What If I Lie? (Loki ff Hun)

4. Fejezet

* Loki szemszöge *

Miután megvacsoráztunk (az asztalnál semmi különös nem történt, csupán udvariaskodás volt, habár Heimdall furán méregetett és mosolygott közben..), Amandával visszamentünk a szobánkba, alvás céljából, hiszen mindketten fáradtak voltunk ezután a hosszú nap után.

Mikor már készen voltunk a szokásos tevékenységekkel (fürdés ésatöbbi, persze külön-külön), - én egy hosszú pólóban, és egy alsóban, míg Amanda egy sima fehér hálóingben - álltunk egymás előtt.

Amanda a hálóing alját gyűrögette, húzogatta, és tekintetét a padlóra szegezte. Vörös haja ahelyett, hogy a vállára omlott volna, egy laza kontyba volt összekötve. Végigvezettem rajta a tekintetem. Kicsit rövid az a ruha. Kicsit.

-A-akkor én most.. - törte meg a csendet, majd az ágy felé mutatott és felnézett. Ajkai elnyíltak, mikor először rámnézett, mintha csodálkozna rajtam. Jó, mondjuk most lát először így, pizsamában. Csak azt nem tudom, hogy ennyire elborzadt, vagy tetszik neki? Ki tudja...

Válaszul csak bólintottam egyet. Elindult az ágy felé, felemelte a takarót a jobb szélén, majd bebújt alá. Én is ezt tettem, csak a bal oldalon.

* Reggel... *

Mikor felkeltem, valami fura dolgot észleltem a hajammal a jobb oldalán, de nem igazán foglalkoztam vele, csak ásítottam egyet, majd kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt

Amikor belenéztem a tükörbe, azt hittem, hogy csak azért látom úgy, mintha be lenne fonva az egyik tincsem (a jobb oldalon), mert még homályos volt a látásom a reggeli kómától, de miután megmostam az arcom hideg vízzel, rá kellett jönnöm, hogy valaki az éjszaka folyamán tényleg befonta az egyik tincsemet

-Amandaaaaa!! - kiáltottam ki a lánynak, mire csak egy nyöszörgést kaptam válaszul. Kirontottam a fürdőből, és megláttam a lányt, aki még az ágyban fetrengett, és a válláról le volt csúszva a hálóing egyik pántja - Mivel magyarázod ezt!? - kérdeztem az érintett tincsre mutatva, várva hogy felfogja amit mondok

-Mi? Mi bajod van vele? Nem tetszik? - kérdezte, majd szomorúan lebiggyesztette a száját, de egy kis idő múlva már hasát fogva röhögött, gondolom rajtam, az arckifejezésemen, és úgy az egész helyzeten

-Mi az hogy mi bajom van vele? Ez az én hajam, és te csak úgy - ráadásul sunyin az éjszaka folyamán - befonod? - kérdeztem hitetlenül. - Miért épp az enyémet? Ez inkább Thor stílusa...

-Igen, de Thornak valaki lenyírta a haját... Amúgy még mindig nem értem, hogy hogyan engedhette, hisz előtte se engedte... Na mindegy. Szóval nem kell így felkapni a vizet, nyugi. Már régen fontam be valakinek a haját.. Mármint az enyémet nem tudom normálisan, szóval.. - vonta meg a vállát hanyagul

-Jól van, mindegy. Most az egyszer megbocsájtok. De ne forduljon elő mégegyszer! - húztam össze a szemöldököm, mire felkuncogott

-Igenis! - mondta vigyorogva, majd suttogva hozzátette: - anya.. - gondolom nem akarta, hogy meghalljam, de akkor már késő volt

-Hogy mi? Anya? Ezt még megkeserülöd! - mondtam neki vigyorogva, majd közelíteni kezdtem felé

-Loki! Loki mit csinálsz? - kérdezte kétségbeesetten. Én nem foglalkoztam vele, csak odanyúltam a hasához és csikizni kezdtem. Erre ő nagy nevetésben tört ki, és csak szófoszlányokat tudott kinyögni - Lo-okii neheh csihináháld máháháár! - röhögött, de én még mindig nem hagytam abba. A karom kezdte csapkodni, de elég gyengén (gondolom a nevetéstől nem tud kifejteni akkora erőt). Ekkor lassan abbahagytam a szívatását, és elvettem a kezemet a hasától. Amikor felnézett, összehúzta a szemét és mérgesen meredt rám - Ezt majd még megkeserülöd! Kitalálok valamit és akkor fhuu... Amúgy csikis vagy? - kérdezte, mintha magához tért volna.

