What If I Lie? (Loki ff Hun)

9. fejezet

Amanda szemszöge

Loki egy kicsit elmerengett mielőtt megszólalt volna, de nem igazán törődtem vele. Örültem, hogy nem erőlteti a témát, mivel nehéz lenne a szemébe hazudnom, tekintve hogy ő az istene.

-El kell majd mennünk ruhákat is venni neked! - ugrott be hirtelen. Izgatottan néztem rá, de ő csak egy értetlen tekintettel viszonozta.

-Miért? Vannak ruháim. - felelte, mintha a ruhatára hétköznapi darabokból állna

-De azok nem illenek a Földre. - mondtam ki az egyértelműt.

-Van egy pár midgardra beillő öltözetem is. Nem először járok itt.- vonta meg a vállát

-A new yorki eseten kívül? - vontam fel a szemöldököm gyanakodva.

-Képzeld, nem csak akkor jártam a bolygón, amikor le akartam igázni. - forgatta meg a szemét

-Jó, jó, megértettem. Nem hozom fel. - valószínűleg elege van abból, hogy mindenki csak ezt látja benne. Legalábbis nekem biztos az lenne. - Na, akkor mutasd mid van... Na jó, ez totál félreérthető volt. - pirultam el, mire elvigyorodott. A következő másodpercben már csettintett is, és ott állt előttem egy teljesen fekete szerelésben. Hát... baromi jól áll neki az öltöny, az biztos.

- Öhm.. Ez egész jó - de kínos! Miért mondtam ezt? És miért így? Miért is vagyok ennyire zavarban?

-Egész jó? - kérdezte vigyorogva - Az arcod nem ezt mondta.

-Miért? Milyen volt az arcom?- válasz helyett csak egy elnéző félmosolyt kaptam - Ennyire gáz volt?

-Erre szerintem felesleges válaszolnom. - mondta még mindig mosolyogva

-Örülök hogy jól szórakozol rajtam... - forgattam meg a szemem - De mostmár szerintem haladhatunk tovább - rögtön csettintett, és egy zöld villanás után egy fehér pólóban, rajta egy szürke kardigánnal, farmerben állt előttem.

-Ez is jó lesz - mondtam, miután alaposan végigmértem. - És mennyit takar az 'egy pár midgardi öltözet'?

-Ezeket.

-Mi? Csak ennyi? - erre bólintott - Hát úgy érzem hogy el kell majd mennünk bevásárolni. Majd... Talán holnapután. Lehet hogy ott alszunk a bázison. Attól függ hogy Tony addig kinyír-e engem vagy sem. - Loki nem válaszolt, csak elnézett, mint aki elraktározta az információt

-Már ennyi az idő?? - néztem a telefonom felvillanó képernyőjére - Elmegyek fürdeni, te addig érezd otthon magad. - még mindig nem szólalt meg, csak elindult a konyha felé. Fura.. Most olyan szótlan lett hirtelen. Mi történhetett? Én mondtam valamit? Vagy már nem tartja jó ötletnek az ideköltözést? Velem van a baj? Na, már megint túlgondolok mindent. Ezekkel a gondolatokkal vívódva léptem be a fürdőszobába.

Körülbelül egy óra múlva mindketten készen voltunk az esti teendőinkkel, és a konyhában vacsoráztunk. Legalábbis én vacsoráztam, Loki csak ott ült

-Szóval, hogy is alszunk? - kérdezte ugyanolyan perverz mosollyal, mint délután

-Te is tudod hogy nem úgy - forgattam a szemem, de örültem, hogy mostmár legalább megszólalt

-Ez esetben úgy döntöttem, hogy átengedem neked az ágyat - ajánlotta fel egy kis idő után

-Aa, nézzenek oda! A csínytevés istene udvarias!

-Vigyázz, mert még visszafoglalom - kacsintott mosolyogva, mire felkuncogtam

-Hát akkor... Jó éjt! - mondtam, majd elindultam a háló felé

-Várj, Manda... - szólalt meg hirtelen mikor már félúton jártam. Visszanéztem rá. Szeme csillogott, éjfekete haja fénylett az ablakon átszűrődő holdfényben - Köszönöm hogy befogadtál. - mosolyodott el a szemembe nézve

-Ez semmiség. - az arcát nézve én se állhattam meg a mosolygást - Bárki megtette volna

-Ezt azért kétlem - vált kissé szomorkássá a mosolya. Egy percre mintha elmerengett volna, de aztán hirtelen felkapta a fejét, és gyanúsan felnézett. - Amúgy kicsit rövid a pizsamagatyád - szakította meg a pillanatot egy vigyorral.

