Tegnap este direkt korábban feküdtünk le aludni, mert ma elég korán kellett kelni. 6 órakor indult a gépünk a reptérről, ahova taxival mentünk ki. Egy-egy croissant még megettünk indulás előtt, valamint Cortez a szokásos kóláját fogyasztotta el. Öt órára jött a taxi, betettük a bőröndöket és a hátizsákokat a csomagtartóba, majd erre az évre véglegesen elhagytuk a lakást. Ezeket a sorokat már a repülőről írom, mivel szerencsére szerencsésen megérkeztünk, becsekkoltunk, és elfoglaltuk a helyünket a gépen.
Az út nem telt túl izgalmasan, de annál romantikusabban, mert Cortez a vállamra hajtva a fejét, fülhallgatóval a fülében pihent, míg én olvastam egy könyvet. Mihelyst leszálltunk a gépről és beléptünk az épületbe, megpillantottam anyát és Cortez nagymamáját egymás vállán sírni. Na igen, eléggé megkedvelték egymást az évek alatt. Nem is én lettem volna, ha nem érzékenyülök el amiatt, hogy láthom őket, de leginkább a szüleimet. Odarohantam anyához és apához, nem foglalkozva azzal, hogy a bőröndömet az út közepén hagyom.
Miután mindenkivel kellőképpen üdvözöltük egymást beültünk a kocsikba, aminél a felosztás - érthető módon - az lett, hogy Cortez a nagyszüleivel megy haza, én pedig a szüleimmel. Cortez adott egy 'estignemlátlaklégyjó' csókot, majd elhajtottak. Amint beültünk a kocsiba, belőlem csak úgy dőltek a szavak, és még amikor átléptük a kaput, valamint a bejárati ajtó küszöbét, sem hagytam abba. Hát most na, sok mesélni valóm volt! :)
A vacsora mirelit pizza volt, így végül úgy döntöttem, hogy anyáekkal eszek. Cortez nyolcra eljött elém, de a kapuban megvárt. Együtt a lámpafényes utcán elsétáltunk hozzájuk, ami meg kell mondjam, elég romantikus volt. Beszélgettünk közben, legfőképp arról, hogy az elkövetkezendő napokat karácsonyig hogyan fogjuk tölteni. Mindenképpen szeretnénk (mi is, és az osztály többi rézse is), ha egy napot eltöltenénk együtt. Egyértelműen azt találtuk a legjobb ötletnek, ha szólunk Dave-nek, hogy szervezze meg ezt az osztálynak, hisz mind tudjuk, hogy ebben ő a legjobb, ráadásul még szereti is csinálni.
- Reni. - szólt nekem Cortez, mire kérdően rá emeltem tekintetem. - Tudom, hogy nagyon fontos neked az egyetem, meg minden, de az ünnepeket szánd a családodra kérlek.
Halványan elmosolyodtam, majd végül elnevetten magam. Olyan aranyos, hogy figyel rán.:)
- Persze. Nehéz lesz megállnom, de persze. Köszönöm, hogy így figyelsz rám. - mosolyogtam szégyenlősen, majd adtam a szájára egy puszit, de miután elhajoltam Cortez visszahúzott egy hosszú csókra. Így csókolóztunk a lámpafényben este fél kilenckor.
- Evidens. - mondta végül.
Miután odaértünk a nagymamájáék házához, én illedelmesen levettem az ajtóban a cipőt, majd nekiálltam a nagyijának is elmesélni a párizsi történéseket. Cortez addig elment fürödni, és mire ő végzett, én is elbúcsúztam a nagyszüleitől, jó éjszakát kívánva nekik. Előszedtem a pizsamám, ami egy nagyméretű The Beatles-es pólóból és egy kockás pizsamanadrágból állt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam Cortez mellé az ágyába, és egy 'jóéjszakát' csókot adva neki, a mellkasára hajtott fejjel elaludtam.
|Repülés 4/5: Még mindig félek egy ici-picit, de például Corteznek ez meg se kottyan.
|Hazaérkezés 5/5: Jó volt újra látni a szeretteimet.:)
|Cortez 5*/5: Édes, hogy figyel rám mindig, a saját gondjai mellett. (L) (L) (L)
Itt is a kovetkezo resz, remelem tetszik nektek! Kicsit kesobb hoztam a tervezettnel, erre konkret mentsegem nincs, csak annyi hogy kozvetlenul az elozo resz utan elkezdtem irni, majd egyszeruen elfelejtodott az egesz...😅
A statisztikakat mindig figyelem, égy koszonom, hogy ilyen helyezeseket er el, eshogy ennyien olvassatok, ugyanis majdnem elertuk az 1,4K olvasottsagot! Megegyszer nagyon koszonom!🥺❤️
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Párizsi Kalandok
Hayran KurguSZJG FF. Erős lehet egy kapcsolat, amibe egy harmadik fél állandóan belekotnyeleskedik? A TÖKÉLETES fiú vajon kitart könyvmoly barátnője mellett vagy elrabolja a szívét egy csodaszép francia lány? Cortez és Reni szerelme nem egyszerű, azonban mind...
