What If I Lie? (Loki ff Hun)

11. fejezet

-Ennyi erőfeszítés csak azért hogy láthassuk a Bosszúállókat - mormogta Loki az orra alatt, mikor már 20 perce gyalogoltunk, most éppen egy kevésbé forgalmas mellékutcán - Tudod, akár a telek mellé is teleportálhattam volna magunkat. - mondta tudálékosan, mire megtorpantam
- Csak azt ne mond hogy ez eddig nem jutott eszedbe!

-Deee, eszembe jutott. Nem arról van szó - tagadtam le kapásból, és egy ellenérvet próbáltam találni - Csak nem tudhatjuk hogy Tony milyen fegyvereket épített, hogy megvédje az épületet. - erre Loki felhorkantott.

-Aha, persze - hagyta rám szemforgatva, láthatólag kedvetlenül a gyaloglástól.

-Na jó, talán egy biztonságos távolságra a bázistól elteleportálhatunk... - adtam be a derekam, mire Loki elmosolyodott.

-Na ugye - mondta - szerintem kicsit túl elégedetten önmagával -, majd hirtelen magához rántott. Megszólalni se volt időm, már beszippantott minket a tér, és egyszer csak a bázis bejárati ajtaja előtt találtam magunkat.

-Ez mikor biztonságos távolság? - kérdeztem felháborodottan.

-Miért, a bázisnál vagyunk, nem? - kérdezett vissza félmosollyal, mire én csak megforgattam a szemem és vártam, hogy valaki észrevegye a jöttünket. Péntek már biztos észlelt minket és jelzett Tonynak.
Mintha csak meghalották volna a gondolataimat, hirtelen kinyílt az ajtó és megpillantottam Rhodey-t.

-Szia! - köszöntöttem boldogan. Ő erre ölelésre nyitotta a karját, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam és megöleltem. Nem is tudhatja mennyire örülök hogy nem Tony nyitott ajtót. Nem akartam Loki előtt kapni a fejmosást. - Hogy van a lábad? - kérdeztem miután szétváltunk.

-Egész jól, bár még szoknom kell. - mosolyodott el - Te viszont nagy slamasztikában vagy a kis nyomorék miatt - összeszűkült szemmel nézett maga elé, mintha csak az istenséget látná az arca előtt. Végszóra Loki ki is lépett a fal takarásából, és így már Rhodey-nak is láthatóan állva támasztotta az oszlopot.

-Üdv! - mosolygott rá mintha mi sem történt volna - Azt hiszem mi még személyesen nem találkoztunk. Loki vagyok Asgardból. - erre Rhodey csak kínosan megvakarta a tarkóját.

-Ó, hogy te itt vagy?... Én.. Én James Rhodes ezredes vagyok. - felelte feszengve, ami láthatóan szórakoztatta Lokit - Akkor mehetünk is. Tony már biztosan vár... - slisszolt be az ajtón. Én csak vállvonogatva követtem, nyomomban Lokival. Áthaladtunk az előszoba utáni folyosón, valamint a konyhán, mígvégül egy tágas szobába értünk. Nagy ablakain kilátás nyílt a kertre, és egy üvegajtón a teraszra is ki lehetett menni. Középen egy hosszú asztal volt székekkel körülvéve. Kanapék, és itt-ott valamilyen elektronikus műszerek is tarkították a szobát.
Vízió az asztalnál ült, maga elé meredve, csak akkor emelte fel a fejét amikor beléptünk. Üdvözlésképpen rámmosolygott, amit viszonoztam is. Azért ha már egy szuperintelligens félig robot lény se akar még annyira se megszólalni, hogy köszönjön, nehogy a bátyám idegességében lenyisszantsa a fejét, akkor baromi nagy bajban vagyok.
És ott volt Tony. Tekintetemmel Peppert kerestem, de sehol sem találtam. Biztos a nappaliban van. Az egyikben. Csak ő tudná valamelyest lenyugtatni a kedélyeket.
A bátyám ide-oda járkált, ahogy azt akkor szokta amikor ideges, és csak akkor kapta fel a tekintetét amikor bejöttünk. Az első dolga volt egy szúrós pillantást vetni Lokira. Már nyitotta volna a száját, hogy megszólaljon, amikor a hátam mögül zajt hallottam. Lábak dobogása. Reflexből megfordultam, hogyha kell, ne háttal fogadjam a veszélyt. Egyre közelebb értek. A pulzusom egyre feljebb kúszott, a szívem a torkomban dobogott. Láttam, ahogy lassan lenyomódik a kilincs. Már vártam, mikor hangzik el egy lövés, vagy egy kardsuhogás, de ehelyett csak egy ismerős szőkésbarna fej mosolygott rám az ajtó mögül.