Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

15 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢

Idegesen doboltam térdeimen a nappali félhomályában miközben a háttérben halkan ment Emma sorija, de inkább csak a fények táncoltak az arcomon, ugyanis én nem néztem az unokahugom meg egy sikeres fürdést követően már az igazak álmát alussza.

Kiderült, hogy én is tökéletesen képes vagyok őt megfürdetni, ha Cinty nincs a közelben.

Hét körül ment el egy órára a barátnőivel, így nem aggódtam affelől, hogy a fürdetésre visszaér, ugyanis valamilyen érthetetlen okból kifolyólag ragaszkodott ahhoz, hogy Emmának egy lánnyal, tehát vele kell fürdenie. Igazából ez teljesen rendben is volt egészen a mai napig amikor a lány nem ért haza nyolckor, és hiába hívogattam nem vette fel a telefonját.

Emmát sikeresen ágyba dugtam, hogy aludjon és késő este címszó alatt, de nem lehet fent amikor Cinty hazajön, mert mélyen valahol éreztem, hogy a lány olyan állapotban lesz amit a gyermeki szíve nem akarom, hogy lásson. Ugyanis Cinty Clarck minden volt az égegyadta világon, csak olyan nő nem aki elfelejti a számára fontos embereket, így tudtam, hogy valami nagy dolognak kellett történnie ahhoz, hogy ne jöjjön vissza időben a lakosztályunkba.

Felpattantam mikor nyílt az ajtó és belépett rajta a lány.

Két dolog futott végig egyből az agyamon, vagy rettentően meghúzta őt valaki, vagy rendesen lerészegedett.

-Nem vagyok részeg.-csuklott el a hangja majd sírásba torzult az arca és teljesen normális járással elindult felém.

-Mi történt.-indultam el felé én is, így félúton találkoztunk. Ujjaimat arcára vezettem és letöröltem a lecsorduló könnyeit. Tényleg nem volt pia szaga, inkább csak aceton, ami enyhén a kiszáradás jelét hirdette.

-Ittál ma már?-vontam össze a szemöldököm miközben a tekintetét kutattam.

-Mondtam, hogy nem vagyok részeg.-forgatta meg íriszeit.

-Az nem, de a kiszáradás eléggé fenyeget.-jelentettem ki szarkasztikusan, mire rám kapta a tekintetét és nemleges rázta meg a fejét.

Leültettem a kanapéra, hoztam neki egy literes vizet és egy csomag zsepit, majd helyet foglaltam mellette.

-Na mesélj asszony.-cukkoltam, majd halvány mosollyal az arcán rám nézett.

-Nem nagyon tudok mit. De nem voltam palival vagyis úgy ahogy azt te gondolod, és szeretném mégegyszer elmondani, hogy egy korty alkoholt sem ittam.-kezdett bele.

-De?-tettem keresztbe a lábaimat.

-Lance Strollnál voltam.-fújta ki a levegőt és lehunyta szemeit.

-Storllnál?-néztem rá értetlenül és döbbenten.

-Mert nem tudtam, hogy Daisy meghalt. Ezt valahogy mindenki elfelejtette nekem megemlíten. Lex, most mesélte el, ugyanis igazából csak vele taliztam, majd elmesélem miért. Talink végén rákérdezett mi van velünk, köztünk, én meg elmondtam, hogy már ideje kavargatunk Emma meg halálos beteg, úgyhogy kísérgetem veled. És akkor ilyet szól, hogy Daisy nem volt az, ő váratlanul hunyt el. Azt hittem ott ájulok el. Mert bár alig beszéltem a lánnyal néhány szót, Stroll és ő maguk voltak a csoda pár, az erő és szerelem egyben. Daisy lágyította meg a csődör szívét, Stroll és ő annyira nyugodt szerelemben éltek, harmóniában. És az, hogy ez a tökéletes lány már nincs köztünk kikészít. Miért mindig a tökéletes teremtések hagyják itt a világot?-tette fel a kérdést miközben maga elé nézett, majd a kupakot lecsavarva a palackról ivott.