-Őszintén még soha senki se csikizett meg. Thorral gyerekkorunkban inkább fakardokkal párbajoztunk.. Tehát nem tudom. Még nem próbáltam - mondtam neki, mire meglepetten bámult rám

-Úgy érted, hogy még soha senki se.. Márminthogy.. De tényleg soha? - kérdezte, mire csak bólintottam - Hát akkor ideje kipróbálni, hisz úgyis meg akartam bosszulni.. - most ő vigyorgott

-Öhm nem hiszem, hogy szeretné... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Amanda a hasam felé nyújtotta kézfejét. Még időben felálltam és hátrálni kezdtem

-Na mi van, az istenség meg- futamodik? - lépett egyre közelebb a lány, és én is hátráltam volna, ha nem lett volna mögöttem az a fránya ajtó.

"Reggelii emberekk!"

Hallatszott Thor hangja. Mégis miért ő mondja ezt be? Na mindegy
Gyorsan lenyomtam a kilincset és kiléptem az ajtón.

-Öltözz át Amanda! - mondtam neki, és becsuktam magam után az ajtót, de utána rögtön rájöttem, hogy még én is pizsamában vagyok, ezért újra kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. Amanda csípőre tett kézzel állt, és megforgatta a szemét

-Már vártam, hogy mikor jössz rá. - mondta, majd belépett a  fürdőbe egy ruhával a kezében, és magára zárta az ajtót.

Most nem volt kedvem hagyományosan átöltözni, ezért csak csettintettem egyet, és máris rajtam volt a megszokott fekete-zöld színösszeállításom. Mivel Amanda 5 perc múlva se jött ki, így leültem az ágyra és néztem ki a fejemből

Nem tudom hány perc telt el, de ajtónyílást hallottam, ígyhát odakaptam a fejem. Az ajtóban Amanda állt, befont hajjal (gondolom ezért tartott sokáig), gyönyörű zöld asgardi ruhában, aminek az alja a térdéig ért, és a fölseje póló fazonú volt. Nem tudtam mit mondani, csak össze-vissza nyökögtem, próbáltam egy értelmes szót kinyögni, de nem sikerült. Amint a lány ezt észrevette, bátortalanul elmosolyodott, és a füle mögé tűrt egy rakoncátlan tincset.

-Akkor induljunk.. - suttogtam, majd elindultam az ajtó felé.

Mikor már a folyosón sétáltunk egymás mellett, Amanda hirtelen felkuncogott

-Na mi van, ennyire tetszik a hajad? - kérdezte a befont tincsemet megérintve. Teljesen megfeledkeztem róla! Hirtelen odakaptam, majd kibontottam a fonatot. A lány megint felkuncogott

-Haha, nagyon vicces. Most legalább hullámosabb lett, mint a többi. Köszönöm szépen! - fújtattam idegesen

-Ahww, az istenke érzékeny a hajára? De édes.. - mondta tettetett elérzékenyültséggel. Válaszra se méltattam, csak megforgattam a szemem.

Pár lépcsővel és folyosóval később együtt léptünk be a hangárba, ahol megpillantottuk az asztalt, ugyanúgy, mint tegnap este, csak reggelihez illő ételekkel megrakva. Már kevesebben voltak, mivel később jöttünk, de Thor rögtön észrevett minket.

-Öcsém, tudtommal minket arra neveltek, hogyha lehet, ne késsünk sehonnan, de te sose voltál az a szabálykövető típus, szóval elnézem neked. - kacsintott rám, ami úgy hatott, mintha csak pislogna, mivel az egyik szemét szemfedő takarta

-Mi az, hogy elnézed? Tudtommal bármikor lehet jönni reggelizni.. Mellesleg, én két szemmel jöttem, míg te csak eggyel. - húztam el a szám ironikusan, majd mintha mi sem történt volna, azt mondtam: - Jó étvágyat! - és leültem az asztalhoz

Evés közben Amandával beszélgettem, többnyire érdektelen dolgokról, de a szemem sarkából láttam, hogy Thor minket figyel összehúzott szemekkel. Vagyis inkább szemmel, merthogy csak egy volt neki.

Nap közben semmi érdekes nem történt. Sétálgattunk, beszélgettünk, és néha-néha Thorhoz is benéztünk, de volt amikor ő jött ki hozzánk 'kikapcsolódni', saját elmondása szerint (épp valami papír munkán dolgozott).