Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

4 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

-Bárkivel.-kezdtem bele miközben az epres fagyiból kanalaztam ki egy nagy adagot. –Tehát bárkivel találkozhatnál akivel csak akarsz. Lehet focista, énekes, filmsztár, modell vagy herceg. Ki lenne az?-néztem rá mosolyogva.

-Bárki?-nézett rám Emma döbbenten miközben elvette az ujjaim közül a kanalat. Pierre, mint barátnőjére rám bízta a kislányt, mondván, hogy ismerkedjünk meg. Apa pedig Jean Todtal, Dia apukájával kezdett elmélyült beszélgetésbe a paddock egy totál más részén.

-Ühüm.-mosolyogtam rá.

-Nehéz csak egyet mondani.-húzta el ajkait. –Meg nem is. Nekem itt van Pierre. Világi celeb. És itt van tizenkilenc másik pilóta is. Mindannyiukkal van már közös képem, és imádom ezt az egészet. Én hálás vagyok ezért is. Most nézz ki.-mutatott ki az ablakon ahol éppen két kocsi száguldott el hatalmas sebességgel miközben a vizet verték fel. –Ez a csodálatos és nem mindennapi látvány, annyira keveseknek adatik meg. Nekem itt van, ide hullott az ölembe. Ennél kérni se tudnék többet.-mondta szeretetteljesen Emma.

-Tökéletesen egyetértek.-tettem a kezemet ölében összekulcsolt ujjaira. –Ám az soha nem baj, ha vannak megvalósításra váró álmaid.-jelentettem ki elszántan, mert célom volt, hogy valóra váltom az egyik ilyen álmát.

-Tudod? Persze, hogy tudod.-nevetett fel kínosan. –Nos, tudod, hogy nincs sok időm hátra. Nekem már nincsenek álmaim, csupán csak annyi, hogy a családommal minél több időt tölthessek, és, hogy lássam amint Pierre szerelembe esik, de úgy igazán. Ezek mind valóra váltak. Nekem nincs több kívánságom.-nézett ki az ablakon. –De rád nézek és látom nem adod fel addig amíg nem mondok egy nevet.-forgatta meg szemgolyóit. –Próbálok valaki olyat akivel tudom esélyem sincs talizni.-tette mutatóujját telt ajkaira miközben gondolkozott.

-Ritka érett vagy a korodhoz képest? Tudod ugye?-néztem rá döbbenten.

-Tudod, amikor az ember a halállal néz farkasszemet átértékelődik benne minden, de úgy tényleg minden. És ilyenkor kénytelen elhagyni a régi énjét, és valaki újjá, jobbá válnia, hátha bűneiért megbocsátást nyerhet. Szóval igen, tudom.-nézett rám szomorkás mosollyal. -Timothée Chalamet. Az ő munkásságát imádom, világi menő filmekben szerepel, és kor ide vagy oda, de azért elég jól néz ki.-áradozott.

-Abszolút egyetértek. Már kiskorában is úgy nézett ki, hogy a mai napig csodálkozom, kilométeres körzetben körülötte, hogy volt, illetve maradt mindenkin textil.-nevettem fel a fiú emlékére.

-Tessék?-nézett rám Emma.

-Jaaaa.-néztem rá sejtelmesen. –Vártam, hogy valaki összehozhatatlant mondasz majd. Nem is tudom. Selena Gomez, Achileas-Andreas herceget, vagy valami nőcsábász focistára gondoltam, akikkel valóban szinte lehetetlen lett volna találkozót egyeztetnem, de Timo hatalmas szerencsére vagy szerencsétlenségedre kiskori és nagyon közeli barátom.-nevettem fel hihetetlenül.

-Úristen.-sikkantott fel. –Ez nagyon menő.-tapasztotta kezeit ajkára.

-Abszolút.-varázsoltam száz wattos mosolyt az arcomra, közben belül az emlékek csak úgy marcangoltak.

-Honnan ismered?-nézett rám felhúzott szemöldökökkel, kérdőn.

-Ritka hosszú történet.-mosolyogtam rá.

-Van időnk.-nézett ki az üvegen, amikor pont Pierre hajtott el. A férfi biztosan tartotta a hatodik helyét.

-Egyszer majd elmesélem, rendben?-néztem rá, mert tudtam, hogy ha belekezdek sírás lesz a vége.

-És?-húzogatta a szemöldökét. –Pierre és te? Hogyan ismerkedtetek meg? Mesélte, hogy van egy lány aki bejön neki, nem hittem volna, hogy tényleg ennyire komoly köztetek a dolog.-kulcsolta össze ujjait és ölébe ejtette.