-Mi-? - néztem magam mögé összezavarodva. Mihelyst megértettem hogy mire céloz, hozzávágtam az első kezem ügyébe kerülő dolgot - ami tulajdonképpen egy kis díszpárna volt - Barom! - majd sarkonfordultam, és benyargaltam a szobába. Szerencsém hogy alig volt fény, mert így nem láthatta hogy mennyire vörös volt az arcom. Teljesen el is felejtettem hogy az a short van rajtam, amit otthonra szoktam felvenni, ha egyedül vagyok. Hát, ez mostantól máshogy lesz...

Bebújtam a takaró alá, és próbáltam elnyomni a túlgondolós énemet, merthogy aludni is szerettem volna valamit éjszaka. Meglepődtem mikor hamar sikerült is. Csakhogy ennek - mint később kiderült - ára is volt.

Egy csodaszép tisztáson ébredtem, ami a tenger mellett volt, egy magaslaton. Feltápászkodtam, és körülnéztem. Az ég világosszürkén villogott, a fű még kissé harmatos volt. Kimentem a párkány szélére, és lenéztem, ahol egy homokos partot láttam, teljesen néptelenül. Kissé hideg volt, a szellő néha meg-megcirógatta az arcomat, és a szemembe söpörte a hajamat. A mellkasom előtt összekulcsoltam a kezeimet, és próbáltam dörzsölni a karomat, hogy kevésbé fázzak, mikor észrevettem, hogy nem a pizsamám, hanem egy csodaszép zöld asgardi ruha van rajtam. Hát, nem sokat értek a helyzetből. Hova tűnt a pizsamám? Sőt, egyáltalán én hol vagyok? Hogy kerültem ide? És miért?

-Norvégiában vagy, gyermekem. - szólt egy fáradt hang mögülem, válaszolva a fejemben feltett kérdésre. Rögtön megpördültem ahogy meghallottam. Egy idősebb, szemkötős férfi állt előttem, aranyos színű öltözetben. Kicsit fura volt a kisugárzása, de hát végülis ez az egész francos szituáció furcsa - Szép ez a hely. Örülök, hogy itt halhattam meg.

-Hogy mi?? Elnézést uram, de miről beszél? Hisz itt áll előttem! Nem lehet halott! - értetlenkedtem egy sort. Ez egyre ferdébb lesz...

-Lányom, ez nem a valóság. Ezt te álmodod. De én beléphetek az álmaidba. - látva kissé rémült tekintetemet, elkezdett nyugtatni - Ez csak az asgardiakkal van így. És nem szabotálni jöttem, vagy ilyesmi. Odin vagyok, Thor és Loki apja. - ült le egy kőre, és odainvitált maga mellé. Én odaültem mellé, kellő távolságot tartva.

-És hogyhogy itt vagyunk? Mármint sose jártam még ezen a helyen. És maga pont itt halt meg.

-Én választottam ezt a helyszínt, gyermekem.

-Drámai. - motyogtam el a megjegyzést az orrom alatt, mire Odin elmosolyodott

-Nemcsoda hogy ilyen jóban lettetek a fiaimmal. - mondta békésen elnézve a távolba - De mostmár térjünk a lényegre. Csak azért jöttem, hogy megkérjelek - nézett a szemembe - hogy vigyázz Lokira. Nem fizikailag. Sajnos olyan emlékei vannak, amik megsebezték a lelkét, és néha ezek előjönnek. Igen, beismerem, én is követtem el hibákat ilyen tekintetben. El kellett volna mondanom... - de mindegy, hagyjuk is. Ami a múltban történt, ott is marad. És tudom, hogy nem sok embert enged a közelébe, de te pont ezek közé tartozol. - mosolyodott el - Szóval... Csak figyelj rá, kérlek.

-De uram, mit nem mondott el neki? Mi történt? - kérdeztem értetlenül. Erről Loki sose beszélt nekem...

-Ezt az ő dolga elmondani, ha úgy érzi, hogy eljött az ideje. És hidd el, el fog. Nem fog otthagyni téged. Ezt biztosra veszem. - mosolygott rám bíztatóan. - Most mennem kell. Nemsokára felébredsz, és engem Frigga is vár már. Sok sikert, gyermekem! - állt fel lassan, majd indult el a perem széle felé. Már felálltam volna hogy megállítsam, mikor félúton aranyló porrá vált, és eltűnt.

Pár pillanattal később émelyegni és szédülni kezdtem, majd csak annyit éreztem hogy közeledik a föld, és a világ eltűnik a szemem elől...