Zöld íriszeim a tükörképem és a felettem elhelyezett digitális óra között cikáztak miközben szőkésbarna göndör hajamat próbáltam egy viszonylag emberi kontyba összefogni a nyakam alján. Kevés sikerrel és többszöri nekifutással most sem sikerült, így hajamat kiengedve és hagyva, hogy vállamra omoljon, majd úgy borzoltam meg egy kicsit.
-Tess, gyere most már.-nyitott be Belinda, aki természetesen kifogástalan külsővel és tökéletesen belőtt hajjal rendelkezett. Ő volt az én tökéletes ellentétem. Míg én maga voltam a megtestesült kaotikus ciklon, addig ő volt maga a tökéletesség, akin mindenkinek a szeme megakadt.
Végül egy utolsó utáni esélyt adva magamnak néztem szembe elszántan tükörképemmel, majd hullámos fürtjeim közé vezetve ujjaimat felkontyoltam a hajam.
-Tess Clarck.-tört be ismét Belinda.
-Jövök már.-jelentettem ki behúzott nyakkal miközben a piros fejvédőt a fejemre tettem és vállamra igazítottam a fehér sálat.
Amíg Belinda elmondta a hangosban a kötelezőket én a fülkék között sétáltam végig és néztem meg, hogy mindenki rendben van-e, ugyanis az első osztályon is akadhatnak olykor problémák.
Egy éve végeztem a Sorbonne egyetemen, mint újságíró. Diplomával a kezemben jöttem rá, hogy nekem nem fog menni az, hogy másokról valótlant állítsak, a divatról, mint olyanról pedig sajnos nem tudok oldalakon keresztül írni, mert a divat úgy gondolom egy életérzés, amit nem tudsz sorokkal átadni, ezt mindenkinek éreznie kell, pont úgy, mint Grace Kelly monacói hercegnőnek, mint amikor belépett a Gucci üzletébe Rómába.
Így hát apa úgy érezte huszonkettedik életévem betöltésének hajnalán repülőre szállva megmutatja az örökségem, a jövőm, amiben én is látom magam és ami egy nap tárt karokkal fog fogadni majd.
A Fly Emirates, mint olyan a világ minden táján ismert. Nem csak a kényelem miatt amit nyújt, hanem, mert számos sportot és rendezvényt is támogat, így nagyobbá téve a légitársaság nevét, melynek számos vezetője közül az édesapám is kiemelkedik.
Kései gyermek voltam, legalábbis apa szemszögéből aki ötvennyolc éves korában tarthatott a kezében először, míg anya - a nála huszonöt évvel fiatalabb volt - harminchárom éves korára érhette meg, hogy kisbabát hoz a világra.
Igazi beteljesült szerelem volt az övék, mely a negatív kritikáknak teret nem adva élt túl mindent. Élvezték egymás társaságát, hogy vannak egymásnak, hogy együtt lehetnek és a világ is tudhat róluk. Anya nem csak egy szerető volt, hanem feleség is és egy biztos támasza apának aki mára már a világ egyik leghíresebb légitársaságát vezeti és repíti a világhírnév felé. Szerelmükből már csak egy kisbaba hiányzott amit öt év sikertelennek tűnő próbálkozás után, mint csoda az égből személyemben meg is kaptak huszonkét évvel ezelőtt.
Franciaország. Életem legszebb emlékei kötnek ide. A gyerekkorom egy részét és felnőtt korom egyetemistás éveit töltöttem itt, a kimaradt évek pedig egytől-egyig Dubai-hoz köthetőek, ami szintén gyönyörű hely, és apa miatt rengeteget vagyok ott, ám a sivatag közepén elterülő paradicsomban sohasem találtam igazán magamra, ellenben a városban ahol születtem és legszebb éveimet töltöttem.
Apa angol volt. Anya francia. Mégis huszonhét éve azon a sorsfordító napon mikor megismerkedtek minden értük és a jövőjükért játszott, hogy ők egymásra találjanak.