Nia és Dia a VIP részleg hátsó részében foglaltak helyet, nekünk megadva Emmával a magánszférát és az ismerkedés lehetőségét most mégis segítségkérően pillantottam feléjük, amit természetesen nem érzékeltek.

-Hú.-fújtam ki a levegőt, majd kinézve az ablakon elnevettem magam az emlékek hatására. –Légiutaskísérő vagyok. Dubai-ból tartottunk haza néhány hónappal ezelőtt. Bementem Pierre kabinjába, hogy frissítőt kínáljak neki, ő az első osztályon utazott én pedig ott dolgozom. A frissítő alatt egy kis pezsgőt érts ne mást.-sütöttem le a szemem miközben feleszméltem és rájöttem, hogy Emma számára esetleg kétértelműen fogalmazhattam. –Pierre nagyon kedves volt, és persze nagyon helyes. Az a fajta pasi akin a nők szeme egyből megakad.-nevettem fel halkan miközben a képernyőre néztem, ahol Pierre neve az ötös számnál szerepelt. Két perc volt még hátra, tudtam, hogy ez számára már nyert ügy, így folytattam a mesémet. –Persze dolgoztam és nem is tett semmi olyat ami arra utalt volna, hogy felakart szedni, mégis éreztem azt a kémiát köztünk, a vonzalmat.-hazudtam, mint a vízfolyás. –Nem hiszek a szerelemben első látásra. Már nem tudok.-néztem oldalra kínosan. –Ám hiszek a vonzalomban, a tökéletes kémiában első látásra. És köztünk ez megvolt. Ennek ellenére a sorsban és az idő vonzásában is tudok hinni, és akkor ott ezek egyike sem játszott a mi javunkra. Leszálltunk, és egy időre a mi kis kalandunk megszakadt nem láttuk többet egymást.-tűrtem egy tincset a fülem mögé miközben erősen agyaltam a folytatáson.

-Két héttel később leugrottam Marseillesbe.-hallottam meg a hátam mögött Pierre hangját, majd döbbenten kaptam rá a tekintetem. -Szünet volt még. Így szezon előtt akartam egy kicsit pihenni, csak ez a ciklon nem hagyta. A szálloda privát partszakaszán ott volt a két barátnőjével.-bökött a kulacsával a két lány felé akik döbbenten figyeltek minket. –És bár persze az egyenruhájában is gyönyörűen festett, de azért egy bikiniben. Szóval képzelheted. A vadászösztön felébredt bennem és arra késztetett tegyek meg mindent azért, hogy ez a nő egy nap úgy mutatkozhasson be bárkinek is, hogy Pierre Gasly barátnője vagyok. Vadászatom, törekvéseim és hódításom sikeres volt, ugyanis a nyaralás után két hónappal már a párom volt. Három hónapja pedig titokban, de együtt vagyunk. Cinty nem szereti a felhajtást, és nem akarta, hogy beszéljenek vagy írjanak róla. Így teljesen titokban tartva mindenki előtt jöttünk össze, és ismertük meg egymást mégjobban. Ez a mi történetünk Emma.-nézett rá mosolyogva Pierre a kislányra. A barátnőim pedig döbbenten néztek hol egymásra, hol pedig rám, mert ez nekik is új volt, szóval lesz mit kimagyaráznom.

Felállva álltam meg mellette miközben szabad keze után nyúltam és ujjainkat összekulcsoltam, majd pipiskedve puszit nyomtam az arcára.

-Ügyes vagy édes.-néztem rá pilláimat rebegtetve, de belül tomboltam, utáltam. Mert egy önelégült, nagyképű, szoknyapacér férfi volt, aki ezt még büszkén is vállalta. –Viszont menj el tusolni, mert tiszta izzadtság vagy.-túrtam bele a hajába, ami merő verejtéktől csöpögött.

-Elkísérsz?-húzta kacér mosolyra ajkait.

-Pierre.-szólaltam meg pironkodva és kínosan oldalra néztem.

-Csak vicceltem, majd este pótoljuk.-kacsintott rám, majd sarkon fordult és elhagyta a helyiséget. Én pedig szemeimet behunyva szívtam be mélyen a levegőt és könyveltem el, hogy ez a férfi nem százas és basszus én se vagyok az.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!🥺💖

Hihetetlen, de lett egy insta oldalam. @iroi_oldalam néven.

Őszintén nem tudom, miért, de ma este kis kikapcsolódás révén szeretnék egy kérdezz-feleleket, szóval aki benne van az látogasson el oda nyugodtan és ne féljen feltenni kérdést.

További szép napot kívánok nektek, és vigyázzatok magatokra!