What If I Lie? (Loki ff Hun)

7. fejezet

-És ezt nekem miért is kéne tűrnöm? Egy fickó, aki mindenhova tőrrel járkál, gyilkol, varázsol, teleportál, ráadásul egy konkrét isten is, miért lakna az én házamban?? - kérdeztem gyorsan, hogy ne legyek fura hogy nem is ellenkezek. Igazából belül egy részem nagyon is örült annak, hogy együtt élhetek Lokival, ugyanis kíváncsi voltam, hogy ez mivel jár, de egy másik részem talán egy kicsit félt is. Nem teljesen Lokitól (na jó, a személyisége is közbejátszott egy kicsit), hanem attól, hogy - mostmár ideje kimondanom, nem tagadhatom örökké - esetleg meg is tetszhet nekem. És ha esetleg ez megtörténne, és nem viszonozná, akkor valószínűleg összetörnék. Ha elmondanám neki, márpedig alapból arra se lenne bátorságom.

-Mert csak így maradhat a Földön. Vagy Thorral és a néppel is elköltözhet Norvégiába... - mondta Strange, de közbevágtam

-Nem! - ekkor mindkét férfi kérdőn, összehúzott szemöldökkel nézett rám. Én erre persze elvörösödve motyogtam tovább - Mármint... izé... jó lesz ha nálam lakik... hiszen nem tudhatjuk hogy a nép hogyan áll hozzá.. vagy valami.. én majd figyelek rá.- Jézusom, ez de gáz! Thor csak mosolyogva nézte ahogy magyarázkodom, Strange pedig még mindig értetlen tekintettel méregetett.

-Oké... Azt hiszem ideje visszahozni Lokit. - szólalt meg végül Stephen, majd csettintett egyet. Abban a pillanatban megjelent az a sárga teleporter, ami nemrég elragadta Lokit, csak most másfél méterrel a föld felett lebegett. Egyszer csak tompított ordítást hallottam, ami egyre hangosabb lett, majd végül meg is láttam a forrását, ugyanis Loki egy tompa puffanással a földre zuhant, a teleporter meg eltűnt.

-Ezt. Nem. Hiszem. El. MEGINT zuhantam, most több, mint 30 percen át! Ez egyre rosszabb! - mondta haragosan majd  fölkelt, és úgy dühöngött tovább. Nem, egy kicsit sem volt vicces látvány... Persze nem bírtam, és felkuncogtam. Akkor hirtelen felém kapta a fejét, mintha csak most vett volna észre, és megállt egy pillanatra. Az arcáról semmit se tudtam leolvasni.  - Ő mióta van itt? - kérdezte Stephent, rám mutatva

-Egy ideje. - felelte egy félmosollyal 

-És mostanában sokat is fogod látni. - mondta Thor, mit sem törődve azzal, hogy ott állok mellette

-Ne, Thor, ezt ne! - kérleltem, de Loki már meghallotta és kíváncsi is volt.

-Mi? Miért? Miről beszéltek? 

-Én majd elmondom neki - mondta a mágus ránk pillantva, majd Lokihoz fordult. - Tudod, csak úgy maradhatsz ezen a bolygón, ha beköltözöl Amandához. 

Loki szemszöge

Lefagytam.
Amanda lakása. Ez... nem is tudom hogy hogy fogamazzak... 
Legalábbis az már világos volt számomra, hogy nem érzek közömbösen a lány iránt, de beköltözni hozzá? Ezzel mindent elronthatok. Egy rossz, félresikerült tett, és máris ki fog zárni, lehet hogy szó szerint is. Még sose találkoztam egy személlyel se, aki olyan lenne, mint ő. Ő kedves, vicces, és gyönyörű... 
Na tessék, már nyáladzok is. De ezeket a szemébe persze nem tudnám mondani.
A hajón próbáltam megnyílni neki, amit oly régóta senkinek se tettem. És szerintem közelebb is kerültünk egymáshoz. De ha hozzáköltözök... Nem. Ezt nem szabad elrontanom.

-Loki? Testvér, jól vagy? - kezdte el a kezét szemem előtt lengetni Thor

-Persze persze. - löktem félre a végtagot. - És ez... állandó lesz? Mármint ez így fog maradni? - nagy erőfeszítésembe telt, hogy kifejezéstelen maradjon az arcom.

-Úgy tervezzük, igen. - felelte a mágus, mire csak bólintani tudtam.

-Akkor azt hiszem ideje lenne indulni. - szólalt meg Amanda, de amikor ránéztem, kicsit mintha elpirult vona. Erre csak egy félmosollyal válaszoltam. Nagyon aranyos volt, nem tudtam megállni... Mi? Már itt tartok? Nem, ez szánalmas! 

-Várjatok! Elrabolhatom az öcsémet egy pilanatra? - kérdezte Thor mire a többiek csak bólintottak. Thor megragadta a karom, és hallótávolságon kívül húzott engem.Nem akartam ott hagyni Mandát azzal az alakkal... Hiszen engem is simán elterepoltárt a semmibe... Leráztam magamról a bátyám karját, és megkérdeztem

-Na most mi történt? - forgattam a szemem

-Figyelj... tudod, mondtam, hogy a népet Norvégiába viszem, és mint hallhattad, te itt maradsz Amandával New Yorkban...

-Igen?

-Tudom, hogy ez neked nehéz lehet... 

-Mi? Ugye most nem valami bátorító tesós duma jön? - néztem rá. Ő is tudja, hogy mi ezt nem igazán csináljuk.

-Nem... Csak tudom, hogy mi van a lánnyal.

-Mi? Kivel? Amandával? Mi lenne vele? 

-Ne játszd itt a hülyét. Nagyon is jól tudod hogy mi van vele. - nézett mélyen a szemembe, és összeráncolta a szemöldökét

-Ennyire nyilvánvaló? - adtam fel a hajamba túrva

-Neki pont nem. Csak ne cseszd el. Régóta ismerem, jó barátom.

-Hidd el, én is ezt mondogatom magamnak. - mondtam magam elé meredve, majd feleszméltem - Na, vége a csapatépítésnek. Menjünk, nem bírom a helyet.