Párizsi Kalandok

December 8, monday

Ugrottunk pár hónapot az időben. Ezalatt a 3 hónap alatt nem túl sok minden történt. Cortezzel ugyanúgy megvagyunk, néha valamin összekapunk, de 1 óra múlva már szent a béke. Ma csodálatosan boldogan, de mégis szomorúan keltem fel, mivel közeleg a karácsony, de Cortez korán elment dolgozni és még csak fel sem ébresztett. Tegnap meggyújtottuk az első adventi gyertyát, egy gyönyörű koszorún, ami fehér fenyőfa ágból készült. Díszítésként szárított piros bogyós gyümölcs és szárított narancs karika volt rajta. Felvettem egy bordó garbót és egy kék farmert, majd elmentem fogat mosni. Miután végeztem, összedobtam magamnak egy szendvicset, felkaptam a Känken hátizsákom és útnak indultam az egyetem felé. Csengetés előtt 15 perccel beértem. Még gyorsan átolvastam a szépirodalmi anyagot, ugyanis ma vizsgát írunk. A vizsgáink össze - vissza vannak elosztva, van amit már december elején megírunk, de van, amit csak január második felében - és természetesen ezen időpontok között is. Chloé csak csöngetés előtt ért be 3 perccel, ezért nem nagyon tudtunk beszélgetni. Mindegy, majd a többi szünetben.....

______________

Szokás szerint mielőtt hazaértem volna, beugrottam az alattunk lévő kis pékségbe. (Nem kellett volna....) A zacskómba beletettem 2 db lekváros buktát, egy másikba pedig négy nagyobb pogácsát. A pénztárhoz, az előttem álló hölgy mögé beállva, valaki megszólított.

- Nem is hittem volna, hogy ismét itt találkozunk! - mondta mögülem Arnold.

- Én sem hittem volna. De én már megyek is! Bonne après-midi! J'aimerais ça. (Jó napot! Ezeket szeretném!) - feleltem előbb Arnoldnak, majd a pénztároshoz szóltam.

- Commande, 9 euros seront 75 centes! (Parancsoljon, 9 euró 75 cent lesz!) - válaszolt a pénztáros.

- Nem is akarsz felköszönteni a születésnapomon? - kérdezte a fiú. Nem felejtettem el ezt az alkalmat, de nem vagyunk olyan viszonyban szerintem, hogy ünnepelgessünk és miegyéb!

- Merci, bonne journée! (Köszönöm, szép napot!) - fizettem, majd oda fordultam, az egykor még legjobb barátomnak nevezett emberhez. - Nézd, őszintén nem! Nem vagyok hajlandó valaki olyanra szánni az időmet, aki csak lehúzna és a sok szarságot bebeszélné nekem. - ez volt a végszó számomra. Kiléptem az üzletből, majd a mellette lévő ajtón bemenve a földszintre hívtam a liftet. Kívülről most is azt mutattam, vagy legalábbis próbálkoztam azt mutatni, hogy erős vagyok és mit nekem egy ilyen beszélgetés, de nem így volt. Nagyon nem. Közben beszálltak majd a 3. emeleten ki is szálltam a liftből. Elővettem a kulcsom és beléptem a házba. Csodás illatok terjengtek a levegőben, és a konyhából jöttek. Ledobtam a kabátom, a táskám és az összes téli ruhadarabok és könnyes szemekkel hátulról átöleltem a barátom.

- Sziaa! - fordult meg Cortez. - Naa, mi a baj? - persze hogy egyből észrevette a szemeimet. Mindig észre veszi ha valami baj van.

- Találkoztam Arnolddal. - feleltem halkan.

- Istenem már megint az az idióta! Nem hiszem el! Ahányszor lenne egy jobb napunk ami kiemelkedik a többi közül, annyiszor cseszi el ez a marha!

- Ma van a szülinapja.

- Akkor szülinapi ajándékként orrba verem! Azt biztos nem fogja elfelejteni. - mérgelődött tovább Cortez.

- Héé, nyugi. Semmi baj. Nincs gond, tényleg!

- De látom, hogy zavar. Reni, nagyon szeretlek, viszont ki nem álhatom, ha nem mondod el mi a bajod, mert úgy gondolod, hogy ezzel terhelnél. Nem terhelsz, mert ami a te problémád, az az enyém is. Mond el, hátha tudok segíteni! - magyarázta Cortez.

- Egyszerűen csak beolvastam neki és még mindig nem tudom elhinni, hogy az egykori legjobb barátom ilyen lett. De már kezdem felfogni. - mosolyodtam el fájdalmasan.

- Óó a barátnőmből vadmacska lett! - reagált a mondat első felére. Magához ölelt nevetve a barátom. - Remélem az élet más területein is az leszel. - motyogta inkább magának a kis perverz.

- Jézusom! - sikkantottam fel, majd csaptam Cortez karjára mikor leesett, hogy mire gondol.

Az este végül jó hangulatban telt el. Közösen fürödtünk, illetve előtte megettük amit Cortez főzött, mikor hazaérkeztem. 10 óra tájékában lefeküdtünk az ágyba, még egy kicsit beszélgettünk semleges és lényegtelen dolgokról, majd a barátom karjaiban nyomott el az álom.

|Arnold 2/5: Nem hiszem el, hogy még azt várta, hogy megünneplem vele a születésnapját. :/
|Cortez 5*/5: Nagyon cukiii!♡
|Szépirodalom vizsga 4/5: Szerintem jól sikerült, mert sokat tanultam rá.
|Chloé 5/5: Még mindig iszonyat jóban vagyunk.♡

helo! remélem nem baj, hogy egy picit ugrottunk az időben, a könyvben. nem szeretném olyan részletesen leírni ezeket az egyetemi éveket, mint ahogy Laura írta a gimit, tehát ez egy pöppet összefoglalóbb napló.

ha tetszett a rész, jelezd nekem valamivel💛✨💫👉👈

nemsokára folytatom!