Fél év.
Ennyi ideje nem írtam a naplómba. Hihetetlen, ugye? Én, aki az egész gimit lefirkálta, sorokba szedte minden pillanatát.
Hát, mondanám, hogy semmi izgalmas nem történt velem (velünk) 4 hónap alatt, de akkor hazudnék. Röviden; februárban Dave és Ricsi szülinapja valami eszement volt, nagyon nagy bulit szerveztünk nekik, sok-sok piával és rágcsával.
Márciusban Cortezt ünnepeltük hónap elején, akinek az ajándéka kettő repülőjegy volt Londonba. Kingát egy meglepetés partival köszöntöttük fel, mondjuk rendesen kiakadt és továbbra sem érzékenyült el, azért láttam a szemében, hogy örült neki, hogy gondoltunk rá.
Áprilisban én voltam az ünnepelt: egy Cortezzel közös képes könyvjelzőt kaptam a fiútól és egy belépőt az egyik híres irodalmi múzeumba, Franciaországba.
Májusban Virág egy unikornisos tortát és egy állatkerti belépőket kapott, persze a Ricsitől kikönyörgött cuki cicán kívül. Ezekre az alkalmakra mindig hazautaztunk, utána meg vissza Párizsba, sok volt az ingázás, de legalább megérte.:)
Most azért vettem elő ezt a kis füzetet, mert az egykori 12/B megbeszélte, hogy kirándulni mennek, méghozzá Horvátországba, Cres szigetére, négy napra. Szerdán, kora reggel indulunk repülőgéppel, ott aztán bérelünk három autót, amit 4-es csapatokban fogunk használni.
A mai nap (részemről biztosan) a pakolásról fog szólni. Elővettem a The Beatles-ös bőröndömet, ami mindenféle matricákkal volt teli ragaszgatva a logó mellett és belepakoltam az ágyra kikészített ruhákat, gondosan összehajtogatva a KonMari módszerrel. Így helyet spóroltam magamnak, ráadásul a kis hengereknek köszönhetően, amiket csináltam a gönceimből, biztosan nem fognak összegyűrődni azok. Mindenre gondoltam, az általános dolgokon kívül tettem el még természetesen könyvet, aztán kalapot, napszemüveget, naptejet, esőkabátot, valamint egy vékony pulcsit, (és rövid és hosszú nadrágot egyaránt).
Bőven kettő óra után végeztem ezekkel, ezt főleg onnan tudom, hogy Cortez szóvá tette ebédnél, amikor a pizzánkat ettük, amit akkor vett át, amikor mentem ki a konyhába vizet inni.
– Ha szépen megkérlek nekem is összepakolsz, Reni?
– Persze... – a nagy sóhajom után hatalmas vigyor kúszott az arcára, amit én is egy hasonlóval díjaztam.
Hihetetlen, hogy a fiúk hogy képesek csak egy sporttáskába (!) elférni, miközbe mi, lányok egy – vagy két – nagy bőrönddel megyünk mindenhova! Sose fogjuk megérteni az ellenkező nemet...
– Kicsiim. – néztem szépen Cortezre, mire ő hasonló képpen reagált, kint én az ő kérésére pár órával azelőtt. – Nincs kedved eljönni velem egy könyvesboltba?
– Mit szeretnél ott venni? Drágám, annyi könyvünk van itthon, hogy lassan nem fogunk elférni a lakásban!
– Német nyelvkönyvet szeretnék venni. – pislogtam rá cukiknak hitt szemekkel.
– Németül szeretnél tanulni? – egyből jobb kedve lett, nyilván, így tudnánk úgy filmeket nézni, hogy én is értsem... Jó, persze a francián kívül.
– Hát arra gondoltam, hogy megnézném, aztán ha tetszik akkor beszélnék külön tanárral, vagy egyetemen felvenném tantárgynak vagy valami.
– Előre szólok, elég nehéz nyelv. Hasonlóan, mint a francia. – köszi, lombozz le, gondoltam magamban.
– Nem baj, menjünk!
15 perc alatt összekészülődtünk, majd elindultunk a közeli könyvesboltba, ahol aztán Cortez segítségével kinéztünk egy megfelelő német tanulós könyvet, természetesen a kezdőknek valót, amit aztán otthon el is kezdtem nézegetni.
– A Hallo azt jelenti, hogy bonjuor, vagyis jó napot, ugye?
– Igen. Az Auf Wiedersehen pedig az au revoir, vagyis viszontlátásra. Ennek vagy egy másik változata, az Tschüss, ugyanezt jelenti.
– És hogy mondom azt, hogy engem Reninek hívnak?
– Ich heisse Reni vagy Mein Name ist Reni.
– Ööh, oké.
Miután ezt a pár kifejezést, illetve szót megtanultam, emészgettem, átlapoztam kíváncsiságból a könyvet, amiben sok-sook német szöveg volt. Ami kicsit ijesztő volt, meg kell, hogy mondjam.
Az esti filmnézésnél kivételesen sikerült megegyeznünk, így egy német törtélmi dokumentumfilmet választottunk, amiben a szinkron az eredeti német volt, a felirat pedig magyar, hogy én is tudjam, épp miről beszélnek, mivel ugye Cortez ígyis-úgyis értené. Egyébként a berlini falról szólt a felvétel.
A szokásos esti rutinos köreink után – értem ezalatt a közös fürdést, fogmosást és vacsit – egymás karjában aludtunk el, immáron németül "búcsúzva" egymástól.
Halihoo! Igen elek meg, sajnalom, hogy nem volt ilyen sokaig resz (pontosabban tobb, mint egy honapig), mentsegem nincs ra, hihi.
Egyszeruen.... Hihetetlenek vagytok! ✨6,35K✨ olvasottsag es 114 vote! Atyaeg! Nem tudom elhinni, hogy igy szarnyal ez a kis sztori! Koszonom szepen Nektek, csodasak vagytok, egytol egyig, mindannyian!❤️🔥❤️🔥
Ha tetszett, voteoljatok es kommenteljetek, nem igerek semmit a kovetkezo resszel kapcsolatban, de igyekszek hamar hozni.🥰
(Ui.: igen, tudom, hogy a 'heisse' sarfesz sz-szel van irva (igy leirva hulyen nez ki, de aki tudja, ugyis tudja mirol beszelek), nyilvan lesznek meg ilyen szavak, viszont egyszeruen nem ✨tudok✨ ilyen karaktert produkalni sehol sem. Sem laptopon, sem telefonon... Szoval sorry, ✨Entschuldigung✨, de ezzel nem tudok mit kezdeni sajna.)
Vigyazzatok magatokra! Ly.💕
YOU ARE READING
Párizsi Kalandok
FanfictionSZJG FF. Erős lehet egy kapcsolat, amibe egy harmadik fél állandóan belekotnyeleskedik? A TÖKÉLETES fiú vajon kitart könyvmoly barátnője mellett vagy elrabolja a szívét egy csodaszép francia lány? Cortez és Reni szerelme nem egyszerű, azonban mind...
