Párizsi Kalandok

January 22., thursday

Nos, helló újra, kedves naplóm!

Nagyjából egy hónapja írtam utoljára, ami amiatt volt, mert minden napom szinte ugyanúgy nézett ki. Felkeltem, reggeliztem, elkészültem, tanultam, ebédeltem, tanultam, vacsoráztam és aludtam. Jó, néha elmentünk az Eiffel-toronyhoz Cortezzel sétálni, de azt is csak újév után, mert ő január másodikáig Magyarországon volt. 

Reggel vagy egy óráig beszélgettünk az ágyban, élvezve a takaró nyújtotta meleget és egymás társaságát. Utána kimentünk megreggelizni a konyhába, ma tükörtojást ettünk paradicsommal és kenyérrel. Fogat mostunk és felöltöztünk, majd egy kis időre elhagytuk a kis lakást, ugyanis VIRÁGÉK MA JÖTTEK PÁRIZSBA!!!

A reptéren járkáltam folyamatosan fel-alá, mígnem Cortez megfogta a karom és az ölébe húzott. 

- Reni, én fogok elszédülni! - mondta. 

- Bocsi, csak nagyon izgatott va... mhm - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Cortez megcsókolt. Lehet nem ez volt a legjobb megoldás, hisz így csak még hevesebben vert a szívem, már attól féltem, hogy szívinfarktust kapok, amikor meghallottam Ricsi hangját. 

- Hello gerlepár! - azon nyomban kiugrotam Cortez öléből és odarohantam Virághoz, aki majdnem elesett tőlem. 

- SZIAA! Jajj Reni ne sírj, mert akkor én is! - hát igen, talán kicsordult egy-két könnycsepp a szememből. 

- Ricsi! Úgy hiányoztál! - karoltam át őt is. 

- Te is nekem Ren!

- Pff, hallod R! Nekem nem örült így, amikor beléptem a lakásba, másodikán! - nevetett Cortez, mire (végre) leszállva Ricsiről, karba csaptam.

- Hülye!

Hívtunk egy taxit, majd elmentünk az szállodába, amit Virág kapott a rajzverseny miatt. Mármint ugye itt lesz a döntő, illetve az eredményhirdetés és erre az egy hétre az összes résztvevőnek béreltek ki egy-egy szobát. Amíg ők felcuccoltak és kipakoltak, mi Cortezzel megvártuk őket a halba, és ameddig ott ültünk, én arról áradoztam, hogy mennyire jó újra látni a barátnőm.

20 perccel később a barátaink leértek hozzánk, így indulhattunk is a kis túránkra. Az Eiffel-torony volt az első megállónk, ahol vagy 100 képet készítettünk egymásról és magunkról. Amikor négyes képet szerettünk volna, megkértünk egy-egy turistát, hogy csináljon fotót rólunk. A második helyszín az Invalidusok háza volt, ahova sétálva jutottunk el, mert nem volt messze az Eiffel-toronytól. Körbejártuk az egészet és Napóleon sírját is megnéztük. Harmadjára a Panthéonhoz mentünk metróval, ami egy híres műemlék és pont olyan csodaszép, mint a képeken, amiket Vladár mutatott nekünk még anno (haha), művészettöriből tanultunk róla, mert oszlopos homlokzata van. Virágot meg is ihlette, mondta, hogy a hotelba fest róla valami képet. Egy idő után végül mi is haza indultunk, út közben pedig megálltunk kürtös kalácsot venni, majd romantikusan sétálgattunk a Szajna partján egymás kezét fogva, néha egy-egy csókot váltva.

Otthon egy kicsit hosszú (khm) fürdés után boldogan karolt át Cortez, hisz a tudat, hogy egy, hamarabb látjuk Virágékat, kettő most együtt fedezhetjük fel Párizst, a szerelem városát, roppant vidámmá tett. Az ágyban, a szerelmem mellkasán végül egész hamar elnyomott az álom, és nem is gondoltam arra, hogy holnap kapom meg a vizsgaeredményeimet.

Uhm sziasztok! Igen, tudom megint egy orokkevalosag volt mire meghoztam a reszt de mason dolgoztam (dolgozok). Azert remelem tetszett a resz, ha igen csillagozzatok es ha gondoljatok irjatok kommentbe velemenyt.💞💞