-Én tudtam.-nyeltem nagyot. –Bár én nyilván nem beszéltem vele, gyakorlatilag soha. De tudom, hogy aki csak ismerte megtörten nyilatkozott róla. Ő lett volna a következő Natalie Pinkham. Stroll meg nyilván összetört. Nem is tudom fog-e valakit tudni úgy szeretni, mint Daisyt.-tártam szét kezeimet.

-Vagy hogy egyáltalán képes lesz-e ezek után szeretni bárkit is.-szólalt meg halkan.

-Cinty.-nyúltam döbbenten a keze után, mert annyira megtört volt, én pedig annyira szerettem volna neki segíteni, de fogalmam sem volt, hogyan enyhíthetném azt a fájdalmat ami benne tombolt.

-Megvagyok.-rántotta ki a kezeit ujjaim szorításából. –Lent az étteremben van egy csomó dekoratív nő aki csak arra vár, hogy ma este valaki jól gerincre vágja őket, szerintem menj le és őket füzögesd.-oltott be, én pedig döbbenten néztem a lány távolodó alakját.

Most az egyszer tényleg nem volt bennem szándék arra, hogy meghúzzam. Maga alatt van és segíteni akartam neki, ahogy ő is próbált nekem nem egyszer. Most mégis ő az aki bezárkózik és hárít.

-Ki zár ki, kit?-mentem utána az erkélyre.

-Ez nem kizárás. Csupán ténymegállapítás. Ja és hadd tegyem hozzá, hogy egy tökéletes lehetőség arra, hogy ma este ne az én sírásomat hanem egy nő sikolyait hallgasd. Hidd el Pierre, jobban jársz.-támaszkodott a korlátra és a távolba nézett.

Ahogy a szél belekapott göndör fürtjeibe a hold gyér fénye pedig táncot járt arcának egy részén, egyszerűen földöntúli látvány volt.

Nevetséges vagy sem, de piszkosul vonzódtam a lányhoz és ez már az első találkozásunk alkalmával is bizonyosságot nyert. Különleges arca és gyönyörű alakja egyszerűen nem hagyja, hogy bárki is csakúgy átnézzen rajta, és szinte biztos vagyok abban is, hogy tisztában sincs a ténnyel mennyire gyönyörű a nap minden szakaszában, ha sír, ha nevet, aggódik vagy éppen szarkasztikus megjegyzést tesz.

Cinty Clarck maga volt a két lábon járó vonzalom.

-Gyere már ide.-forgattam meg a szememet, majd karjánál fogva fordítottam magam felé és vontam szoros ölelésbe. –Nem baj, ha fáj.-idéztem őt. –A lenti hölgyemények várjanak valaki másra, ugyanis én ma sajnos vagy nem sajnos a kamu barátnőm lelkét fogom ápolgatni. Te döntesz.-kezdtem el lassan hátrafelé lépkedni. –Vagy lekizünk, vagy aprócseplő semmiségekről beszélgetünk, netflixezünk, vagy egy olyan ágytornában részesítelek, hogy holnap a járás is nehézkesen fog menni. A döntés asszonyom a kezében van.-húztam félmosolyra ajkaimat.

-Tudom te mit szoktál csinálni, ha magad alatt vagy.-morogta a nyakamba. –De egy nőnek nem erre van szüksége, ha szomorú és szarrá tört a szíve.-folytatta.

-Biztos nem?-nevettem fel halkan miközben álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe.

-Teljes mértékben.-magyarázta elszántan.

-Most mégis hagynád magad, ha lekapnálak.-jelentettem ki magabiztosan, a lány ajkai pedig szétnyíltak a döbbenettől.

-Őszintén?-nevetett fel. –Ez egy percig sem volt kérdés.-jelentette ki csillogó szemekkel.

-Tudtam én.-bólintottam mélyet. –Gyógyír vagyok mindenre.-húztam félmosolyra ajkaimat.

-Hogyne.-forgatta meg zöld íriszeit, majd hagyta, hogy lassan felé hajolva ajkait szenvedélyes táncba hívjam.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok!

Nos, a mai futamról csak annyit...

Még mindig keresem a szavakat, mert konkrétan elhagytak.