Párizsi Kalandok

January 29., thursday

A kedd villámgyorsan eltelt, szinte említésre sem méltó. Mai reggelem szokásosan unalmas volt, ezért is nem írom le; ám annál érdekesebb volt, hogy egy - zseniális - cukrászdában készültünk a csoporttal a beadandóra. Nagyon csábító volt, ahogy a különböző sütik illatai terjengtek a levegőben. Bár, azért bevallom, munka közben megettem egy-két süteményt.:)

Szóval így ülök most a konyhában, este, egy könyvvel a kezemben. Cortezt várom, ugyanis Justine szerint ma kéne hazajönni-e...

Pont, mikor erre gondoltam, nyílt a bejárati ajtó és a szerelmem lépett be rajta. Ledobtam a könyvet és a nyakába ugrottam. (Szörnyű szexi volt stewardes ruhában!!!! ;))

- Reni! Szia kicsim! Jól vagy? - tolt el magától, mert bekönnyeztem, de én még jobban magamhoz szorítottam.

- Persze, csak nagyon hiányoztál.

- Te is nekem! - elpirultam, majd amikor khm éreztem valamit ott lent, elléptem tőle, mire felnevetett és mohón megcsókolt.

Az esténket nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy élvezetes volt.

________

Csütörtök reggel természetesen előbb keltem fel, mint Cortez, úgyhogy a köntösöm magamra kaptam és kimentem a konyhába, ahol lefőttem egy nagy adag kávét, hogy mindenkinek jusson. Ezután 4 darab tojást vettem elő, amiből tükörtojást készítettem. Két tányérra kiszedtem 2-2 tojást, mellé baguettet és paradicsomot tettem. Bementem a hálónkba és átöltöztem. Amikor a fejemen húztam át a pólóm, meghallottam Cortez hangját.

- Szívesen kelnék minden reggel ilyen látványra! - mondta reggeli, mély hangján, mire elvörösödve hátrafordultam. Hát, mit ne mondjak, konkrétan félrenyeltem a nyálam Cortez lapos, enyhén kockás hasától. - Látom neked is tetszik ez. - végigmutatott magán és a pimasz mosoly ott virított arcán.

- Persze hogy tetszik.

A szobából a konyhába léptem és leültem elfogyasztani a reggelim. Már a végénél jártam, amikor a fiú kivánszorgott az ágyból. Szokása szerint.:)

A napom egész gyorsan eltelt, szünetekben Cortezzel chateltem, aztán pedig tanítás után beültünk a könyvtárba dolgozni a beadandón. Volt pár fiú, akiknek ilyen "leszarom" stílusa volt, kicsit emlékeztettek a Szent Johannás időszakomra...

A kis lakásunkban Cortez próbálta csiszolgatni az angol tudásom, mondanom sem kell: kevés sikerrel. A délutánunk ezzel ment el, aztán pedig megvacsoráztunk, ezúttal a Cortez által készített omlettet. Este végül az ágyunkban aludtam el egy film mellett. Természetesen ő választotta.:)

Nos, ez egy kicsit rovidebb resz lett, de ilyenis kell, a kovetkezoben egy enyhen naaagy ido ugras lesz, im just sayin'...

Vigyazzatok magatokra! Ly.💕