What If I Lie? (Loki ff Hun)

8. fejezet

Amanda szemszöge

Ott álltam a lakásom ajtaja előtt, mellettem Lokival, de nem mertem benyitni. Nem tudom miért, de nem akartam elfordítani a kulcsot, lenyomni a kilincset, és átlépni a küszöböt. Pedig imádom ezt a lakást! De valamiért Lokit nem akartam beengedni. Olyan ez, mintha az egész életedbe engednéd be. Na jó, nem értem magamat, de amióta végeztem az egyetemen (ó, igen, állatorvos lettem! Még nem is írtam le?), és megvettem ezt a lakást, azóta meggondolom, hogy ki lép át azon az ajtón, mert amikor én beköltöztem, akkor nekem ez egy nagy lépés volt. Lehet hogy érzelmileg labilis vagyok? Áh, inkább hagyjuk is.

-Öö, Manda... A lakásod nem az ajtó másik oldalán van? - kérdezte a férfi rámnézve. 

-Mi? Ó, igen. Pillanat. - eszméltem fel, majd egy sóhaj után kinyitottam az ajtót, és beléptem. - Üdv az otthonomban. Vagy az otthonunkban. Nem tudom. - mondtam viszonylag vidáman, de halványan azért elpirultam. Most jött csak úgy igazán le, hogy ez mostmár a mi  otthonunk, nem csak az én otthonom. Ez fura lesz. - Akkor azt hiszem most körbevezetlek. - mondtam bizonytalanul, majd elkezdtem mutogatni hogy mi hol van. - Jézusom! 

-Mi az? Mi történt? - kérdezte bizonytalanul Loki, a fejét kapkodva

-Nincsen vendégszobám. Csak az én ágyam van, és a kanapé. - mondtam, majd félve fordultam felé, a reakcióját figyelve

-Hát, akkor úgy látszik az már nem csak a te ágyad lesz. - húzta perverz mosolyra a száját. Mikor ráeszméltem, hogy mire céloz, a szemeim kitágultak, és kissé indulatosan fordítottam felé a fejem

-Ó, nem! Nem, nem, nem, és nem! Abból nem eszel! Elég volt nekem az az idő amit a hajón kellett töltenem veled egy ágyban! - igazából nem elleneztem volna annyira a dolgot, de nem akartam, hogy megtudja, hogy érzek

-Jól van na, nyugi. Csak egy.. egy kósza ötlet volt, ennyi az egész. - mosolyodott el, mintha teljesen ártatlan lenne. Ezt meg hogy csinálja? Ha belenézek a néhol kéken, néhol zölden csillogó szempárba, el is felejtem, ami előbb történt. Bármit elhittem volna neki. Ezt az érzést nem lehet leírni. Azt akartam, hogy csak mi legyünk, és senki más. Mert vele biztonságban éreztem magam. 
Az ábrándozásomból a telefonom csengőhangja zökkentett ki. Vajon meddig bámultam a szemébe? 
Előkaptam a zsebemből a készüléket, aminek a képernyőjén Tony neve díszelgett. Jaj ne! Van egy olyan sejtésem hogy nem csak szimplán csevegni akar...

-Halló? - vettem föl a telefont

-Amanda Stark! - ajjaj, teljes név. Nekem ez olyan mintha az egyik szülőm szólna. - Csak azon gondolkodtam, hogy mikor akartál szólni arról, hogy elmentél francos Asgardba, mert Thor egyszer csak úgy gondolta hogy: "Hé, bajban vagyok. Felhívom Amandát, ahelyett, hogy a Bosszúállókat hívom, akik fel vannak szerelkezve mindenféle baró fegyverrel - amiket mellesleg szerény személyem készített - ennél a megjegyzésnél elmosolyodtam - hogy segítsenek. Ugye, milyen nagy ász vagyok?" - fújta ki a levegőt a hosszú monológja után a bátyám. 

- Figyelj, lehet, hogy ő is tudta, hogy mi történt Steve-vel... 

-Ne! Nehogy őt hozd fel kifogásként! És amúgy is, honnan tudta volna? Az az ember konkrétan az űrben él! És a testvére? Csak azt ne mond hogy Loki is él, és találkoztál is vele! - mondta csüggedten, mire felsóhajtottam. Na erre nem készültem fel. Ha Tony megtudja, hogy megismertem, velem él, sőt még kedvelem is... Előre kiáshatom a síromat

-Hát öö... De te honnan is tudsz az egészről? Thor nem hívhatott fel, neki nincs mobilja. - tereltem a témát

- Egy fazon küldött valami levelet. Bár nem igazán postán, csakúgy.. megjelent Pepper előtt. Ő meg majdnem szívrohamot kapott. De ez mellékes. Valami doktor figura. - tudhattam volna. 

- Így már értem. De mindegy. Csak ezért hívtál?

