Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

8 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

-Mi az, hogy nem maradsz?-nézett rám döbbenten Pierre amikor Emmát magamhoz ölelve közöltem, hogy nem maradok sokáig.

-Mert ez a találkozó nem rólam szól, hanem róluk. Timo megjön, köszönök neki, és már itt sem vagyok.-tártam szét kezeimet.

-Menekülsz.-jelentette ki magabiztosan.

-Távol áll tőlem. Nem. Néhány napra elutazom veletek és egy csomó mindenre szükségem van még.-néztem rá rosszallóan.

-Chanel táska esetleg?-oltotta le szarkasztikusan.

-Ne aggódj van egy pár a tulajdonomban. És nem. Alap szükségleti cikkekre, mint például tusfürdő, szappan, sampon, szóval ilyenekre gondoltam.-fontam karba kezeimet.

-Ezeket a szálloda is biztosítja.-nézett rám értetlenül. –Jaaa, csak neked az nem felel meg.-szólalt meg mindenttudóan.

-Nem vagyok ennyire elkényeztetett, mint amilyennek most próbálsz beállítani.-néztem rá szomorúan miközben egyet hátra léptem.

-Hozol nekem fürdőbombát?-nézett rám nagy szemekkel Emma.

-Persze.-mosolyogtam rá. –Első dolgom lesz beszerezni.-guggoltam le elé.

-Sziasztok.-hallottam meg a hátam mögött egy hangot, amiről régen azt hittem életem végéig megnyugvást és őrült szerelmet fog nyújtani nekem. Egy pillanatra lehunyva szememet szedtem össze magam, majd álltam fel. Pierre próbálta felvenni velem a szemkontaktust, hogy mégse csináljak már hülyeséget, mert itt van Emma, de nem foglalkoztam vele.

-Szia.-köszöntem neki miközben megfordultam és tüzetesen szemügyre vettem az arcát ami az évek alatt csupán csak annyit változott, hogy markánsabb vonásokat öltött az álla, ezzel sokkal férfiasabb megjelenést kölcsönözve neki. Tökéletesen nézett ki.

-Gyönyörű vagy.-húzott szoros ölelésben miközben fülembe susogott. Pierre nem is olyan régen ezt nem tudta kinyögni, és azt hiszem a két francia férfi között nem is szándékosan, de érvhalmazokat kezdtem el fejben felállítani, bár tudtam erre egyébként semmi szükség nincs tekintve, hogy én és Pierre csak Emma miatt vagyunk együtt, színjátékból.

-Te is egész jól festesz.-eresztettem meg egy halvány mosolyt. –Emma és Pierre Gasly.-mutattam rájuk.

-Timothée Chalamet.-fogott kezet a francia pilótával, aki szintén illedelmesen bemutatkozott, csakúgy, mint Emma, akinél szintén látszott, hogy volt gyerekszobája.

-Nos, akkor négykor tali a reptéren.-hajoltam Emmához miközben apró puszit leheltem az arcára.

-Máris mész?-hüledezett Timothée.

-Ez itt.-mutattam körbe. –Nem rólam vagy rólunk, hanem rólatok szól.-tisztáztam le és oszlattam el minden kételyét, majd Pierre elé léptem. –Ne balhézz, értetted?-suttogtam a fülébe, majd szájához hajolva apró puszit nyomtam rá. –Timo.-léptem a férfi elé. –Köszönöm, és annyira sajnálom.-néztem rá könnyes szemekkel. Nem mondott semmit csak szomorú mosollyal az arcán bólintott. Az igazság az volt, hogy a lehetőséget, mint olyat soha nem adtam meg neki a magyarázatra. Anya halála után apa dubai lakásának a padlóján ülve, mely majdnem a felhőkbe ért, hívtam fel életem nagy szerelmét és közöltem vele, hogy vége, majd meg sem várva, hogy bármit is mondjon rácsaptam a telefont. Soha nem beszéltük meg úgy igazán, én kizártam az életemből, ő pedig elfogadta és túllépett ezen. Az, hogy ma idejött, egyből ugrott, számomra csak annyit tesz, hogy az ami valaha volt köztünk neki is jelentett valamit, illetve teljesíti egy haldokló kislány végakaratát, ami továbbá arról tesz tanubizonyságot, hogy a szíve a helyén van és hírnév ide vagy oda, de nem változtatta meg őt annyira, mert él még benne az ami oly kevesekben, ezt pedig úgy hívjuk, hogy emberség.

