Párizsi Kalandok

June 5, friday

A délelőtti órákban páran sikeresen leégtek (szerencsére most nem én voltam béna, haha), így nekik a kaját, egy nekünk szimpatikus étteremből elvitelre kérve vittünk, mi pedig ott megebédeltünk. Én a szokásos rántott húst (Wiener Schnitzel-t) ettem, sült krumplival.

Délután rengeteget beszélgettünk, az életünk legapróbb pillanatait tárgyaltuk ki, aztán visszamentünk a partra. Nem olyan régen lehettünk lent, nagyjából fél órája, mikor hirtelen, pont amikor Cortez hajolt le megcsókolni engem, a hátát eltalálta egy foci labda. Ő pedig előreesett, még szerencse, hogy észbe kapott és a kezeit letette a testem mellé, különben rámesett volna.

– Basszameg! Bro, are you okay? – jött oda egy nagyjából velünk egyidős srác.

– Igen, jól vagyok.

– Bocsánat, nem erre akartam rúgni. – mondata közben végigmért, majd hátat fordítva elsétált.

– Láttad, hogy végigmért? – kérdezte kicsit idegesen Cortez tőlem.

– Igen, láttam, de nyugi. – fogtam meg a karját, aztán megpusziltam az arcát, mire ellazult.

Ő is lefeküdt mellém egy törölközőre napozni, ami egészen addig nyugodtan ment is, amíg egy szintén velünk egyidős, magyar fiú oda nem jött megkédezni, hogy akarunk-e menni felesz vagy merszezni, mert a haverja rúgta meg Cortezt, és mi is magyarok vagyunk, meg ilyeneket hadovált.

– Jöttök felelsz vagy merszezni? – kérdeztem a volt osztálytársaimtól, mire egyszerre több kérdést is kaptam.

– Kihez? Hova?

– Renáta, ezt pont te kérdezed?!

– Lesznek ott jó csajok? – ezt természetesen Robi és Andris kérdezte kórusban.

– Öhm... – várakozón ránéztem az úriemberre előttem.

– Ádám, de neked bébi, – fogta meg a kezem, amit mondata után azonnal ki is rántottam ujjai közül – csak apuci. – az arcomba szökött a vérem, Cortez pedig... befeszült az idegtől, Ricsi és Zsolti alig tudta lefogni, nehogy behúzzon egyet, ezek szerint Ádámnak.

– És lesznek jó csajok – válaszolta a fiú hahotázva. Egyébként igaza volt, a társaságban (ahova végül én és Cortez is mentünk, csak, hogy ne legyünk egyedül) vagy 5 bikinis lány volt, akiknek a fürdőruhájuk nem bízott sok mindent a képzeletre.

– Mutatkozzunk be egymásnak, aztán kezdhetjük ezt a roppant igényes játékot! – jelentette ki Kinga, majd elvette az egyik sráctól a focilabdát és folytatta. – Szatmári Kinga.

– Ricsi. – kapta el a labdát. Mindenki annak dobta, aki nem volt még.

– Lilla Dávidnak passzolta, ő Dave-nek, ő nekem, én Corteznek, Cortez Rajmundnak, ő Annamarinak, tőle pedig Eliza kapta a lasztit.

– Ádám, de ezt már tudjátok. – rámkacsintott, Cortez pedig már készült felállni, mire összekulcsoltam. Utána következett Michelle, majd Bálint, Emília és Márk; és természetesen mi is mind bemutatkoztunk.

– Na akkor... – kisebb hatásszünet, amíg Márk kitalálta, hogy kitől kérdez. – Reni. Felelsz vagy mersz?

– Ühm, felelek, asszem.

– Mi a leginkább kínos dolog, amit valaha csináltál?

– Hát ez nehéz. – nevetgéltem. – Szerintem amikor hagytam Corteznek, hogy kikiabálja az ablakon, hogy 'szeretlek'. Mármint nagyon romantikus volt, meg minden, szegény utána fél évig pszihológushoz járt. – Ricsi, Zsolti, C és Dave hangosan felröhögtek. – Szóval igen, nekem elég kínos volt, meg.... nem tudom. Az egész iskola engem figyelt, én pedig nem szeretem a figyelmet.

– Kivéve az enyémet. – mondta Ádám a szemöldökét húzogatva, mire értetlenül ránéztem.

– Te idióta f***, ha ebből nem jött volna le, pasija van és ÉN vagyok az! Szóvl k***a gyorsan hagyd abba a célozgatást, mert akkorát behúzok, hogy Olaszországig repülsz! – hát ööö... igen. Nem igazán nyomda képes az, amit Cortez mondott. Végül felállt és átült mögém, engem az ölébe húzva. Kicsit el is pirultam, de jól esett amit tett.

– Cortez. Szeretlek! – mondtam neki halkan, ő pedig megcsókolt.

– Amúgy igen tesó, leállhatnál, pláne így... – oktatták ki barátai is, ami különösen jól esett, hogy így nagyjából 10 perc ismerettség után is mellém állnak és megvédenek.

Persze ezután még sokáig játszottuk, de csak alap, információkat tudtunk meg egymásról. Cortez egész délután és este éreztette, hogy kihez tartozok, ami igazán jól esett. Ádám többet nem nagyon próbálkozott, így nyugodtabban játszhattunk.

Hat igen, nem tudom mi van velem mostanaban, hogy ilyen hamar hozok reszeket (xd) dee itt egy ujabb, ami remelem tetszik nektek!

Nektek szimpatikus Adam? Mit gondoltok rola?

Vigyazzatok magatokra! Ly.💕