A nyár egyik legforóbb napja volt, így közel június vége felé. Hiába a repülőn a kondi, mégis elég melegem volt és a septében felkontyolt hajam is kezdett széthullani, ám Belinda szúrós pillantásai, melyeket előszeretettel lövelt felém nem engedte, hogy elvonuljak rendbe hozni magam, így inkább a pezsgőket felkapva indultam el kiosztani a tálcára pakolt poharak sokaságát..
Már csak egy kabin volt hátra, így az utolsó kimaradt pohárral a tálcán indultam meg.
-Szép napot.-álltam meg a férfi ülésétől nem messze és megvártam, hogy kivegye a vezetéknélküli fülhallgatóját a füléből, hogy azért mégse egyoldalú társalgás legyen már. –Pezsgőt?-hajoltam le, hogy jobban lássa mi van a tálcán.
-Kicsit mélyebben dekoltáltabb ruhával derékszögű hajlásban simán.-jelentette ki szemtelenül mosolygó ajkaival és csillogó szemeivel.
-Jézusom.-nevettem fel kínosan azt várva, hogy ő is felnevessen, mert szívből reméltem, hogy ez csak vicc volt. –Sajnos csak ennyivel szolgálhatok.-húztam el ajkaimat végül feladva.
-Megteszi.-bólintott miközben leemelte a poharat.
Éppen kiléptem volna a fülkéjéből amikor egy hangos csattanás és az hátsómon csípő érzés cikázott. Másodpercek töredéke alatt fogtam fel mi történt és minden észérvet leküzdve fordultam meg és vágtam arcon a férfi enyhén borostás arcát.
-Maga mit képzel? Be van szívva vagy mi?-néztem rá dühtől forrva mégis sziszegve, mert nem akartam jelenetet.
-És maga mit képzel?-nézett rám döbbenten.
-Egálban vagyunk.-forgattam meg szemgolyóimat.
-Ki fogom rúgatni.-nézett rám továbbra is sokkos állapotban.
-Sok sikert hozzá.-bólintottam, majd tálcával a kezemben és egy hatalmas kamu vigyorral az arcomon hagytam el a fülkét.
Tökéletesre fejlesztett álcám mögé bújva mosolyogtam mindenkire aki nézett. Olyan maszk volt ez, mely hosszas fejlesztés után lett tökéletes és amit mindig magamra öltöttem, ha valami olyan történt amit csak ezzel tudtam elrejteni, mert semmi esetre sem akartam megmutatni mennyire fáj vagy hat meg bármi is.
-Minden rendben?-kapta el Belinda a csuklómat miközben susogva akarta megtudni a dolgokat.
Belinda inkább volt a feletessem, mint sem a barátnőm. Tíz évvel idősebb volt nálam és semmi közös nem volt bennünk. Neki apám megbízásából annyi volt a feladat, hogy megtanítsa a szakma minden csínját, illetve bínját, és mint mindent eme feladatát is tökéletesen végezte.
-Abszolút.-néztem bele elszántan kék íriszeibe.
-Oké.-bólintott, majd csuklómat elengedve hagyta, hogy belépjek a fülkébe.
A kis pultra rakva tenyereimet lélegeztem mélyet, majd a tükörbe nézve elképedve vettem tudomásul, hogy is nézek ki.
-Nem, nem. Szedd össze magad. Nem borulhatsz ki. Túl vagy rajta. Persze, hogy túl vagy.-beszéltem magamnak miközben mélyeket lélegezve próbáltam lenyugtatni a mellkasomban hangosan dübörgő szívemet és zakatoló agyamat, melyek folyamatosan játszották le bennem a két és fél évvel ezelőtti emlékképeket.
„-Khalid Bin Hamad Al Khalifa.-mutatkozott be a férfi amikor beléptem a liftbe. Én pedig csak megszeppenve néztem rá, mert apa soha sem készített fel arra milyen lesz egy arab herceggel találkozni, úgyhogy csak intettem neki egyet miközben azért imádkoztam, hogy minél hamarabb megálljon a lift.
-Tess, szia.-nézett rám döbbenten apa mikor a lift megállt ő pedig éppen egy mappát nyújtott át a titkárnőjének. Döbbenete szólhatott volna annak, hogy itt vagyok nála Dubai-ban és meglátogattam őt a munkahelyén, de azt hiszem szólt ez inkább a hercegnek és a ténynek, hogy együtt érkeztünk. –Hát akkor gyertek az irodámba.-invitált minket."
És apa akkor egy olyan lavinát indított el amiről még a mai napig sem tudja a teljes igazságot.