Apa éppen Párizsban volt, egy fontos megbeszélésre tartott és franciául makogta a beszédét, abszolút csak arra koncentrálva, így nyilván azt sem vehette észre, hogy a járdáról a zebrára lép egy nő, ö pedig a piroson áthajtva elüti. Apa teljesen sokkban volt hiszen állítása szerint kiváló sofőr, - és ezt mind a mai napig bizonyítja is. És mikor az idő, mint olyan elérkezett, családi hagyományhoz híven kocsiba ültünk és tizenhat évesen jogosítvány nélkül megtanított vezetni. - A kocsiból kipattanva vette szemügyre áldozatát, aki csodával határos módon csak ült a zebrán és bíztató jelekkel adta apa tudtára, hogy él és virul. Az pedig, hogy a két szülőm heves vitába került arról, hogy anyának igenis kórházba kéne mennie, apának pedig már nem kéne vezetnie, végül anya megmakacsolva magát felállt és közölte, hogy megbeszélésre tart, és nincs az a világi jelenség ami miatt ezt kihagyná.
Végül apa is összekapva magát rohant a megbeszélésre, melyről rendesen késésben volt. Tökéletesen haladva, legalábbis a bíztató mosolyokból és kérdésekből ítélve azt hitte élete üzletét készül megkötni - ugyanis apa ekkortájt akart a divatiparba betörni - amikor anya lépett be az ajtón magabiztosan lépdelve és teát felszolgálva, apa lecövökölt és minden egyes betanult szavát elfelejtette. Ahogy ő fogalmazott, agya felett anya hosszú combjai - melyek a miniszoknya alól kilógtak és amúgy is tűsarkon lépdelve rótták a köröket frissítőt felszolgálva a jelenlévőknek - nos egészen finoman szólva lekapcsolt és csak a nőre koncentrált. Ezt pedig csak tetézte, hogy anya a semmiből jött hirtelenséggel esett össze, apa pedig egyből tudta, hogy ez a baleset miatt van, így azonnal mentőt hívatva tartott ő is anyával a kórházba. Belső vérzése volt, így kissé elhúzódott a műtét, ám apa kivárt, végig ott ült és csak azt akarta, hogy az orvosok jó hírekkel térjenek vissza, ami meg is történt.
Anya este tért magához, és döbbenten vette tudomásul, hogy apa ott virraszt az ágya mellett.
Apa csak ennyit mondott:
-Nézze. Elszúrta életem nagy lehetőségét, kárpótlásul minimum jön egy vacsorával.-szögezte le ellentmondást nem tűrően.
Tisztában volt a korkülönbséggel, azzal is, hogy, ha esetleg alakul is köztük valami anya egyszer megbánja, hogy feladta a fiatalságát egy apa fogalmazása szerint „öregemberért", mégis egy heves vitát követően, a reggelivel ellentétben apa nyert és egy héttel később elvitte anyát az első közös romantikus vacsorájukra, ám közel sem az utolsóra, mert annyira egy hullámhosszra kerültek, hogy végül megtörtént az elképzelhetetlen, egymásba szerettek.
Apa végül beismerte, hogy anya mindenen túl élete legszebb dolga volt, és azért a reggelért mindennél hálásabb, nem csak, mert megismerte, hanem, mert egy pocsék üzlettől mentette meg, ugyanis apának semmi keresnivalója nem volt a divatban, mint iparágban.
Később, amikor az első szerelem nálam is beköszöntött és tizenhat évesen a szívem minden érzelmet elsöprő lángra lobbant értettem meg, hogy mennyire tökéletes is az ami köztük van. Bár az én kapcsolatom közel sem így kezdődött és roppantmód hamar véget is ért, hiszek abban, hogy a jó dolgokra várni kell.
. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .
Sziasztok!
Nyilván nem egy magasröptű indítás, de itt az első rész. 🥺💖
A legelején szeretném leszögezni, hogy a könyv folyamán megjelenő karakterek tulajdonoságai az agyam szüleménye, így a valóság és a könyv között párhuzamot vonni nem ajánlott!
Vigyázzatok magatokra!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓
Любовные романы"𝘐 𝘫𝘶𝘴𝘵 𝘤𝘢𝘯'𝘵 𝘴𝘵𝘢𝘯𝘥 𝘸𝘩𝘦𝘯 𝘵𝘩𝘦𝘳𝘦 𝘢𝘳𝘦 𝘲𝘶𝘦𝘴𝘵𝘪𝘰𝘯𝘮𝘢𝘳𝘬𝘴 𝘪𝘯 𝘮𝘺 𝘣𝘰𝘥𝘺 𝘢𝘣𝘰𝘶𝘵 𝘵𝘩𝘦 𝘵𝘩𝘪𝘯𝘨𝘴 𝘢𝘳𝘰𝘶𝘯𝘥 𝘮𝘦." 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 "-Azok az emberek akik mocskos játékot űznek kilométerekről kiszago...
