What If I Lie? (Loki ff Hun)

6. Fejezet

-Thor! Mégis mi a franc volt ez? Hol van Loki?? - kérdezgettem nem kicsit kiakadva az istent, de ő csak fancsali képpel nézett oda, ahol a kör-teleporter megjelent. Hirtelen felbukkant ott egy papír, amiért gyorsan le is hajoltam

-"Ugyanott, mint múltkor. Hozd a lányt is." - olvastam fel a szöveget, majd Thorra néztem - Mi? Ez meg mit jelent?

-Azt, - sóhajtott - hogy el kell mennünk a Bleecker Streetre. Van egy fószer, aki nem igazán bírja Lokit a Földön, és amikor legutóbb lejöttünk... Na mindegy. Az a lényeg, hogy el kell mennünk hozzá tisztázni a dolgokat. - mondta fáradtan, de én még mindig értetlenül néztem rá

-De... Hol is van most Loki pontosan? - szaladt fel a szemöldököm.

-Bármelyik univerzumban zuhanhat... Múltkor is zuhant - vonta meg a vállát az istenség.

-Na marha jó! - tártam szét a kezem, az ég felé nézve - Miért kell nekem mindezt?

Miután Thor elmondta a népének, hogy nekünk most akadt egy kis dolgunk, és hogy mindenki piknikezhet ésatöbbi, kicsatangoltunk az erdőből, és pont egy elhagyatott erdőszéli út buszmegállójánál lyukadtunk ki.

-Hú, de jó! Mindig is ki akartam próbálni a földi tömegközlekedést. Egyszer már utaztam metróval, de busszal még sosem! - mondta izgatottan Thor

-Hát sajnálom, de csalódni fogsz. Legalábbis én rühellem a buszozást, szóval... Majd meglátjuk. - nem akartam annyira lelombozni. Az a leírás milyen lett volna, hogy "egy retkes férőhely sincs, ha találsz is, biztos valami nyanya ül melléd, ja és büdös emberek vesznek körül kb úgy.. Mindenhol."?

Miután túléltük a buszt, és Thornak is elment a kedve a tömegközlekedéstől, a Bleecker Street 177 a zöld faajtója előtt álltunk, és én kopogásra nyújtottam a kezem, de Thor csak szimplán kinyitotta az ajtót. Hát ez hihetetlen!

-Most mi az? Miért nézel így? Úgy is tudja, hogy jövünk, minek kopognánk? - kérdezte, mintha ez tök természetes lenne. Pedig baromira nem az!

Megforgattam a szemem, majd beléptem az ajtón, de el is akadt a lélegzetem. Egy gyönyörű, félkörívesen kialakított hallban álltunk, ahonnan fel lehetett látni az eggyel följebb szintre, ahova egy nagy lépcső vitt fel. A falak mentén könyvespolcok sorakoztak, telis-tele könyvekkel. Olyan, mint egy könyvtár, de van valamilyen... Misztikus kisugárzása, mintha az emberiségnél is idősebb tárgyakat is tartanának itt...

Ekkor megjelent egy köpenyes alak a lépcső tetején. De nem stimmelt valami a lábával... Hiszen ő lebeg! A föld felett! Ezt meg hogy?...

-Csakhogy itt vannak - mély hangja betöltötte a hallt -, ideje volt. Elnézést, a hölgynek be se mutatkoztam! - ekkor egy lökést éreztem magam mellől, és amikor odanéztem, ő már ott volt. Ja, hogy ő is teleportál! A hirtelen történéstől hátrahőköltem, amikor megbotlottam, és hátrazuhantam. Már behunytam a szemem, és készültem az esésre, amikor a csapódás elmaradt, és két erős kar tartott, hogy állni tudjak. - Doctor Stephen Strange vagyok! - mutatkozott be, elnézően mosolygott rám szakálla mögül, és a kezét nyújtotta

-Öö igen. Én Amanda Stark. - fogtam vele kezet kicsit kábán. Mikor elengedtem a kezét, már ki is törtek belőlem a kérdések - És maga mit is csinál itt? Mármint, ez a hely biztos nem lehet az otthona, és a munkahelye sem, szóval... És amúgy mi a foglalkozása? Maga valami mágus? És hova vitte Lokit?

-Igen, mágus vagyok, de jobban szeretem a titkos tanok mestere megnevezést. Ez a hely  a new yorki szentély, és én vagyok az őrzője. Ez úgymond a munkahelyem és az otthonom is. Lokival mindjárt találozhatnak is, csak előtte még meg kell tárgyalnunk egy pár dolgot  - tájékoztatott mosolyogva, és égkék szemeit az enyémekbe fúrta, mintha elkalandozott volna. De ez csak egy pillanatig tartott, mert utána visszazökkent a valóságba, és Thorra nézett. - Gondolom tudja, hogy miért vannak itt. - ő erre csak bólintott - Akkor kezdjünk is bele! - mondta Strange mosolyogva, majd összeütötte a tenyerét. Ekkor hirtelen lökést éreztem, megtántorodtam, és ferfordult a gyomrom. Ahogy kinyitottam a szemem, majd pislogtam párat, körülnéztem, és észrevettem, hogy már rég nem ott vagyunk, ahol egy pillanattal ezelőtt. Vitrinek tömkelege helyezkedett el az egész emeleten, a falak mentén könyvespolcok sorakoztak, csakúgy mint lent. Thorra néztem és észrevettem rajta, hogy ő egy kicsit sincs meglepve, sőt, inkább mérgesen néz a mágusra.Én viszont nagyon is meg voltam szeppenve. Legutóbb Lokival teleportáltam, de akkor át kellett ölelnünk egymást. Csak most ébredtem rá, hogy Strangenek nagyobb a varázsereje, mint Lokinak. Sokkal.