A herceg attól a naptól kezdve ajándékok rengetegével és randevúk számtalan sokaságával halmozott el, majd idővel én is megkedveltem és nyilván nem olyan elsöprő szerelem lángjára lobbant a szívemben, de megkedveltem. Nem kecsegtette házasság ígéretével, de azt sem várta el, hogy a háremének tagja legyek. Azt hittem én leszek az aki majd megtöri és felnyitja a szemét arról, hogy az ő világában is létezik a szerelem. Ma már belátom, hogy ebbe a feltett szándékomba szerettem bele és nem a férfibe. Ahogy telt az idő egyre követelőzőbb lett, ám én, mint fiatal nő nem éreztem, hogy újra szexuális kapcsolatba akarok keveredni bárkivel is., viszont ez természetesen mit sem érdekelte, hiszen, ha nem is koronaherceg, de herceg és elég nagy szava van. Két alkalommal támadott le és bár nem akartam végig azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy gyengéd lesz. Nem volt az. A testemet kék zöld foltok fedték másnapra virradóan én pedig a fürdőszoba tükörben fedeztem fel egyre több zuzódást, és hangsosan zokogva rogytam földre. Döbbenten nyitott rám és kuporodott mellém miközben megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet. Naívan hittem neki, ám a következő alkalom csak még rosszabb volt. Sürgősen kellett döntenem az egyetemről és a későbbi életemről azt pedig tökéletesen tudtam, hogy bár az élet még előttem áll én ilyenből kapcsolatnak nem nevezhető akármiből bizony nem kérek. Így egyértelmű volt, hogy menekülök Franciaországba. Apa nem értette, és a mai napig sem érti, hogy végül miért nem lettem hercegnő. Távozásom után a herceg sem unatkozott feleségül vett egy másik nőt, akit azóta biztosan kénye-kedve szerint bántalmaz.
Minden váratlan érintés, minden közeledés ezt váltotta ki belőlem, a rettegést, mely a legmélyebb bugyraiba rántott le ilyenkor. Számtalan alkalommal jártam pszichológushoz, és végsősoron a kiskori barátnőm is az lett, így bármikor fordulhattam felé, ez illetve az idő sokat segített viszont azt hiszem ezen sebek örökre belém égtek.
Táskámat felkapva tökéletesen tudva, hogy hamarosan leszállunk indultam ki a fülkéből.
-Oké, te szállsz le először, így nem láthat senki.-bólintott döbbenten Linda.
És így is történt elsőként rohantam le a lépcsőn a fekete Mercedes felé ami, mint mindig most is hűségesen várt rám imádott sofőrőmmel, aki csak egy halvány mosollyal az arcán üdvözölt.
Apának üzenetben írva jeleztem, hogy a régi házunkban talizzunk. Nem a város másik felében lévő albérletemben és nem egy aktuális szállodában, hanem ott ahol felnőttem, a házban melynek minden ablaka Párizs égkövére az Eiffel-toronyra nézett.
Apa széles mosollyal az arcán lépett be a házba, ő is tökéletes álcát viselve, mert neki ez a ház csupa fájdalmat rejt magában, ám amikor meglátott döbbenten sietett hozzám, én pedig a vállán zokogtam el azt amiről évek óta hallgatok, mert nem akartam, hogy a munkája bánja, de ő az apukám, és tudnia kell arról ami bennem lakozik.
. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .
Sziasztok!💖
Péntek környékén szoktam kirakni az adott részt, de úristen, az év első futamát láthattuk, szóval tényleg annyira evidens volt, hogy ma rakom ki a könyveimben a részt.
Én egyszerűen oda meg vissza voltam az egészért. Nem vagyok Sid fan, aki egy kicsit is figyelemmel követ az tudja, ám, én ritka nagy büszkeséget érzek most irányába. Dzsemi Milka gyakorlatilag büntetlenül szétcsalta a versenyt Sid pedig tett egy olyan kijelentést, hogy nem akar csalva nyerni. 23 évesen azt hiszem itt van az a pont amikor megértél a világbajnoki címre egy hétszeres világbajnokkal szemben. Amikor tisztességesen és sportszerűen tudsz játszani, illetve ''kikapni". Szerintem ma ő volt az abszolút nyertes, Dzsemi pedig egyre inkább süllyed a szememben, csak csóró már nem tud hova...
Nektek mi volt a véleményetek? Juj nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy akinek van kedve az írja le.
U.I.: Rengeteg értesítésre nem válaszoltam, de mindig azonnal elszoktam őket olvasni és jobbhíján sírok a rengeteg kedves szótól, aztán valahogy mindig elfelejtek válaszolni, de ezt holnapig pótlom természetesen.🥺💖
További szép estét kívánok nektek és vigyázzatok magatokra!💖
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓
Romantizm"𝘐 𝘫𝘶𝘴𝘵 𝘤𝘢𝘯'𝘵 𝘴𝘵𝘢𝘯𝘥 𝘸𝘩𝘦𝘯 𝘵𝘩𝘦𝘳𝘦 𝘢𝘳𝘦 𝘲𝘶𝘦𝘴𝘵𝘪𝘰𝘯𝘮𝘢𝘳𝘬𝘴 𝘪𝘯 𝘮𝘺 𝘣𝘰𝘥𝘺 𝘢𝘣𝘰𝘶𝘵 𝘵𝘩𝘦 𝘵𝘩𝘪𝘯𝘨𝘴 𝘢𝘳𝘰𝘶𝘯𝘥 𝘮𝘦." 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 "-Azok az emberek akik mocskos játékot űznek kilométerekről kiszago...
