Párizsi Kalandok

June 7, sunday

És immáron a régi szobámban ébredtem, a régi ágyamban, Cortez mellkasán. Ő csendben figyelt engem, én elpirultam, ezért egy puszit nyomott a hajamba. A hátamat és a karomat simogatta, majd visszafordult a telefonjához, amin valami angol szöveget olvasott.

– Mm... jó reggelt! Mit olvasol? – kérdeztem.

– BBC. – mondta.

– Ühüm. – visszahajtottam a fejem a mellkasára és tovább aludtam.

Amikor – ha tippelnem kéne, olyan dél körül – ismét kinyitottam szemeimet, Cortez már nem feküdt mellettem és a függöny is ki volt húzva. Gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába, ahol apa olvasott egy újságot. A deja vu miatt elnevettem magam, ő meg felkapta a fejét.

– Kicsim! Hát te? Azt hittük, ma már fel sem kelsz! – nevetett.

– Ki kellett pihenni a repülő fáradalmait! – tettettem felháborodást. – Mit tudok enni?

– Nemsokára rendelünk pizzát, ha az jó, akkor majd azt. Addig van itthon müzli és tudsz hideget is enni.

Végül ettem egy vajas, párizsis kenyeret. Nem sokkal később nyitódott a bejárati ajtó és Cortez lépett be rajta.

– Nahát, Csipkerózsika is felkelt! – csipkelődött.

– Igen, fel. – forgattam szégyenlősen a szemem.

– Reni, csak mondom, ebéd után elindulunk és bejárjuk Budapestet.

– Miért?

– Mér' ne? – vállat vontam, aztán leültem a kanapéra tévét nézni. Cortez mellém huppant és átkarolt. Elég idilli pillanat lett volna, ha apa nem olvas a fotelben újságot. Haha.

Ebéd után aztán tényleg elindultunk és nyakunkba vettük a várost. Felgyalogoltunk a Gellért-hegyre, kinézelődtuk magunkat, aztán átmentünk a Mátyás templomhoz. Csináltunk magunkról és egymásról néhány fotót, meg egy-egy fagyit is ettünk. Tovább csatangoltunk a városban, mindenfelé jártunk, aztán amikor már a nap lemenőben volt, a Lánchíd melletti részen leültünk a kőre, figyeltük a Dunát és a másik oldalon az autókat, valamint beszélgettünk is. Romantikusan kaptam néhány csókot és össze is bújtunk. Olyan jó volt itthon lenni, a szülőhazámban, és mondhatnám, hogy egy nyugisabb városban, mint amilyen Párizs, de nem lenne igaz, hisz itt is rengeteg a turista.

A vacsora otthon mákos guba volt, amit mindenki szeret és a jövőben is szeretni fog, mivel anya kivételesen nem rontotta el a kajánkat. XD.

– És, mikor mentek vissza, Franciaországba? – kérdezi anyu.

– Jövőhétvégén terveztünk persze, csak ha nem baj nektek. – mondtam kicsit sem nőiesen teli szájjal.

– Dehogy baj! Csak mi dolgozni fogunk. Én biztosan. – néz rám szomorúan apa.

– Én is, sajnos. – bólint anya is, ami elszomorít, de nem tudok sokat tenni ellene.

Végül a régi szobámba vonultunk és külön-külön mindketten lefürödtünk, aztán az ágyban kötöttünk ki, valami horrorfilmet nézve. Portugál szinkronnal, magyar felirattal.

Tényleg! – csaptam fejbe magam gondolatban. Ha már nyelvek, nekem is kéne tanulgatnom azt a németet, amibe belekezdtem...

Természetesen nem bírom a horrorfilmeket, így nagyjából a tizedik perctől kedve fokozatosan bújtam Cortezhez, és ez így ment másfél órán keresztül. Hát, a végére már rajta feküdtem, a fejemet a nyakába fúrva, vállát átölelve. Szegény szerintem ezerszer megbánta, hogy nem valami romantikus dolgot nézetett velem... hihi.

Még fogat mostunk, elköszöntünk anyáéktól, akik még a nappaliban a tévét nézték, majd kis kifli-nagy kifliben elaludtunk.

Guys, nem hiszitek el, konkretan hetvege ota, ebbe a reszbe ket mondatokat tudtam csak irni! Fel vagyok haborodvaxd.😂

A lenyeg, hogy itt van... igazabol nem tudtam (tudok) aludni a vihar miatt es, mert a kutyam masodpercenkent 3-at szuszog, igy nem tudom, csak jott, leirtam, eees tadaam! Kesz a resz!😌😂❤️

Kint van az uj konyvem, ha gondoljatok, nezzetek ra, ez az, amit megszavaztatok nemreg. My Long-Unseen Solider (MLUS) a cime, remelem tetszeni fog nektek, az is!🥰❤️❤️

Ha tetszett a resz, jelezzetek nekem valamilyen formaban, kerlek.❤️

Vigyazzatok magatokta! Ly.💕