What If I Lie? (Loki ff Hun)

21. fejezet

-Szóval?

-Mi szóval? - értetlenül összevonta a szemöldökét. Felsóhajtottam. Az érzelmi hullámvasutam után leültünk a kanapéra, és kicsit sikerült megnyugodnom.

-Hova mentél? Ugye nem hitted, hogy majd nem kell elmagyaráznod?

-Nem, dehogy, jogos. Új-Asgardba mentem, segítettem addig Thornak a készületekben. Úgy gondoltam, az majd eltereli a figyelmemet.. Nos, így is minden nap vissza akartam jönni, szóval ez nem jött be annyira - megvonta a vállát, de utána szembe fordult velem, és kezeibe vette az enyémeket. - Annyira sajnálom, Manda. Tényleg. Nem akartam fájdalmat okozni neked. Azt hittem, így jobban fogsz járni. 

-Hát ez se jött be - mosolyodtam el keserűen. - De egész addig megbocsátok, amíg megígéred, hogy soha, de soha nem csinálod ezt velem mégegyszer. 

-Megígérem - csókolta meg a kézfejemet, mire enyhe pír kúszott az arcomra.

-Helyes - próbáltam magabiztosnak tűnni, de ez abban a pillanatban lehetetlenné vált, mikor a tekintete levándorolt a számra. 

-Esetleg...? - nézett fel újra a szemembe óvatosan.

-Kérlek - ajkait rögtön az enyémekhez nyomta, ahogy kimondtam. Belemosolyogtam a csókba.

---

-Na nem, abból nem eszel! - kiskutya tekintettel állt a hálószobám ajtajában. Már lefekvéshez készülődtem, amikor megállt a küszöbön. Nem volt nehéz kitalálni mit akart.

-De Mandaaa, a kanapé nem olyan kényelmes. Plusz veled sokkal jobb aludni - húzta kis mosolyra a száját, de a könyörgő tekintete megmaradt. Felsóhajtottam. 

-Nem hiszlek el komolyan... - még egy ideig néztem a szemébe, és próbáltam ellenállni, de hamar kiderült, hogy az nem fog menni. - Na jó, gyere.

Ekkor hatalmas mosoly terült el az arcán, ami átragadt rám is, bár próbáltam elrejteni. Belépett a szobába és behajtotta maga mögött az ajtót, majd letelepedett mellém az ágyra, és nyomott egy csókot az arcomra. Elpirultam. Szerintem sose fogok hozzászokni ehhez. 

Bemásztunk a takarók alá. Felé fordultam, és teljes szinkronban ő is ugyanígy tett. Egyszerre is mosolyodtunk el. 

-Jó éjt, Loki - suttogtam. Ő átkarolta a derekamat, és közelebb húzott magához, mire én rögtön hozzábújtam. Nem tudom, hogy perc telhetett el, mikor már félálomban suttogást hallottam.

-Jó éjt, hercegnőm.

---

Felnyögtem. Békés álmomból a telefonom csörgése ébresztett fel. Kinyitottam a szemem, de még mindig sötét volt a szobában. Óvatosan megfordultam Loki karjaiban, amire csak közelebb húzott magához.

-Szívem, hogy felvegyem, el is kéne engedned - suttogtam neki. Oké, ez nem tudom honnan jött, de... Baromira jól esett kimondani. Válaszként csak morgott valamit, de engedett a szorításon. Az éjjeli szekrény felé nyúltam, hogy megnézzem a telefonom képernyőjét. Fél egy volt. A hívásnál Nat neve villogott. Az agyam azonnal kapcsolt. Mi van, ha baj van, és azért hív? Rögtön megnyomtam a fogadás gombot.

-Haló? - szóltam bele még kicsit rekedtesen.

-Mandy! Jaj, de jó, életben vagy! 

-Mi van? Miért ne lennék? - értetlenül összevontam a szemöldököm.

-Nem hívtál fel!

-Te jó ég! Nat, bocsi, elfelejtettem. De miért hívtál hajnalban? 

-Mert nem tudtam mi van veled és megijedtem! Erre te meg... Várj, mit is csinálsz?