Párizsi Kalandok

December 24., wednesday

Szenteste napja. Mindenkinek a meghittség, a boldogság, a béke jut eszébe róla. Sajnos nálunk idén ez nem úgy telt, mint ahogy előző években. Mostanra jutott ki egy hatalmas veszekedés anyáék között, amibe engem is belevontak, így pedig mégjobban benne voltam, mint amúgy ha csak hallgattam volna. De mindent az elejéről...

Reggel Cortez karjaiban keltem, majd miután vagy 10 percig adogattuk egymásnak a reggeli csókokat (hihi), megbeszéltük, hogy ma átmegyek a szüleimhez. Ő nyilván itt marad a nagyszüleinél. Legnagyobb örömömre a tavalyi veszekedése után a szüleivel, nem megy Amerikába.:)

Gyorsan összekészültem, majd egy "holnapignemlátlaklégyjó" csókkal elköszöntünk egymástól. Lassan haza sétáltam, majd magamban konstatáltam, hogy kell egy új telefon nekem, mert ennek a gombokról le van kopva a festék, recseg amikor zenét hallgatok és még van egy pár probléma. Talán majd jövőre beruházok egyre.

Otthon, amint betoppantam mennyei illatok (olyan, mint Cortezéknél) csapták meg az orrom. Furcsálltam is, hiszen anyu még mindig nem tud főzni és hát lássuk be a kísérletei sem a legjobbak...
Levettem a cipőm az ajtó mellett, majd a kabátomat felakasztva beljebb mentem. Az asztalon meg volt terítve, gyertyák voltak az egyik oldalon, az étel a másikon. Nagyon hangulatos volt, az egyszer biztos. Felmentem a szobába átvenni egy kicsit szebb ruhát, ami egy sötétzöld egyberuha volt, bár továbbra sem a kedvencem ez a fajta, mert VVSZ-em van. Anyu ragaszkodott hozzá, én meg nem szerettem volna veszekedni, hiszen mégiscsak karácsony van.

Hangos szavakat hallottam a nappali és a konyha felől miközben elbambultam, így mit sem sejtve kiléptem a szobám ajtaján. Hát kár volt, ugyanis anyu és apu veszekedtek(!). Eléggé meglepődtem és egyben meg is ijedtem, hisz a 18 év alatt nagyon kevésszer volt ilyenre példa.

- Mit csináltok? - a hangom egér cincogásnak hatott. Kinga biztos lekeverne egyet amiért ilyen gyenge vagyok, ám engem abban a percben ez cseppet sem érdekelt.

- Apád azt állítja, hogy nem jók az ételeim! - válaszolta anyu, mire én elhúztam a szám.

- Mert nem is jók! ... akárhányszor főzöl valamit, szinte ehetetlen! Ezt nem én találtam ki! Kérdezd meg Renit. - apu így kevert bele az egészbe, kb a tudta nélkül. Nem akarom megbántani anyát, de apának igaza van! Most mit csináljak? Édes istenem...

Édesanyám várakozóan nézett rám mire elhúzva a szám (ismét) válaszoltam. - Hát ööö... igaza van apának... - mondtam halkan.

- Dehát megettétek az ételeim! Nem értelek benneteket. - fakadt ki.

- Igen mert nem akartunk megbántani! - csapott az asztalra apa. Én hirtelen megugrottam, majd sírva fakadtam és a szobámba szaladtam. Mint egy igazi kisgyerek, de tényleg...

Az első gondolatom természetesen Cortez volt, így fel is hívtam őt még mindig rázkódó vállakkal.

- Cortez! - sírtam a telefonba.

- Reni! Mi történt? Otthon vagy?

- Nem... Nem tudok itthon aludni. Apuék veszekednek anyu pocsék főző tudásán. - valamennyire megnyugodtam, hisz a szerelmem hangját hallgattam olcsó mobilomon keresztül.

- 10 perc és ott vagyom kicsim, addigra gyere a kapu elé. Nálunk töltöd a karácsony! - mondta ellenkezést nem tűrő hangon, majd mielőtt tiltakozhattam volna, hogy nem akarom elrontani a karácsonyukat a nagyszüleivel, kinyomott.

Az a tíz perc tényleg annyi volt, én pedig (szerencsémhez híven) átfagytam a kettő perc alatt amíg kint álltam az ajtó előtt, így jobb is, hogy Cortez kocsival jött.

- A Nagyiék szeretettel várnak. - somolygott, adott egy csókott, majd max.-ra tekerte a fűtést és elgurultunk hozzájuk.

Nem kicsit éreztem magam rosszul, hogy belerondítok a családi idilli képbe, azt hiszem ezt mondanom sem kell. Így a szüleim veszekedése miatti rossz kedvemre még rátett egy lapáttal ez is... Mindegy, nem ragozom tovább, úgyis tudja mindenki, miről beszélek!

Én este Cortez szobájában szomorkodtam, még vacsorázni sem mentem le. Amíg ők ettek, én lezuhanyoztam, majd a fiú egyik pólójában és egy bugyiban bebújtam az ágyba, majd nyakig betakaróztam. Nem sokkal később Cortez is feljött, majd a halántékomra nyomott egy gyors csókot és elment lezuhanyozni, ami alig volt több három percnél. Egy törölközővel a derekán lépett a helyiségbe, a vízcseppek ott csillogtak a mellkasán. Elmosolyodtam, majd lehunytam a szemem mire megszólalt.

- Nem kell becsukni a szemed, én nem vagyok szégyellős. - továbbra sem nyitottam ki a szemem, megvártam amíg felvesz egy alsót, mivel ő csak abban alszik. Befeküdt mellém az ágyba, majd a mellkasára húzott és ott is aludtam el.

|Reggel 4/5: Egész jól indult, csak ne kellett volna felvennem az egyberuhát! (Ami egyébként most ott pihen Cortez székén)
|Anyuék veszekedése 1/5: Nagyon rossz volt, 18 év alatt egyszer sem volt ilyen nagy vitájuk... Remélem meg tudják beszélni!
|Cortez 5/5: Imádom, és hálás vagyok érte, hogy ennyire segítőkész. (L)

Sziasztok! Hogy vagytok? Nem tudom, oke-e nektek, hogy kb ket hetente van resz... (Irjatok meg kommentben es ha nem, megprobalok rajta valtoztatni🥰)

Kepzeljetek, ez - mostmar - a leghosszabb resz, 737 szo az alapresz! Es ez csak egy nap. Na mindegy, buszke vagyok magamra😌

Koszonom szepen, hogy 2,36K-ra feltolta magat az olvasottsag, boldog vagyok, hogy ennyi embernek tetszik a konyv💕

Remelem ez a resz is tetszett nektek, ha igen voteoljatok, es az esetleges eszreveteleiteket irjatok meg kommentben - otletek is johetnek.