August 31, sunday

1.2K 21 0
                                    

Reggel boldogan és izgatottan keltem fel. Boldog voltam, hogy végre elkezdhetem az egyetemet, egy olyan szakon, amiről mindig is álmodtam. A kedvenc városomban, a barátaimmal és a szerelmemmel együtt lakva. Izgatottság pedig szintén az egyetem miatt volt bennem. Hogy vajon most is én leszek a kis könyv moly - lány, vagy sikerül pár nagyszerű barátra szert tenni. Amíg ezen elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy Cortez ébredezik és csak arra lettem figyelmes, hogy egyre szorosabbra fonja körülöttem karjait.

- Cortez! - suttogtam, miközben simogattam a haját. - Mi a baj? - nagyon aggódtam miatta.

- Mmmhh... Semmi. - húzott magához közelebb, olyannyira, hogy a feje már a mellkasomon volt.

- Oké. Majd elmondod, ha elakarod. - adtam egy csókot a szájára. - Csinálok reggelit, oké?

- Várj! Megyek én is. - kicsit fura mostanában Cortez, aggódom miatta...

A reggelink ezúttal szendvics volt, barna kenyérből, sonkával és sajttal. Mellé egy kis paradicsomot ettünk. Átmentünk a nappaliba, Cortez Xboxon játszott valami lövöldözős játékkal, azt hiszem, fortnite a neve. Miután kicsit lerakódott a kaja, edzettem egy jót.

Lusta voltam átöltözni, ezért egy 7/8 - os futónadrágban és egy nekem oversize neon sárga pólóban mentem le a boltba bevásárolni.

- Renii! Szia! - köszönt rám Arnold. Jajj ne!

- Szia Arnold! Hogy vagy? - már most kínos kicsit.

- Jól, köszönöm. Te hogy vagy?

- Megvagyok. Még mindig azzal a Cortezzel vagy? Komolyan nem hiszem, hogy egy ilyen értelmi fogyatékossal jársz? Kényszerít rá vagy mi? - egyre hülyébb komolyan mondom....

- Igen, még mindig vele vagyok. És nem azzal. Nem fogyatékos! Fogd. Már. Föl. Arnold, Ő a barátom. A pasim - azta de fura így kimondani... -, és ha őt bántod engem is bántasz. Egyébként pedig nem kényszerít, önszántamból vagyok vele, azért, mert szeretem! - vontam meg a vállam. Már a sírás határán voltam, de szerencsére pont fizettem és indultam is haza.

Otthon a szememben könnyekkel álltam neki az ebédnek. Csiga tészta lesz sajt szósszal. Azt Cortez, Justine és Jean Luz is szereti. Arra lettem figyelmes, hogy a tészta és a szósz kész és Cortez átöleli a hasamat.

- Reni baj van? - adott egy puszit a vállamra, majd odatette fejét.

- Nem, csak találkoztam Arnolddal a boltban... - éreztem, hogy megfeszül mögöttem.

- Csinált vagy mondott valamit?

- Téged sértegetett. Fogyatékosnak nevezett. Én meg mondtam neki, hogy ha téged bánt, akkor engem is. - már patakokban folytak le az arcomon a könnyek. Abbahagytam amit csináltam és a mellkasába fúrom a fejem.

- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem, de nem szükséges. Meg tudom magam védeni. Ha pedig neked egy ilyen találkozás ilyen lelkiállapotot jelent, akkor inkább megyek én vagy megyek veled. - ha a mondat első felét például Kingától hallottam volna, tuti lekezelő, lenéző hangsúllyal mondta volna. Ezzel ellenben Cortez megnyugtatólag mondta, kicsit sem akart vele megbántani. Ismerem már annyira.

- Nem kell! - nem akarom, hogy mindenhová jöjjön velem, mint a kutyám. Nem akarom ugráltatni. - Viszont - töröltem le könnyeimet. - mostmár elég ebből, nem érdekel Arnold. Együnk.

Gyorsan összekevertem az ebédet, majd kiszedtem 2 tányérra és megebédeltünk. Közben beszélgettünk, Cortez valami új fimről beszélt, amiről én szokásom szerint nem tudom hogy micsoda.

Délután tettünk ki egy - egy képet instagramra, Monopolyztunk és beszéltünk a barátainkkal, a szüleimmel és Cortez nagyszüleivel. Azonban este fél 9 körül egy bejövő hívást jelzett Cortez Skype - ja a gépén.

- Ki az Isten ilyenkor? - kérdezte.

- Lövésem sincs.

- Na neee! Ezt nem! - lépett hátra 2 lépést a laptoptól Cortez és a hajába túrt.

- Mi az?!

- A...A szüleim azok.

- Oké, akkor én most kimegyek, és hagylak velük "nyugodtan" beszélni. Jó? - adtam neki egy szájra puszit.

- Nem! Maradj itt.

- De...

- Reni légyszives maradj itt!

- Okké... - aggódtam, hiszen most fogok másodszor "találkozni" Cortez szüleivel. És, hát.. az első nem sikerült valami jól. Mondjuk így.

- Hello - köszönt Cortez. - mit akartok?!

- Fiam mit keres melletted ez?

- Oké, akkor most mégegyszer elmondom, lassan, hogy ti is megértsétek. Ő. A. Barátnőm. Van neve is. Reni. Elég érthető? - kezdett benne felmenni a pumpa.

- Igen. - forgatta a szémet az anyja.

- Térjünk a lényegre! - kezdte az apja, most először.

- Szerintem is... - morogta Cortez.

- Ádám! Szeretnénk ha visszajönnél Amerikába. Rengeteg barátod van itt, van egy remek magán gimnázium is. Mi tart vissza? Mert mi aztán nem! - vázolta tervét az apja.

- Hmmm... Hagy gondolkozzak! Ti tartotok vissza, azzal, hogy ennyire hülyék vagytok! Diplomata létetekre azt sem tudjátok megjegyezni - vagy kiszámolni -, hogy most végeztem el a gimnáziumot. Másrészt pedig van egy barátnőm, akit nem fogok sem itt, sem otthon hagyni a ti faszságotok miatt! És ezzel befejeztem a tárgyalást. Bye! - nyomta ki őket.

Még mindig nagyon jó Cortez szájából hallani azt, hogy a barátnője vagyok. Megcsókoltam, majd együtt beültünk a kádba. Kemény 20 perc múlva végeztünk, és bemetünk a hálóba, ahol Cortez hátulról átölelt és elaludtunk.

|Cortez szülei 2/5: Nagyon bunkók voltak velem és Cortezzel is. Még mindig nem szimpatikusak.
|Cortez 5/5: Szereteeeem nagyooon❤️
|Arnold 1/5: Nagyon bunkó és nem tetszik, hogy sértegeti Cortezt.
|Mai nap 4/5: Viszonylag jó volt.


Hello! Remélem tetszik ez a rész is nektek🙈🖤 Ha igen, voteoljatok és kommentben írhattok nekem ötleteket a storyval kapcsolatban, párat megvalósítok belőle.

___________________________

Nemsokára folytatom!

Párizsi KalandokWhere stories live. Discover now