What If I Lie? (Loki ff Hun)

10. fejezet

Lihegve ültem fel az ágyamban, és az volt az első dolgom, hogy körülnézzek. Minden a helyén volt, a szobámban keltem, ott volt az íróasztal, a kép, a szekrény, minden. Próbáltam lenyugodni, lassítani a légzésemet. Oké, semmi pánik. Mostmár itthon vagyok, nem valami norvég partszakaszon egy halott isten társaságában. A nappaliban ott alszik Loki, a csínytevés istene, akinek több ember vére tapad a kezéhez, mint ami az utcámban lakik, de nekem akkor is neki kellett megtetszenie... Huh. Jellemző. Ha beparázok akkor minden ami kifogásolható vagy veszélyes megfordul a fejemben... Nem, nem gondolok ilyenekre. Mély levegőt vettem és ránéztem a faliórára. 9:27. Lassan kikászálódtam és úgy ahogy voltam kisétáltam a szobámból a nappaliba. 

Ahogy odaértem, Lokit alva találtam. Furcsállottam is, mivel hamarabb szokott felkelni mint én - én az a későn kelő típus vagyok. 
Így viszont alaposabban meg tudtam nézni az arcát alvás közben. Nagyon cuki volt így, lehunyt pillákkal, nyugodt arckifejezéssel. Lehet kicsit tovább is merengtem, mint kellett volna...

Hirtelen kipattant a szeme, zöldes íriszeit rám szegezte és elmosolyodott - Na mi az Manda?Tetszik ahogy alszom? - kérdezte pimaszul, mire rögtön elvörösödtem és elkaptam a fejem. Nem realizáltam hogy ébren lenne, de nyilván érezte a jelenlétemet, és kivárta a megfelelő pillanatot. 

-M-mi? - dadogtam. Gyerünk Amanda szedd össze magad! Ne dadogj, nem kell hogy ennyire zavarba hozzon akár csak egy mondatával vagy nézésével! - Én nem... Nem tudom miről beszélsz. 

-Aha, persze persze. Mint ahogy a sisakkal se tetszettem, mi? - folytatta szivatásomat még mindig mosolyogva, lassan felülve.

-Neem, az teljesen más v... - álltam meg az arckifejezését látva. Az a tipikus "ezt most nem gondolod hogy be is veszem" ült ki az arcára - Áhh, miért is próbálkozom... - legyintettem megadóan majd a hűtő felé fordultam - Na jöhet a reggel fénypontja! - vigyorogtam magam elé

-Azt hittem az az volt mikor megláttál - hallottam Loki szinte suttogó hangját közvetlenül a hátam mögül, mire összerezzentem. Nem hallottam, hogy kikelt volna az ágyból, vagy hogy mögém lépdelt volna. Nagyon nagy önuralom kellett hozzá hogy ne vörösedjek el megint

-Tudod, herceg - nyomtam meg a szót gúnyosan egy szemforgatás kíséretében -, túl sokat képzelsz magadról. A kaja az első. - a végszóra ünnepélyesen kinyitottam a hűtőajtót, de rögtön le is lombozódtam. Az a kevés étel ami volt benne is megromlott. 

-Itt midgardon ilyen egy normális hűtőszekrény? - kérdezte Loki, és egy csepp kárörömöt véltem fölfedezni a hangjában

-Hát úgy látszik ma nem itthon reggelizünk... - mondtam, és fintorogva bedobtam a hűtő tartalmát a szemétbe. Milyen kár értük... 

Fél óra eseménytelen tömegközlekedés után - nem mertem megkérni Tonyt, hogy küldjön értünk egy fuvart - úton a bázis felé megálltunk az egyik kedvenc kávézóm előtt.
Zöld logója virított a nyár reggeli napsütésben, a kirakatban az italok fantázianevei díszelegtek. Kint az utcán nagy volt a tolongás, de bent csak egy pár ember ült. Ezért is szeretem a helyet. Igaz, forgalmas környéken van, de ha bemész megcsap egy kellemes érzés, elszigetelve a kinti zajoktól, halk zenével. Bár ez legtöbbeknél karácsony idején aktuális, én bármikor képes vagyok ünnepi hangulatba jönni, és akár a nyár közepén is elkezdek énekelni egy karácsonyi dalt. Egy ünnepi dal, egy forrócsoki a kandalló mellett, kötött pulcsiban, a szeretteiddel körülvéve. Mindig a bázison töltött karácsonyokra gondolok, ahol ott voltak a barátaim, akik már szinte a családom - vagyis van azért egy rokoni kapcsolatom is. 

Ezeken a dolgokon gondolkodva léptem be a nyári hőségből a légkondicionált helységbe, oldalamon Lokival. Persze az időzítésem pont jó volt, mint mindig, és pont akkor jött egy vendég, kezében egy jegeskávéval. Nem nehéz kitalálni, mi történt. Egymásnak mentünk, és a pohara egész tartalma a pólómon landolt.