What If I Lie? (Loki ff Hun)

22. fejezet - utolsó

Reggel izgatottan keltem, és rögtön megfordultam Loki karjaiban. 

-Jó reggelt - suttogtam vigyorogva, mire lassan kinyitotta a szemeit. Vagyis próbálta.

-Látom nagyon izgatott vagy - kuncogott - De muszáj kikelnünk?

-Na jóó, még maradhatunk pár percet - erre elvigyorodott, és újra magához húzott.

A pár percből végül fél óra lett, ami után már tényleg felkeltünk. Elsétáltunk a kávézóba, amiben még régebben találkoztunk Peterrel. Mintha évekkel ezelőtt lett volna. Most pedig kéz a kézben léptünk be az épület ajtaján. Ez alkalommal se voltak sokan, de rögtön kiszúrtam egy ismerős barna hajkoronát.

-Hát mindig itt találkozunk? - mosolyogva léptem az asztala elé, Lokit magam után húzva. Rögtön felnézett az italából, és elvigyorodott. - Szia, Peter!

-Amanda! - felállt, és magához húzott. Kuncogva öleltem vissza a fiút. - Gyertek, üljetek le hozzánk!

-Hogyha nem zavarunk.. Csak egy pillanat, elkérjük az italokat. 

Pár perccel később az italokkal a kezünkben tértünk vissza az asztalhoz. Csak most vettem észre, hogy Peter mellett egy lány ült. Rögtön elvigyorodtam.

-Ó, tényleg, nem akarunk zavarni, ha esetleg... - a tekintetem a lány és a fiú között cikázott. Amint Peternek leesett, mire gondolok, elvörösödött és megcsóválta a fejét.

-Nem, nem. Ez nem.. Áh, mindegy. 

-És Peter, bemutatod a hölgyet? - szórakozottan felvontam a szemöldökömet.

-Persze. Amanda, ő itt...

-MJ. Igazából Michelle, de mindenki MJ-nek hív. Szia! - mosolygott a lány, nem engedve, hogy Peter mutassa be. 

-Örülök, hogy megismerhetlek, MJ - vigyorogtam. Szimpatikus volt.

Körülbelül fél órát töltöttünk a kávézóban, Peterrel és MJ-vel beszélgetve - vagyis nagyrészt én beszéltem, Loki csak figyelemmel kísérte az eseményeket, és néha hozzáfűzött egy-egy megjegyzést. 

Miután elköszöntünk, kilépve az épületből Loki megfogta a kezem, és leintett egy taxit. Beszálltunk, és megmondtam a címet. Visszadőlve Lokira mosolyogtam, aki viszonozta. Remélem, nem fog történni semmi, ami elronthatná ezt a napot.

---

Kiszállva a járműből kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat. Megvártam, amíg Loki is kikászálódik, majd kézen fogva a tanya bejárata felé kezdtem húzni. Csodálatos, tavaszi napsütéses idő volt, néhol egy enyhe szellő fuvallatával. 

Mikor beértünk, mosolyogva üdvözöltem az ott dolgozókat, majd kikértem két lovat. Kifizettem a mai napi bérlést, és követtem a nőt, aki a lovakhoz vezettett minket. 

-Ő egy mén fríz, Herceg a neve - a dolgozó egy gyönyörű fekete ló előtt állt meg, és a szárát Lokinak nyújtotta, aki mosolyogva elfogadta. A nő egy másik box elé lépett, ahol egy barna és fehér foltos, fakó sörényű ló volt - Ő szintén mén, egy pintó, Jack Sparrow-nak hívják, de legtöbbször csak Jack-nek becézzük.

Megköszöntük a dolgozónak, és kivezettük a lovakat az istállóból. Felkuncogtam.

-Mi az, Mandy? - Loki szórakozott mosollyal nézett rám.

-Herceg. Pont tökéletes neked. Nekem pedig Jack Sparrow...

-Ezt értenem kéne?

-Ó, tényleg. Egy filmből az egyik szereplő, A Karib tenger kalózaiból. Azt is meg kell majd néznünk egyszer! 

