Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

5 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

-Tess?-hallottam meg Timo döbbent hangját a vonal másik feléről. –Baj van?-váltott át aggódó hangnembe.

-Szia.-álltam fel a kanapéról, majd a padlótól plafonig érő ablak felé sétáltam. –Mennyire vagy elfoglalt?-dugtam bal kezem a köntösöm zsebébe miközben a kivilágított város képét csodáltam, mely elém tárult.

-Jelenleg most is forgatok, de mondd nyugodtan.-jelentette ki miközben a háttérben sutyorgást hallottam és ajtó csapódást. –Nos, kiben okoztál kárt? Ki elől menekülsz?-váltott át mindenttudóba.

-Nem ismersz olyan jól, mint hiszed.-jelentettem ki halkan. –Sőt igazából, ha pontos akarok lenni semennyire sem, Timo. A szüleink legjobb barátok voltak, mi csak próbáltunk azok lenni, de...-akadtam meg ugyanis nem tudtam milyen szofisztikált kifejezést kellett volna mondanom arra ami anno köztünk történt.

-De hamarabb lettünk szeretők, mintsem barátok.-búgta csendesen.

-Gyakorlatilag igen.-nevettem fel kínosan. –De régen volt, túlságosan is, megbeszéltük, túl vagyunk rajta, és nem ezért hívtalak.-szögeztem le, hogy, ha esteleg voltak ezzel kapcsolatban kételyei eloszlassam őket. –Jövőhét szerdán mit csinálsz? Úgy értem esélytelen, hogy ide utazz Franciaországba, ugye?-tettem fel félve a kérdést.

-Eléggé Tess.-jelentette ki csüggedten. –Eléggé.-ismételte meg. –Siker film lesz, elvileg nagyot fog kaszálni, nem engedhet meg a stáb ekkora kiesést. Amennyiben nem élet-halál kérdés nem tudok menni, tényleg nem, ez brutál nagy kiesés lenne.-mondta, én pedig az utolsó reményszálba kapaszkodva szólaltam meg.

-De az Timo.-hunytam me a szemem.

-Tessék?-döbbent le teljesen. –Beteg vagy? Tim van rosszul? Nálad is kialakult valami?-kérdezte aggódva.

-Nem. Jaj, dehogyis. Nem.-nyugtattam meg. –Teljesen egészségesek vagyunk.-kontráztam. –Azt hiszem belekeveredtem valamibe, aminek következtében ma megismertem egy fantasztikus kislányt. Hazudni kényszerülök neki. Igazából ez egy nagyon komplex sztori és sajnos nem telefontéma. A lényeg, hogy a kislány tizenhárom éves. Nincs sok álma, mert minden amit valaha is csak szeretett volnat valóra vált. Addig erősködtem míg el nem mondta, melyik hírességgel találkozna a leginkább, nyilván a te neved hangzott el.-húztam keserű mosolyra ajkaimat. –Timo a kislány rákos, végstádium. De tele van élettel, hiába tudja, hogy a szakadék szélén táncol és hamarosan a mélybe zuhan, ő él, boldog akar lenni és basszus az is. Annyira életvidám. Én utaznék vele hozzád, ha arról lenne szó, de egy ilyen hosszú út fogalmam sincs mennyire terhelné le. Csak ígérd meg, hogy az elkövetkező egy hónapban keresel alkalmat és eltöltesz vele egy délutánt.-fakadtam ki miközben serényen törölgettem arcomról a könnyeimet.

-Ki a nagybátyja?-ragadta meg a lényeget természetesen.

-Pierre Gasly.-szorítottam össze a szemeimet a fiú nevére.

-Forma 1-es pilótával kavarsz?-döbbent le. –Tizenévesen egy színész, majd egy herceg? Huszonévesen feljebb teszed a lécet és egy olyan férfibe szeretsz bele aki minden héten kockára teszi az életét csak azért, hogy körbe-körbe rója a köröket?-döbbent le teljesen.

-Timo.-csattantam fel. –Ez a legkevésbé sem tartozik rád. És ne vádolj. Soha ne merészelj vádolni. Megpróbáltuk. De te inkább választottad az önpusztítást, mint, hogy komoly kapcsolatot vállalj velem vagy bárki mással. Nem voltál jól. És, ha veled maradok én is a mélybe zuhanok. De pontosan tudod, hogy akkor én már rég mélyponton voltam. Nem bírtam azt ami körülvett. Viszont.-hunytam be a szemem, hogy összeszedjem kavargó gondolataim. –Elmúlt. Megbeszéltük. Lezártuk. Elengedtük. Továbbléptünk. Én sem szóltam a bele a te magánéletedbe, így te se tedd. És hidd el az összes kapcsolatomban ami csak volt az életemben bántalmazott voltam. Vagy verbálisan vagy fizikailag. Nem sajnáltatás, de ne hidd, hogy nekem azért fenékig tejfel minden.-fakadtam ki.

