Hii emberek ismet! Tudom tudom azt igertem, h nemsokara hozom a reszt, erre tobb, mint 2 hettel kesobb jelentkezem csak, sajnalom, de nem tudtam egyszeruen irni....

Tenyleg nem igerek semmit, de azert remelem tetszett nektek ez a kis rovid szosszenet is!💕

Vigyazzatok magatokra! Ly.💕

Párizsi KalandokWhere stories live. Discover now