-Kicsit hosszú lett a megnézendő filmeink listája - horkantott fel, de a szája sarkában egy mosoly bújkált. - Na gyere, segítek felszállni...

-Nem, köszönöm. Meg tudom oldani egyedül is. Annyira azért nem vagyok pöttöm! - húztam ki magam.

-Még az a Peter is magasabb nálad.

-De ő... Nagy növésű, na. 

-Ha te mondod, rendben. Akkor nem segítek - lépett hátra feltett kezekkel, de az arcán egy félmosoly látszott.

-Köszönöm - bólintottam, majd végigsimítottam a lovam nyakán. Megragadtam a nyerget, és az egyik lábam a kengyelbe helyezve próbáltam felhúzni magam, de tényleg túl kicsi voltam, így visszaestem a földre. Még megpróbáltam párszor, majd kifújva a levegőt az immáron vigyorgó Loki felé néztem. - Na jó... Ha annyira akarsz, segíthetsz nekem. 

Erre mögém lépett, és megragadta a derekam.

-Megmondtam - suttogta még a fülembe, és utána segített felülni Jack hátára. Megforgattam a szemem. Ő elsőre felhúzta magát a saját hátasára, majd elégedett vigyorral nézett rám. 

-Jól van, na. Gyertek, hercegek - forgattam meg a szemem újra, majd elindítottam Jack-et a földúton.

Az ebéd kivételével - amit egy közeli étteremben ettünk - az egész napot ott töltöttük. A nap már lemenőben volt, amikor úgy döntöttünk, hogy megyünk még egy utolsó kört a telek körül. Mikor odaértünk a kis tó partjára, megállítottam Jack-et. 

-Mi az, Manda? - fordította meg Herceget Loki. 

-Nézd, milyen szép - szinte suttogtam. A naplemente piros, sárga, és rózsaszín keverékére festette az eget, ami gyönyörűen tükröződött a tó felszínén. Kiskutya szemekkel néztem Lokira - Megállhatunk? Csak egy kicsit.

-Persze - mosolygott rám. Leszállt Hercegről, és kikötötte az egyik kerítéshez, majd odalépett Jack elé, és a kezét nyújtotta nekem. Lesegített a ló hátáról, majd őt is kikötözte a sajátja mellé. Izgatottan megfogtam a kezét, és magam után kezdtem húzni, egészen a tó partján álló fűzfáig. Ott leültem, és a hátam a fa törzsének döntöttem, úgy néztem az elém táruló látványt. Loki is mellém telepedett, és átkarolta a vállam, mire közelebb húzódtam hozzá. 

-Annyira gyönyörű - sóhajtottam fel.

-Akárcsak te.

-Nyálas - nevettem fel fintorogva, de belül ragyogtam. Ő megragadta az állam, és lassan megcsókolt. Lágy, hosszú csók volt, és tele volt érzelemmel. Tele volt.. szeretettel.

-Bakker, annyira szeretlek - kuncogtam fel. Csak pár pillanattal később esett le, hogy mit mondtam, és nagy szemekkel Loki reakcióját figyeltem. 

-Tényleg?

-A... Azt hiszem. Bakker, nem csak azt hiszem, tudom - nevettem fel lesütve a szemem. Ő az államnál felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Én is szeretlek, hercegnőm - majd ezzel közelebb húzott, és újból megcsókolt. A szívem kihagyott egy ütemet, és eszméletlenül boldog voltam.

-Akkor már hivatalosan is megkérdezem... - vigyorgott rám. - Amanda Stark, leszel a párom?

-Nincs is, amit jobban szeretnék! - mosolyodtam el szélesen, de rögtön utána elkomolyodtam. -De akkor egy valamit meg kell ígérned nekem.

-Mi az?

-Nincs több hazugság - teljesen komolyan a szemébe néztem, mire ellágyult a tekintete, és egy apró csókot nyomott a számra, mielőtt válaszolt.

-Nincs több hazugság.

Vége

(2021. 3. 17.)