Párizsi Kalandok

December 22., monday

Végül a tegnapunk nagyon röviden egy kis romantikázásból állt, hiszem abból sosem elég. Felmentünk a Halászbástyához, ahol csináltunk egy-két képet egymásról (nekem személy szerint annyira tetszik a rólam készült fotó, hogy beállítottam profilképnek), de főként egymás kezét fogva, vagy épp egy kürtöskalácsot majszolva sétálgattunk. Cortez feljött velem a Gellért hegyre is, ahol nagyjából ugyanez volt a program. Én kismilliószor voltam már ott fent, ezért tudtam a járást, ellenben Cortezzel, aki alig háromszor (!) járt a hegyen. Hát, látszik, hogy amerikai vér csörgedezik az ereiben.:)

Az egész napos túrázgatás után nagyon jól esett, hogy amikor 4 óra körül hazaértünk Cortez nagymamája olyan igazi, magyar húslevessel várt minket és nekem még egy forrócsokit is készített. A korai vacsora után arra gondoltunk Cortezzel, hogy megnézünk egy karácsonyi filmet, azonban most sem tudtuk eldönteni, hogy melyiket válasszuk és épp ki ízlésének kedvezzünk, így végül hosszas töprengés után maradtunk egy jó, öreg klasszikusnál, a Reszkessetek, betörők!-nél. Mint minden évben, most is sokat nevettünk rajta, és ezt jó volt a szerelmem ölelésében megélni. Talán ezekért a pillanatokért vagyok a leghálásabb! :)

|Túrázás Budapesten 5/5: Együtt voltam Cortezzel és uwu nagyon jó volt!
|Cortez nagymamája 5/5: Nagyon aranyos, kedves és gondoskodó, jól esett, hogy így figyelt rám (is).
|Cortez 5*/5: Gondolom nem kell részleteznem, hogy mennyire nagyon szeretem! (L) (L) (L)

December 23., tuesday

Ez az a nap, amikorra megbeszéltük a már régóta halogatott és emlegetett osztálytalálkozót. Dave - nyilván - mindent sikeresen elintézett, a Trófea nevű étteremben 10-re foglalt is nekünk asztalt, 12 főre. Végül abban egyeztünk meg, hogy Karcsi és, Gábor és Jacques barátnője nem jönnek, hanem csak úgy leszünk, mint még anno kilencedikben.

Felkelés után felöltöztünk, és valami nagyon aprót (konkrétan egy fél zsemlét rajta májkrémmel) ettünk, majd utána fogat mostunk Cortezzel, végül pedig elindultunk.

Cortez nagypapájának a kocsijával mentünk és így 50 perc volt az út. Közben az aktuális pop - slágerek mentek mentek a rádióban, Cortez pedig a kezemet a kezében, a váltón tartva vezetett míg én élveztem a csöndet. Néha meg - meg szólaltunk, mondtunk valamit a másiknak.

Elég izgatott voltam a találkozót illetően, mivel elég régen láttam a barátainkat. Mindenkit, egytől egyig. Kinga "feldobta" az ötletet, hogy ajándékozzunk is, de maximum 3000 ft legyen az értéke és kifejezetten büszke vagyok, mert egyrészt nem hagytunk otthon semmit sem, másrészt pedig mindenki ajándékát sikerült időben beszerezni.

Szerencsére 10 előtt értünk oda, így a fejünk a helyén, nem szedte le Kinga.;) Andrisék ezt annyira könnyen nem úszták meg, mint mi, ugyanis 7 (!) perccel később futottak be, úgyhogy a reggeli edzés sem a maradt el nekik.

Miután mindenki megjött, helyet foglaltunk és szinte egymás szavába vágva meséltük a velünk történteket. A rockerek mindig bemondtak valami hülyeséget, amin jól mulattunk, így az alap hangulat sem volt rossz.

- Most pedig koccintsunk arra, hogy ismét együtt vagyunk! - állt fel Dave a pezsgőjével a kezében, majd őt követtük mindannyian. A fiúk - egy-két kivétellel persze - bezsongtak az alkohol látványától, így Kingából ismét előjött az ördög.

- Egészségünkre! - mondtuk majdnem egyszerre. Az is biztos, hogy nem szívesen lettem volna egy étteremben velünk, mert amilyen hangos volt az osztály... csodálom, hogy még nem raktam ki minket.

Délután kettőig ott voltunk, majd Zsolti felajánlotta, hogy menjünk el hozzájuk úgy, mint régen. Az apukája nem bánja, igazából szabad volt a pálya, szóval végül ott is ajándékoztunk.

Én majdnem mindenkitől utalványt kaptam könyvesboltokba, úgyhogy majd el kell rángatnom Cortezt egy könyvesbolt + palacsinta napra.:)
Virágtól egy képet kaptam kettőnkről (mármint róla és rólam), amit ő rajzolt. Dave egy pendriveot adott nekem (nekünk), amin felváltva voltak Beatles és Ramones számok. Imádom, hazafele úton azt hallgattuk.

Még beszélgettünk vagy egy órán át, továbbá hülyéskedtünk. Vagyis a többiek, én szokásomhoz híven kimaradtam ezekből, még a végén Kinga letépte volna a fejem.

Hazafelé, mint már említettem, a pendriveról hallgattunk zenéket, én áradoztam, hogy mennyire jó volt találkozni újra azzal a 10 emberrel, ezt pedig Cortez egy apró mosollyal az arcán hallgatta.

|Trófea étterem 5/5: csodás hely, külön jó, hogy svédasztalos és, hogy annyit eszel amennyit szeretnél.
|Osztály 5/5: Egyértelműen fantasztikus volt ismét látni egymást, de nem írok többet már erről, mert eleget áradoztam már.
|A Dave-től kapott pendrive 4/5: Nagyon eltalálta, bár lehetne csak Beatles, ezért kap 4-et.:')

Sziasztok! Remelem tetszett nektek ez a resz, szerintem az eddigi leghosszabb, kozel 700 szo, ezzel, hogy itt a vegen ezt-azt elmondok, fix lesz vagy 750.😅

Nagyon szepen koszonom az 1,79K olvasottsagot, egyszeruen nem tudok mit mondani ra. Rohadt jol esik!🥺💕

Ha gondoljatok, irjatok meg kommentben a velemenyeteket a resszel kapcsolatban.😘