-Bántott?-hüledezett.

-Ki?-nevettem fel kínosan.

-Ez a Pierre gyerek.-mondta ki a fiú nevét.

-Esélye sem volt.-ráztam meg a fejem, bár tudom ő ezt nem láthatta.

-Ezt nem értem.-mondta őszintén. –Jövőhéten szerdán ott vagyok. Jetlag aztán tali a kislánnyal.-jelentette ki. –Vigyázz magadra.-szólalt meg kis hallgatás után mire ösztönösen összeszorítottam a szemimet és hagytam, hogy újabb könnycseppek szántsanak végig az arcomon. Majd Timo meg sem várva, hogy reagálhassak, bontotta a vonalat.

Tudtam, hogy fájdalmas beszélgetés lesz. Már akkor tudtam amikor Emma kiejtette ajkain Timo hangzatosan gyönyörű és különleges nevét, mégis abba a hitbe ringattam magam, hogy teljesen jól leszek és kibírom. Évek óta nem láttam személyesen. Minden neves alkalomkor hagytam neki üzentet és ő is nekem, de ennél szorosabb kapcsolatot nem ápoltunk az évek alatt. Pontosan ez kellett ahhoz, hogy túl lépjek rajta, hogy feldolgozzam azt a veszteséget és űrt amit hagyott maga után amikor szakítottunk.

Soha nem voltunk együtt. Ennek ellenére ő volt nekem mindenben is az első. Az első csókom, az első vad éjszakám, az első szerelmes levelem, az első szeretlekem, az első férfi az életemben, és az első férfi aki elhagyott, az első férfi aki miatt azt éreztem nem vagyok elég jó, mert inkább választotta a drogot, mintsem engem.

Anya, és Timo apukája a középsuliban lettek először osztálytársak, majd legjobb barátok. Természetesen voltak együtt, de tűz és víz, ég és föld voltak, tudták, hogy köztük ez nem menne, mégis annyira szerették egymást, hogy legjobb barátok maradtak egy életen át.

Amikor Timo megszületett anya tudta, hogy, ha egyszer esetleg apával összejön a kisbaba a gyerekik legjobb barátok lesznek.

Ez soha sem történt meg. Bármennyire is próbáltunk Timoval. A látszat fenntartása természetesen sikerült, de ennél több sohasem. Kicsiként utáltam, hogy piszkál, huzogatja a hajam és bánt, ahogy egyre nagyobbak lettünk utáltam a beszólásait amiket, az öltözékemre vagy a kinézetemre tett. Később amikor megértettem mindez miért is történt életemben először megláttam benne a csodát amit évekkel később mások is felfedeztek és karriert építetettek, a csodára, mely vonzott és hozzáláncolt. Két hónap volt csupán, mégis vele éltem át mindent. Szerelmes voltam abba az emberbe akibe tilos lett volna, nem csak azért, mert nem ezt várták el tőlünk, hanem, mert nekem is voltak elveim és fenntartásaim vele kapcsolatban.

Amikor anya elhunyt a temetésen szétsírt szemekkel néztem rá. Szakadt az eső, de úgy igazán. A földkerekség akkor vesztett el egy csodálatos embert, én pedig az anyukámat.

Néztem a szemeibe miközben ő tartotta felettünk az esernyőt, mely valamelyest védett az esőtől és egy lépést felé téve, fekete szövetkabátját szétnyitva csúsztattam kezeimet derekára, majd puszit nyomtam arcára és kimondtam azt a szót amit azelőtt csak anya és apa hallott a számból. Szeretlek.

Aztán apával Dubai-ba utaztam és azóta nem láttam személyesen Timot. Egy hónappal a temetés után hívott fel, hogy megkérdezze hogyan is tovább. Én pedig azt mondtam amit hallania kellett. Köztünk mindennek vége.

Timotheé Chalamet volt az én elsőm, az első mindenem és bár évekkel ezelőtt volt, még most is élénken él bennem minden ami vele kapcsolatos. És pontosan emiatt tudom, hogy piszkosul nehéz lesz nekünk kettőnknek egymás szemébe nézni viszonylag hamarosan.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!💖

Futam hétvége van!!!

Tippek? Érzések amik bennetek tombolnak?!

Írjátok le nyugodtan!

És vigyázzatok magatokra!

U. I.: Tudom, az értesítésekkel (kommentekre válaszolgatás) nagyon le vagyok maradva, de igyekszem pótolni.