Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

19 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

-Volt egy utolsó kérése.-suttogta a fülembe Zephyr miközben szorosan magához ölelt. –Azt kérte azon a délelőttön, hogy ezt egyszer adjam át neked. Az utolsó estéjén írta. Mindent leírt benne. Annyira hálás vagyok neked.-nyomott puszit az arcomra, majd elhajolva tőlem húzta elő táskájából a fehér borítékot, majd férjébe karolva hagytak minket magunkra.

-Elolvassuk?-néztem fel a férfire.

-A kocsiban?-nézett rám, majd bólintva jeleztem neki, hogy részemről ez teljesen rendben van. Apától elköszönve Timonak pedig megígérve, hogy este még beugrom hozzá indultam el Pierrel a kocsija felé.

-Akarod te olvasni?-sóhajtottam mélyet.

-Nem.-jelentette ki semlegesen, én pedig bólintva jeleztem, hogy értem, majd remegő ujjakkal téptem fel a lezárt borítékot, és húztam ki belőle a gondosan összehajtogatott íveket amiről nyomtatott betűk köszöntek vissza.

-Páratlan időzítés. Így hívják azt amikor az élet cselekszik azért, hogy valami fenomenálisan nagy dolog történjen. Az ausztriai futam péntek éjszakája van, és én levakarhatatlan mosollyal az arcomon ülök az ágyban, ugyanis teljesült az amit azóta szerettem volna mióta te Tess és Pierre találkoztatok. Mert egy kicseszett isteni küldöttnek tartom most magam aki valami nagy dolgot hajtott végre. Tudom most valószínűleg egymásra néztek értetlenül, hogy miről is van szó, de olvasd kérlek tovább. Akkor ott, a francia futam hétégéjén amikor te és Pierre találkoztatok tudtam, hogy közötök sincs egymáshoz, tudtam, hogy nem vagytok együtt, mégis Tess ahogy ott álltál Pierre mellett tudtam, hogy nem is kérdés, hogy titeket az univerzum is egymásnak teremtett, és amikor az ember a halál torkában van hidd el ezt megérzi, mert jön az isteni sugallat. El nem akarom képzelni jelenleg mit műveltek a fürdőben, de tudom, hogy beteljesült az utolsó küldetésem, véghez vittem azt amit meg kellett tennem. Felelős voltam Pierre boldogságáért és most, hogy tudom ez abszolút megadatott neki boldogsággal a szívemben fogok távozni, mert sikerült. És ez leírhatatlan érzés. Mindig láttam a szemedben, hogy fáj az, hogy hazudni kényszerülsz nekem és olyan sokszor elmondtam volna, hogy ne haragudj rám amiért végülis én hazudok, de nem tehettem, mert tudtam, hogy végsősoron én jelenleg valami sorsfordítot teszek. Megpecsételem két ember sorsát, és tudom valamilyen szinten tudod milyen érzés segíteni embereken, de hidd el ez annál sokkalta, de sokkal felemelőbb. Teljes lényeddel voltál azon, hogy egy számodra vadidegen ember – aki ráadásul haldoklik – utolsó kívánságait teljesítsd a tőled telhető legjobb módon és nyilván nem mondok újdonságot azzal, hogy ez sikerült, és köszönöm szépen, Timo-val találkozni életem egyik legszebb élménye volt. Sohasem fogom tudni neked eléggé meghálálni, hogy az utolsó napjaimon is meghallgattál és minden erőddel időt próbáltál nyerni nekem. Tess, te voltál a legjobb barátnőm, az egyik legcsodásabb jelenség az életemben, és pontosan ebből kiindulva tudom, hogy jó embert választottam Pierre mellé. Náladnál jobbat akarva se kereshettem volna, mert Pierre különleges ember, küzdés, veszekedés és számtalan olyan dolog vár mellette ami nehéz lesz, nagyon, de hidd el, ha ezekkel együtt szereted, elfogadod és úgy segítesz neki, mint nekem, megkapod a világ legtökéletesebb férfiját az egész földkerekségen, és ennél nagyobb ajándék azt hiszem nincs, sőt biztos, hogy nincs. Köszönöm, hogy az első pillanattól kezdve a lehető legnagyobb szereteted irányul felém. Azt hiszem ezt anyukád is érzi, mert a karkötődön a köve most még fényesebb csillog, mint szokott. Szeretlek. Emma. És Pierre, kérlek, ne kelljen csalódnom. Mindennél jobban szeretlek.-fejeztem be és végül feladva a küzdést engedtem utat a könnyeimnek. A karkötőmre néztem, mely két újabb kővel bővült, Emma volt a citromsárga, mint az örök vidám kislány, mellette pedig Pierre köve pirossal.

A férfi arcára téve kezemet nyomtam puszit arcára és jeleztem neki, hogy itt vagyok.

Emma, tudta, mindigis tudta, hogy nekünk közünk nincs egymáshoz a férfivel, mégis akárhogy nézzük ő volt a világ legjobb kerítőnője. Minden volt egy személyben, de leginkább tökéletes.

Emma Gasly tökéletes volt.

Éppen ezért, ott a kocsiban, a szakadó esőt látva és hallgatva ahogy a kocsin kopognak a cseppek döntöttünk a sorsunkról és valami olyanba vágtunk bele ami örökre szól, rólunk, kettőnkről szól.

VÉGE