-Amanda most rókázni fog? - kérdezte Thor Stranget, rám mutatva. Ezek szerint úgy nézek ki, mint aki mindjárt rókázik. Király! - De már teleportált Lokival - Loki említésére Stephen furcsa fejet vágott -, tehát nem új neki a cucc... Vagy ez más?

-Ezt tőle kell megkérdezned. Nem tudom hogy a testvéred kitől tanult, és milyen féle varázslatot használt akkor. - felelte erre, még mindig engem nézve, mire én túlléptem a sokkon, és megszólaltam

-Öö.. Fogalmam sincs, hogy milyen varázsigét használt, hogy teleportáljunk, de biztos nem volt ennyire erős, mivel - itt egy árnylattal vörösebb lett a fejem - át kellett ölelnünk egymást, hogy mindketten el tudjunk teleportálni. - itt a mágus még furább fejjel nézett. Ilyenkor vajon mi járhat a fejében?

-Mindegy is - törte meg a csöndet az istenség - Miről is akart velünk beszélni?

-Ó igen, arról, amiről a múltkor is. - mondta Strange mosolyogva, de akkor közbevágtam

-Mi történt múltkor? Miről volt szó? - kérdezgettem, a szemeim kettőjük között kapkodva

-Mindig ennyi kérdése van? - forgatta meg a szemét Stephen, Thorra nézve

-A legtöbbször. - felelte az

-Hahó! Én is itt vagyok. - néztem rájuk hitetlenül. Komolyan, az orrom előtt? Nem hiszem el! És akkor megint teleportáltunk. Mostmár egy kényelmes bőrfotelben ültem, mellettem Thor, előttem pedig Strange ült.

-Teát? - kérdezte tőlem a mágus, mire bólintottam, és máris a kezemben tartottam egy bögre zöld teát. Inkább meg se lepődök ezen...

-Thortól miért nem...- néztem volna az említettre, de már a sörét kortyolgatta. Értetenül néztem rá, majd a varázslóra - Ezt meg honnan...? Áh, tudjátok mit? Inkább nem is kérdezem meg.

-Tehát, térjünk a tárgyra. Maga biztos tudja, hogy miről is van szó - nézett a mellettem sört kortyolgató istenségre - maga pedig nem. - erre bólintottam, és megkóstoltam a teát. Még a teának is furcsa íze volt, bakker! - Akkor elmagyarázom. Számon tartom azokat a személyeket, akik veszélyt jelenthetnek a bolygónkra, és Loki ezek az emberek közé tartozik. Nem kockáztathatunk, így hát el kell hagynia a Földet. - fejezte be a monológját, majd ránk nézett, válaszra várva. Úgy döntöttem, kézbe veszem az ügyet, mert nagyon úgy tűnt, hogy Thort eléggé lefoglalja a korsó.

-Loki megváltozott. Biztosíthatom, hogy semmilyen veszélyt sem jelent semmire és senkire nézve. - néztem határozottan a mágus szemébe.

-És ezt miért is kéne elhinnem magának? - vonta fel a szemöldökét Strange

-Mert... - kezdtem volna, de Thor közbevágott

-Ezt én is tanúsíthatom. Az öcsém sok mindent elkövetett, de legbelül jó ember. És segített legyőzni Helát, a nővéremet, aki el akarta foglalni Asgardot. Persze végül a királyság bánta, mivelhogy Asgard felrobbant...

-Hogy mi? Ez új. Akkor ez esetben nincs is hova menniük. - ez a Strange egy lángész, komolyan

-Én arra gondoltam, hogy a népet elviszem Norvégiába. Ott van egy kis falu, ami lakatlan, azt fel tudnánk újítani. Az lenne Új-Asgard. - mondta Thor, mire ránéztem,  és kitörtem

-És ezt nekem mikor akartad elmondani? Hm? És Lokit is elviszitek? És mi lesz Bruce-szal? És velem? - nagyon mérges voltam, úgy éreztem elárultak. Igazából nem is tudom, hogy miért akadtam ki annyira, hiszen New Yorkba nem tudna beköltözni az egész nép... Talán Loki miatt voltam ilyen zaklatott? Nem, nem, nem. Ez nem lehet. Biztos csak azért, mert Thor nem mondta, hogy mit tervez. Közben a teámat letettem az asztalra, hogy rám ne ömöljön.

-Hé, Amanda nyugi! Én el akartam mondani hidd el, csak aztán ez a mágus megint idehívatott, és ezt vele is meg kell beszélnem, mert úgysem fog majd békénhagyni, szóval... - próbált magyarázkodni Thor, de én összefontam a kezeim a mellkasom előtt, és tekintetemmel csak Strange-et figyeltem

-Tehát akkor mi lesz Lokival? - kérdeztem a mágust, akit valószínűleg szórakoztatott a gyerekes viselkedésem, ugyanis egy mosolyt láttam a szája sarkában.

-Egy feltétellel maradhat. 

-Mégpedig? - kérdeztem még mindig Stephent vizslatva

-Ha maga figyel rá. - nézett a szemembe. Oké, ez nem olyan nagy cucc. Csak szemmel kell tartanom - És ez persze azzal jár, hogy Loki magához költözik. 

-HOGY MI??