Fülhallgatómat a fülembe dugva indítottam el a random lejátszási listámat a Vitamin String Quartet-től, ezen együttes komponálta a legtöbb Bridgerton című sorozatban hallható zenét.

A parkhoz közeli bevásárlóközpont egyik drogériájában kosarat ragadva jártam körbe a sorok között. Emmának vettem négy darab fürdőbombát, magamnak pedig egy hajbalzsamot és sampont.

Dior, Chanel, Yves Saint Laurent sorban egymás mellett csalogatott mindegyik kirakata és akkor még hol volt az utca vége?

A szememet behunyva erőltettem magam öntartásra és arra, hogy elgyalogoljak onnan.

Amikor kicsi voltam anyával nagyon sokat jártunk ezen az utcán. Rengeteg luxus márka boltjába betértünk, és ez is azon egyike volt amit anya-lány programokként tartottunk számon. Együtt vásároltunk, ha valahova ment apával, ha nyaralásra készültünk, vagy, ha megtetszett neki az egyik aktuális kollekció egy szemrevaló darabja.

Anya volt a szememben a tökéletes nő. A nő. A példa.

Amikor elhagyta ezt a földet vele ment egy részem is. Valahol félúton a nőiességemet is magával vitte. Három éve apa új felesége rángatott el a Gucciba, talán az volt számomra a fordulópont. Akkor döntöttem el, hogy nekem az újságírással nem az lesz a célom, hogy híres emberek magánéletében vájkálok, és kamu szalagcímekkel hozzak minél több olvasót az adott lapnak, hanem a divatról akartam írni. Egy adott kifutós estről, egy új megjelenő kollekcióról, minden réteget érintő márkákról ami nem csak a felső tízezret célozza meg, hanem egy átlagember gardróbjában is megtalálható alapdarabokat készít. Minden embernek meg- és át akartam adni érzést milyen amikor átlépi egy neves divatház küszöbét és csemegézhet a finomságok között. Tudtam, hogy ezzel senkit sem sértek vagy éppen alázok porig.

Talán apa örült ennek a legjobban, amikor aztán a felesége, ő és én beléptünk a Diorba, két héttel a Gucciban tett látogatás után, és cipőtől a táskákon át egy új gardrób terve fogalmazódott meg bennem. Bár az ő bankszámlája bánta, azt hiszem végsősoron ő akkor volt igazán boldog, mert teljes egészében anyát látta bennem, aki vásárlás közben kinyílik és megmutatja milyen is igazából.

Anya soha nem apa pénzére hajtott, és ezt apa is pontosan tudta. Később bevallotta első körben ez volt ami igazán imponált neki anyával kapcsolatban és pont ezért adott meg anyának mindent, mert tudta, hogy egy olyan nővel osztja meg a vagyonát aki a korkülönbség ellenére látja benne a csodát, a fényt, és mindent összességében ami apa volt.

Igaz szerelem volt az övék. És minél távolabb kerülünk anya halálának napjától bennem valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az igaz szerelembe vetett hitem egyre inkább csak kezd meginogni.

Nem hiszek a síron túlig tartó szerelemben, ami annyira vad, szenvedélyes és mindent elsöprő.

A vonzalomban, a megszokásban és a kölcsönös tiszteletben tudok feltétel nélkül hinni, mert nekem ezen alapokra épül egy kapcsolat, ezek azok az elvek és dolgok amik szükségesek a hosszútávú működőképes kapcsolathoz.

Hiába volt dolgom már nem egy férfivel, senkinél nem éreztem azt, hogy hosszú másodpercekig nézem miközben azt mérlegelem, hogy rávessem-e magam? Ekkora vonzalom és kémia még soha nem járta a testem.

Talán pont emiatt, pont ez a hiány volt az ami miatt belementem abba, hogy hazudjak egy halálos beteg kislánynak, mert tudtam, hogy Pierre-t és engem nem fenyeget az a veszély, hogy egymásról szaggatjuk le a textilt miközben átadjuk magunkat a vonzalomnak ami bennünk tombol.

Ez és a tudat, hogy az utolsó egyik nagy kívánságát teljesíthetem vezetett ahhoz, hogy hazudjak Emma Gaslynak, a haldokló tizenhárom éves kislánynak, akinek a legnagyobb álma az igaz szerlem megismerése volt. Nem tudhatta, de vele egyetemben én sem tudtam milyen ez. A feltétel nélküli igazi szerelem.