What If I Lie? (Loki ff Hun)

16. fejezet

Amanda szemszöge

Másnap reggel kifejezetten kellemesen keltem, de sajnálatomra mellettem csak az asgardi hűlt helyét találtam. Gondolhattam volna, hogy előbb felkel...
Időm se volt a tegnap esti álmomra gondolni, rögtön elkezdtem készülődni az állásinterjúra. Kicsit hivatalosabb ruhát vettem fel, és a hajamat is hátra fogtam egy kontyba. Összepakoltam a fontosabb holmijaimat egy kisebb táskába, és indulásra készen léptem ki a szobám ajtaján.

-Jó reggelt! - mosolyogtam rá Lokira, aki csak meglepetten végignézett rajtam.

-Milyen friss vagy. Általában rosszabb hangulatban szoktál felkelni. Ma lesz az állásinterjú, nem? - kérdezte fejét kicsit eldöntve.

-Igen. - időközben nekiálltam kávét csinálni - És mindjárt indulnom is kell. Csak még harapok valamit. - ezzel a lendülettel ki is nyitottam a hűtőt, majd kiválasztottam a reggelimet. - Próbálok pozitívan hozzáállni. Hátha akkor sikerül...

Evés után összeszedtem a holmimat, felvettem a cipőmet, és az előszobában álltam. Loki az ajtófélfát támasztotta, és nézte, ahogy ügyködök. Amikor készen lettem, felé fordultam.

-Kívánj szerencsét. - mondtam, és éreztem, ahogy egyre idegesebb leszek.

-Tudom, hogy menni fog, Manda. - mosolyodott el - Ha pedig nem, majd megfenyegetem őket. - vonta meg a vállát, mire összehúztam a szemöldököm - Csak vicc volt, na! Hova lett a kezdeti jókedved?

-Az idő múlásával elszállt. Most egyre idegesebb leszek. - fújtam ki a levegőt.

-Feleslegesen teszed. Hidd el, sikerülni fog. Na, gyere ide, ne legyél ennyire ideges! - tárta szét a karjait, mire felsóhajtva megöleltem. Visszaemlékezve, mikor megismertem, sose gondoltam volna, hogy egyszer majd ő fog meginvitálni egy ölelésre. - Most pedig menj, nehogy elkéss!

-Köszönöm, Loki. - mosolyogtam rá, és egy nagy levegőt véve kiléptem az ajtón.

Boldogan ballagtam haza, és nagy megkönnyebbülést éreztem. Nagyon ideges voltam az interjú alatt, de mikor a végén mosolyogva közölték, hogy nem is kell várnom az eredményre, és hogy felvettek, nagy kő esett le a szívemről, és legszívesebben ugrálni szerettem volna.
Gondolataim közül a telefonom csörgése rángatott ki. A képernyőn Nat neve jelent meg, és én rögtön rányomtam a fogadás gombra.

-Na, hogy ment? - kérdezte rögtön, mire mosolyognom kellett.

-Megvan az állás! Állatorvos vagyok! - meséltem lelkesen, mire felnevetett.

-Tudtam, hogy megcsinálod, Mandy. Gratulálok!

-Köszönöm szépen. - vigyorogtam.

-Na, ezt meg kell ünnepelnünk! Ma este karaoke-zni megyünk. Te hozod az asgardi szerelmedet, én pedig elrángatom Clintet, hátha Laura elengedi.

-Naaat, nem is a szerelmem. És nem is tudom, hogy menjek-e... - húztam el a számat.

-Ezt nem mondhatod komolyan! Otthon ülve akarod megünnepelni a sikeredet? Amúgy se dolgozol holnap, nem?

-Hát éppenséggel nem, de... - kezdtem volna érvelni, de Natasha közbevágott.

-Akkor semmi akadálya sincs. És amúgy se kérdés volt. - szinte láttam, ahogy győztesen mosolyog, tudva, hogy úgyse táncolok ki belőle - Majd elküldöm a pontos címet. Akkor hétkor találkozunk! - mondta, és meg se várva, hogy bármit is hozzászóljak, letette.

-Kösz, Nat. - mondtam csak magam elé, de közben mosolyogtam. Végülis nem halok bele egy kis kikapcsolódásba...
Mikor hazaértem, Loki rögtön felnézett a könyvéből, és elém teleportált.