-Csak ezért? - ajjaj, ezt kár volt - Csak ezért?? Miért, hova sietsz, kisasszony? - na, már tök olyan, mintha a szülőm lenne - Netán valami dolgod van? - akadt ki teljesen

-Öö... Semmi különös, csak tudod.. Az a helyzet hogy vendégem van. - oké Amanda. Menni fog ez. Nem titkolhatod örökké, hogy Lokival élsz!  

-Ó, és szabad megtudnom hogy ki az? 

- De nem fogsz neki örülni.

-Tudnom kell. - mondta határozottan

-Oké.. Hát tudod, az a doktor, aki a levelet küldte neked, behívott engem és Thort a.. mondjuk úgy, hogy munkahelyére, és ott elmondta, hogy Loki milyen feltétellel maradhat a Földön...

-Tudtam hogy él! De várj... Ez nem hangzik túl jól. Ugye nem? Kérlek, csak azt ne mond hogy ő az a bizonyos vendéged.. - erre nem tudtam válaszolni. Persze a hallgatásomból rögtön ki is találta, hogy mi a helyzet. - Meddig?

-Hát azt még nem tudjuk pontosan... Na jó, viszonylag sokáig. - sóhajtottam, és már vártam, hogy kifakadjon

-Nem, nem, NEM! Nem fog ott lakni! Amanda, tudod te hogy hány ember haláláért felelős? És hogy mit művelt New Yorkkal? Azt akarod mondani, hogy ő lesz a konkrét lakótársad? Na jó, ebből elég! Holnap itt lesztek a bázisnál. Értve vagyok? És Thornak is szólok! Ő se ússza meg! 

- Rendben. - mentem bele, de addigra már kinyomta. Lassan leengedtem a telefont, majd a tenyerembe temettem az arcom. Loki mellém állt, és megérintette a vállamat.

-Hé, mi történt? - kérdezte gyengéden. Jól esett most hallani a hangját. 

- Holnap megyünk a Bosszúállók bázisára. Tony.. Tony nem igazán örül annak, hogy nálam fogsz lakni. - nyögtem ki nehezen

-És? Neki mi köze van ehhez? - ó, ha elmondhatnám...

Loki szemszöge

Én tényleg nem akartam belenézni Amanda emlékeibe. Viszont ahogy megérintettem a vállát, az emlékeinek kis részletei felvillantak a szemem előtt.

Diplomaosztó. Végre állatorvos lett. Kiskorában imádta az állatokat, de nekik sose lehetett.
A bosszúállók bázisában van. A televízión most adják, hogy valami James Buchanan Barnes felrobbantott egy épületet. Tony ideges. Natasha is abban az épületben van! Mi van ha valami baja esett? És Bucky... Ő nem tenne ilyet, hacsak a Hidra nem kényszerítené. Steve kiviharzik a szobából.
Követte Tonyt egy havas területre, ahol egy bunker állt, aminek már nyitva volt az ajtaja. 
Steve és Tony majdnem megölik egymást, Bucky a földön fekszik. Nem mer közbeavatkozni, nincs nála a tőre. Nem tudja, hogy miért történik mindez, hiszen nem hallotta sem látta, hogy Zémó mit mutatott a bátyjának. Csak annyit sejtett, hogy Bucky valamit csinálhatott a múltban, amivel magára haragította Tonyt, és Steve meg csak Buckyt védte Tony haragjától.

Tony veszít, de elkéri Stevetől a pajzsát. Azt állítja hogy nem érdemli meg, mert Apa csinálta, és őt illeti. Ekkor rohan oda hozzá, és felsegíti. Tony mérges lesz, mert nem szabadna itt lennie. Azt mondja, hogy meg is sérülhetett volna, de ő tudja, hogy se Steve se Bucky nem bántaná. Tonyt se, ők csak védekeztek. Faggatta, hogy miért támadt rájuk, de a bátyja nem akart elmondani semmit.

Megint a bázis. Tony kap egy levelet, benne egy ősrégi telefonnal. Nem nehéz kitalálni hogy ki küldte. Miután elolvasta felsóhajt, és a zsebébe rejti a készüléket.

Hát persze! Tony Stark a bátyja! Ezért foglalkozik ezzel az üggyel, és ezért akarja hogy holap odamenjünk. De akkor valószínűleg ellenezni fogja hogy Amandánál lakjak.
Ja és mellesleg azt se tudom, hogy ki az a bizonyos "Bucky", de Amanda szerint sose bántaná, szóval nem is érdekel különösebben. Ha nem jelent veszélyt rá, akkor mindegy hogy ki ő.
Ez komoly?! Már átmentem védelmezőbe is? Ennyire szánalmas lennék?

Hirtelen feleszméltem, és Manda felé néztem. Még ugyanúgy állt, mint amikor legutoljára ránéztem, szóval nem telhetett el olyan sok idő.

-Mindegy, ha nem akarod elmondani, nem kell. - vontam meg a vállam nemtörődömséget tettetve. Inkább nem szólok neki, hogy megtudtam. Már az is fura hogy nem érzékelte hogy megnéztem az emlékeit. Általában látják ők is, amit én, de ez más volt. Az ő szemével láttam a dolgokat, pedig kívülről szoktam. Különös...