What If I Lie? (Loki ff Hun)

13. fejezet

Másnap későn keltem, és úgy ahogy voltam, kimentem a szobából. Utam rögtön a konyhába vezetett.
Nagy ásítások közepette meg is érkeztem. Ott volt Nat, Steve, Bucky, Thor és Tony. Szememmel rögtön Lokit kerestem.

-Nincs itt. - mosolygott rám Natasha mindent tudóan, mire halványan elpirultam.

-Én.. Én nem is... Áh, mindegy. - adtam fel. Addig úgyse tudok úgy gondolkodni amíg nem iszok legalább egy kávét. Nem értem hogy mindenki hogy tud ilyen fitt lenni már reggel.

-És hogy ment tegnap? - kérdezte Steve, miután leültem a reggelimmel.

-Öhm.. - itt Tonyékra néztem, mert hát szerintem a bátyám nem értékelné, ha meghallaná, hogy tegnap majdnem megcsókoltam az asgardit - Jól. Kibékültünk. - mondtam végül, de Nat felé egy "majd később elmondom" pillantást vetettem. Ő szerencsére megértette, és egy bólintással válaszolt.

-Na tessék! Mondtam én. - mondta boldogan Thor.

-És meddig is leszünk itt? - néztem Tonyra, terelve a témát.

-Hát még mindig nem jutottunk dűlőre ezzel a lakótárs-dologgal. És a kölyöknek is mondtam, hogy itt leszel, szóval minimum pár napig. Utána is nyugodtan maradhattok. - már senki se lepődött meg azon, hogy kölyöknek szólítja Petert. Engem mindig is megmosolyogtatott, ha hallottam.

-Ja igen, vele össze is futottunk idefelé. Elméletileg ma jön, nem? - kérdeztem, mire Tony csak bólintott. - És majd elmondhatnátok azt a dolgot, amit már mióta halogattok. - erre csak a szokásos reakciókat láttam - Na tessék! Már megint ez van. Mindig, amikor említem, elcsöndesedtek, vagy elnéztek. Miért? Azért ennyire nem lehet gáz.

-Mandy, annak is eljön majd az ideje... - kezdte a bátyám, de Bucky közbevágott.

-Nem. - szólalt fel, mire Tony szúrós szemekkel nézett rá - Teljesen jogosan vagy felháborodva. De nem szeretném, ha mástól hallanád. Azt hiszem ma elmondhatom. Csak össze kell szednem a gondolataimat.

-Rendben, de délután hallani szeretném! - mondtam, de rögtön utána el is mosolyodtam - Na, ne legyetek ennyire letörve! - ahogy kimondtam, Loki lépett be a helyiségbe. Szerencsére a midgardi öltözete volt rajta. Végigjáratta a szemét a szobán, majd megakadt a tekintete rajtam.

-Jó reggelt. - mondta, még mindig a szemembe nézve, egy félmosollyal.

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá félénken, ugyanis nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni a tegnapi után. De már nem tudtam megnézni az arckifejezését, ugyanis egy kezet éreztem a karomon, ami a szobám felé húzott.

-Bocsi, elrabolhatom Mandyt egy pillanatra? - kérdezte Nat, csak a semmibe, a választ meg se várva. Ahogy beértünk a szobámba, rögtön becsukta az ajtót, és csípőre tett kézzel állt meg előttem, mire én csak megszeppenten ültem le az ágyra. Nem értettem ezt a hirtelen kirohanást. - Szóval, ideje elmondanod, hogy mi történt tegnap. A vak is láthatta, hogy valami megváltozott köztetek. Esetleg részletesebben is elmesélhetnéd, hogy mi történt az alatt a "békülés" alatt. - kezdte a faggatást, mire sóhajtottam.

-Az történt, hogy.. igazából bocsánatot kértem, - itt Nat a ruhásszekrényben kezdett matatni, gondolom, hogy legyen valamit felvennem - és mondtam, hogy ne szégyellje, mert akik igazán szeretik, azokat nem érdekli, honnan jött, és hogy sose fogok félni tőle. Ő megköszönte és.. hát, talán volt egy pillanatunk, vagy nem tudom. De csak az arcára adtam egy... hát igen, egy csókot. - pirultam el, és félőn néztem Natre, aki ekkor már megfordult, és hitetlenül nézett rám. Így összefoglalva elég hülyének éreztem magam.