Tengerszint felett - 𝙿𝚒𝚎𝚛𝚛𝚎 𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢 | ✓

16 𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛

Felnőtt tartalom!

Combom alá nyúlva emelt meg nekem pedig a lábaim ösztönösen,- mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - fonódtak a dereka köré. Ajkaink pedig veszélyesen szenvedélyes táncot jártak, olyan istentelenül jót amitől a saját nevedet is elfelejted egy pillanatra. Egyszerűen képtelen voltam leállni. Kívántam a férfit. És megfelelő hasonlat sincs arra, hogy mennyire nagyon. A vágy és vonzalom, mely egyszerre tombolt bennünk tájfunként tört elő, és szaggatott szét mindkettőnket.

Kétségkívül vonzódtam a férfihez, sőt igazából nem is tudom, hogy éreztem-e már valaki iránt ekkora hatalmas vágyat.

-Pierre.-szakadtam el tőle miközben szaporán kapkodtam a levegőt.

-Bármi is van reggelig várhat.-kezdett bele miközben nyakam egy érzékeny pontját kezdte el apró puszikkal kényeztetni miközben ívben megfeszült gerinccel, korlátnak vetett háttal és hátra hajtott fejjel próbáltam neki minél jobb hozzáférést biztosítani.

-Nem hiszem.-nyögtem fel.

-Akkor mondjajd.-szakadt el tőlem mélyeket sóhajtva.

-Emma ma olyat mondott nekem ami komolyan elgondolkodtatott.-kezdtem bele.

-A negyedik pontról hirtelen az elsőre ugrottunk vissza, ez egy ritka gyors váltás, asszonyom.-vonta össze szemöldökét.

-Elnézést.-hebegtem lesütött szemekkel. -Emma nyomot akar hagyni a világban. De ez egyébként nem csak rá igaz. Mindenki nyomot akar hagyni. Mindenki úgy akar távozni ebből a mocskos világból, ami csak ritkán nyújtott szépet, hogy valamit letett az asztalra és ami miatt a családján túl más is emlékszik rá. Ha nem vagy élsportoló, kiemelkedő színész, kiváló énekes, művész, Youtube sztár, vagy egy híresség felesége, gyereke, királyi sarj, híres politikus, kiemelkedő író vagy híres üzletember, esetleg pótolhatatlan elme akkor gyakorlatilag ilyenre esélyed sincs. Nem hagyhatsz nyomot. De Emma a maga tizenhárom évével szeretne, mármint érted nyomot hagyni, és ez teljesen érthető. Tudom nem szexre kész állapotban kéne felhoznom ezt, mert simán tűnhet manipulációnak, de inkább azelőtt szedj ízekre mielőtt bármi komoly is történne köztünk.-hunytam le a szemem és mélyen kifújtam a levegőt mielőtt belekezdtem volna. -Lexi ugyebár a Swarovski tulajdonosa, de ezt tudod is. Én személy szerint imádom a termékeiket, mert az eleganciát és a luxust ötvözi, de nem is ez a lényeg igazából, hanem, hogy minden évszakra adnak ki egy kollekciót. Lexinek elmeséltem Emma helyzetét, hogy rákos, és nincs már neki sok hátra. Azt is elmeséltem neki, hogy ez a kislány egy csoda és mindennél jobban megérdemli azt, hogy méltó emléket kapjon, ha ő már nem lesz velünk. Lex még akkor felhívta a tervezői osztályt, hogy a rák logójával kezdjenek el egy egész garniturás szettet kitalálni. Bross, gyűrű, karkötő, nyaklánc, fülbevaló. Tényleg minden. És, ha Emma, te, illetve természetesen Zephyrék is benne lesznek akkor a kollekció az EmmaG nevet kapja, a bevétel tizenhárom százaléka pedig egy rákos alapítványnál landol, ami a gyógyítással, rehabilitációval és az ellenszer fejlesztésével foglalkozik. Nevezhetjük kampánynak is igazából, aminek Emma lenne a fő arca, és kettő másik kislány. Az egyikük túl van a rákon és tizenöt éves, a másik kislány még csak kilenc éves és nemrég diagnosztizálták nála ezt az egészet, szóval rá még vár a kemó. Mivel itt vagyunk Ausztirában a Swarovski székhelye meg itt van nem messze, Lex holnap délutánra egy fotózásra hívott minket, addigra már készen lesznek az első prototípusok a kollekció drabjai közül. Tudom, most nagyon utálsz, de az lenne a kérdésem, hogy megengeded, hogy a kiscsajszit elvigyem nyomot hagyni a világban?-néztem rá kétkedően, mert tisztában voltam a ténnyel, hogy élből elutasítja az egészet.