Párizsi Kalandok

December 11., thursday

Reggel kicsit kómásan, mégis boldogan keltem fel, hiszen ma nem írtunk semmiből. Ez sajnos nem jelentette azt, hogy szabad nap van és lazulás, mert pénteken ismét zh-t írunk.

Gyorsan felöltöztem, illetve elkészütem, majd szedtem a lábám, hogy időben beérjek az első órámra. Chloé késett 5 percet (nem tudom mi miatt), és a tanár már szekálta is. Nagyon nem szeretem ezt a professzort, olyan undok, így általában meghúzom magam az óráin.

A mai nap hasonló gyorsasággal, illetve lassúsággal telt, mint a többi. Nyolc órám volt, ami rengeteg, de az tartott életben, hogy ha hazaérek, keveset romantikázhatunk Cortezzel, kettesben.

Amikor hazaértem Cortez már otthon volt, és csodaszépen, gyertyákkal volt kirakva a lakás, egészen az bejárati ajtótól a hálóig, ahol a földön elszórva láttam egyet-egyet. Az ágy sem volt üres, rózsaszirmokból egy szivet tett ki Cortez. Konkrétan bekönnyeztem, annyira meghatódtam ezen a kedves kis (vagy inkább nagy) gesztuson. Odasétáltam Cortezhez és a nyakába ugrottam, ő meg a derekamra tette kezét. A délután eltelt a romantikázassal, és a közös fürdéssel. Miután tiszán, köntösbe illetve pizsamába bújva megvacsoráztunk, tanultam egy kicsit. (Khm, már amennyiben az éjfélig való tanulás kevésnek számít. Cortez úgy könyörgött be az ágyba.:) )

|Rengeteget kell tanulni 2/5: Sok időt elvesz!
|Mai nap 4/5: Jó, hogy ma nem volt egy zh, vagy dolgozat sem.:)
|Cortez 5/5: Nem jutok szóhoz! ♡♡

December 12., friday

A mai nap is izgalmasan indult, ugyanis ismét összefutottam Arnolddal (majdnem szó szerint...), ezúttal a ház előtt. Őszintén nem tudom, hogy mi a fenéért jár errefele ennyit, de találhatna magának más kedvenc helyeket is, nem csak az alattunk lévő pékséget, vagy az utcánkat. Ígyhát korán reggel felidegesítettem magam, ami sajnos kihatással volt a zárthelyim eredményére is.

Ugyan amint megkaptuk a papírt, már bele is kezdtem, de volt, hogy egy-egy kérdés fölött perceket ültem. Volt egy olyan feladat is, hogy levélszerűen (tehát mintha egy levelet írnál valakinek) mutass be egy neked tetsző regényt, a huszadik századból. Én - így végül - Agatha Christie, Halál a Níluson c. regényét választottam, de nem tudtam hogy ki írta! Mármint nem akarom túl magyarázni, csak megvolt a könyv, hogy miről szeretnék írni, de egyszerűen annyira ideges voltam, hogy csak azután jött meg az írónő neve, miután a fogalmazás egyharmadát leírtam.

Egy részről roppant szomorú voltam, máspedig nagyon dühös magamra. Ez egy klasszikus! De mindegy is.

A napom további része búslakodással ment el. Az egyetemen eléggé levert voltam, otthon pedig egy fél tábla csoki, és egy bagett után lefürödtem, és álomba sírtam magam.

Este felé arra ébredtem fel, hogy "valaki" hátulról átkatol, és belepuszil a nyakamba, majd az oldalamat simogatja. Én megfordultam, és Cortez mellkasába fúrtam a fejem, majd - ismételten - elkezdtem bőgni. Cortez nem szólt egy szót sem, mégis tudtam, hogy ott van mellettem, és támogat.

|Arnolddal való "találkozás" 1/5: Katasztófa volt, mint mindig.:(
|Egyetem 2/5: Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem sikerült olyan jól a zh-m, éshogy emiatt egész nap búskomor kedvem volt.
|Cortez 5/5: Még mindog nagyon édes, hogy tudja mindig, hogy mi kell nekem. ❤️

Sziasztok! Remelem, tetszett nektek ez a resz, eshogy ezt is bejott nektek, hogy ket napot irok egy reszbe. 🥰 Kulon a ketto magyon rovid lett volna, szoval ezert dontottem emellett.

Nagyon szepen szeretnem megkoszonni nektek az 1.05K olvasottsagot! Hihetetlenek vagytok, koszonom!🥺❤️❤️