Párizsi Kalandok

January 24., saturday

A szombatról nem igazán van sok írnivalóm, ugyanis reggel 11 órára elmentünk a reptérre, hogy elköszönjünk Virágéktól, onnan pedig a plázában lévő könyvesboltba vitt Cortez. Természetesen míg én a régebbi, romantikus könyveknél ragadtam le (mint mindig), Cortez a nyelvkönyvek felé vette az irányt. Lehet megtanult egy új nyelvet, amíg én nézelődtem. Hupsz.

Szóval igen, jó sokáig tartott a választás, de végül két, több, mint 300 oldalas könyvvel sétáltam a pénztárhoz. Fizettem, majd halkan odasasszéztam Cortez mellé, aki épp valami Beauiful Things című könyvet tartott kezei közt.

- Mi a címe? - kérdeztem bárgyún mosolyogva. Igen, az évek alatt sem sikerült jobban megtanulnom angolul.

- Csodálatos dolgok. Egy életrajzi írás, elég ígéretesnek ígérkezik. Sikerült választani?

- Persze, mehetünk, már fizettem is. - Cortez rosszallóan razta fejét, majd a pénztárhoz sétált, beállt a sorba és pár perc múlva fizetett.

Ezután Párizs LEGJOBB palacsintájozójába mentünk, ahol ezúttal is 4 palacsintát kértem. Egy málnalekvárosat, egy nutellásat, egy mascarpónés-áfonyásat és egy banános-karamellásat. Ezuttal, talán valamivel jobban figyeltem, hogy egészségesebb legyen (már amennyiben lehet egy rendes palacsinta egészséges).

January 26., monday

Vasárnap szintén nem csináltam túl sok izgalmasat, rengeteget olvastam és az otthoniakkal is videochateltem.

Reggel az ébresztőórám hangos csörgésére keltem, de az kieggesztelt (azt hiszem...), hogy a konyhából csodálatos illatok terjengtek egyenesen befelé a hálónkba. Nehezen ugyan, de kimásztam az ágyból és elindultam a konyha felé, majd a bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Justine csinált amerikai palacsintát, amire le is csaptam, hisz korgó pocakom jelezte nekem, hogy meg kéne töltenem. (Megjegyzés: Sajnálom, hogy nem Cortez állt a tűzhely előtt...)

- Mhmm Cortehz mehhe vahn? - kérdeztem nem túl nőiesen, teli szájjal barátnőmet.

- Mielőtt felkeltem elment, szerintem olyan 5 vagy fél hat körül. Egy cetli volt az asztalon, hogy puszil és szeret, meg hogy sajnos 3 napig nem lesz itthon. Folyamatosan repülni fog... - mondja franciául Justine, én pedig szomorúan bólintok.

Reggeli után elkészülök, majd háromnegyed nyolckor sietősen lépek ki a lakás ajtaján a lakótársammal egyetemben. Egy darabig együtt megyünk, aztán ő lekanyarodik egy saroknál. Még hat percem volt beérni az első órámra, így ismét gyorsítottam a tempón, már szinte futottam, pedig alig 200 méter volt hátra. Az épületben egy pillanatra kifújtam magam, aztán az előadóba beérve levágtam magam a harmadik sorba. Iszonyúan meglepett, hogy Chloè már ott volt, de kellemesen elbeszélgettünk, míg be nem jött a professzor.

- Egy beadandót szeretnék ismét kiosztani, ami ezúttal csoportmunka lesz. - kezdte a házi taglalását óra végén a prof. - A csoportokat roppant egyszerűen fogom kialakítani, minden sor egy-egy csoport. Ez az egyes - mutatott a neki bal oldali sorok közül a legelsőre, majd ment tovább. -, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes, nyolcas, kilences, tizes. - számonként vitte egyre feljebb a kezét. A másik oldalon tizenegyestől húszasig voltak a csoportok számai. - Húsz témát feltöltök kurzusmegjegyzésként a falra, mindenki a saját számát csinálja, azaz az egyes az első témát, a kettes a másodikat és így tovább. A határidő jövő hét ilyenkor, tehát február másodika, hétfő. Köszönöm a figyelmet, további szép napot!

- Figyelj Réni, csinálok es facebook csoportot, mindenkit beveszek a sorból jó? - kérdezte szünetben Chloè, miközben a büfében vásároltam egy csokis croissant.

- Persze, köszi. Én nem ismerek annyi embert. - mosolyogtam rá, majd arrébb léptem a pulttól a sütimmel a kezemben.

A mai nap végül gyorsan, de fárasztóan telt, csomó-csomó esszét írást osztottak kis, különböző határidőkkel. Van, amelyiket március elejére kell leadni, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a 3 napban ezeken fogok dolgozni, nem várom meg a márciust. Addig is elterelem a figyelmem arról, hogy Cortez nincs itthon és nem is nagyon tudok vele komunikálni...

Otthon egy gyors sonkás-sajtos szendvics után nekiálltam átböngészni a forrásokat, amivel kemény 2 óra után végeztem. Utána kigyűjtöttem pár nagyon lényeges információt, majd megnéztem, hogy pontosan mit is kell beleírbi az esszébe. Részenként ismét átolvastam, aztán nekikezdtem az írásnak.

Szinte elrepült a délután, nagyon belemélyedtem a 100 oldalas dokumentumok sokaságába. Este 7 körül a szemem letévedt a képernyő jobb alsó sarkába, ahol egy, pontosabban kapásból három chat-ablak bukkant fel. Cortezé (akinek nyilván elsőként válaszoltam), a BFF-es csoportunké és Dave-é, aki arról érdeklődött, hogy mikor tudnánk haza menni, mert bulit akar szervezni Ricsi és a saját szülinapja alkalmából. Természetesen szinte azonnal rávágtam, hogy benne vagyok és majd beszélek Cortezzel, mert nem egyszerű így hopp, haza utazni. A lányoknak továbbítottam ezt az infót, bár Kinga lenéző tekintetéből rájöttem, hogy ő már tudott erről, mert ugyebár Dave a barátja. Na mindegy.

Vacsorára megettem egy croissant egy pohár forró csokival, Justine és Jean-Luc társaságába, aztán sebesen összecsukva a laptopom és a könyveim, jó éjszakát kívántam nekik, majd eltűntem a hálóban. Pakolásztam még, meg összeszedtem a pizsamám és elmentem lefürödni, utána pedig elvégeztem az esti rutinom.

Hiii! Remelem tetszett nektek ez a resz is, ugy mint a tobbi🥰 Szivesen olvasok velemenyeket, ha gondoljatok....

Nyilvan eszre vettetek, h gyakrabban vannak reszek ugy kb hetente. Kicsit ehhez kapcsolodik, h tetszik-e nektek az az iranyocska, amibe elmegy a tortenet?

Vigyazzatok magatokra! Ly.💕